Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-80
36 80. országos ülés márczius 7. 1S79. tosok készületlenül fogtak feladatuk megoldásához, hogy csak több évi gyakorlat után sajátították el a kellő jártasságot", sok költséget okozott az államnak, többet a birtokosoknak. A jelentés 12-ik pontja szerint „az igazítás és ezzel kapcsolatosan az új cataster érdekében tett utazások az államnak 1875—1877. június zártáig 3.305,160 frt, 1877. júliustól 1878. deczemberig 3.373,016 frt, összesen 5.578,176 írtba kerültek. Mennyibe kerülhettek a catasteri igazítások egyes községek és birtokosoknak? arra lehet következtetni azon költségekből, melyek becslő biztosi hozzájárulással Máramaros tiszavölgyi járása 10 községébe 1876. derekáig 6755 frt 42 krral kivettettek. Esik abból egy községre 675 frt 54 kr., és ha az államközségeknek száma kereken 14,200-ra tétetik, összesen mindnyájára 9.592,668 frt, az állami kiadással 12.797,928 frt illetőleg 15.170,844 frt. Nagy összeg a 12 3 /* millió, de azzal az igazítások még egyrészről sem voltak egészen befejezve, pedig jól átgondolt, jól vezetett terv szerint ezen összegnek kis részével, rövidebb idő alatt jobb eredmény volt elérhető. Az egyes birtokosokat sújtó költségek felszámításában, elfogadtatásában mily felületesen iártak el a becslő biztosok ? annak kitüntetésére szembeötlő példát nyújtanak a máramarosszigeti bányajószág-igazgatóságnak 1876-diki 2988. és 7140. sz. jelentései, ugy a pénzügyi ministeriumnak 28012, 33451. sz. a. intézkedései, melyek szerint tiszavölgyi 12 községben fekvő kincstári birtok catasteri igazításáért becslő-biztosi igazolás alapján 5118 frt 417a kr. követeltetctt és annak kifizetése a megye utján a pénzügyi ministeriumnáí szorgalmaztatott. Felfolyamodások következtében vizsgáló bizottság küldetett a hely sziliére, mely a kérdést alapjában megvizsgálván, a kincstár álláspontjának alaposságát beismerte és a becslő-biztos által igazolt 5118 frt 4lVä kr. követelést — és pedig a becslő-biztos hozzája rultával — 379 frt 49 krra mérsékelte, megerősítvén ezzel a hozzájárulási quota alapot a többi kincstári és más nagy birtokokra nézve is. A mi továbbá az 5-ik pont alatt elősorolt vizszabályozások, tagosítások folytán támadt kérdést illeti, azt sem fogadhatom el a cataster igazítása lassú haladásának mentségéül, hisz a cataster igazításával és az új cataster vezetésével megbízott főigazgatóság ugyanaz, mely azelőtt is a catasteri ügyeket vezette, ha tehát az a nyilvántartás teljes elhanyagoltatását akkor nem tűri, ha az az 1868-iki XXV-ik t. czikk rendeleteit végrehajtatja; nem támadhatnak a mentségül felhozott kérdések, és a catasterigazítás munkája kismérvű művelet marad, mely az 1874-iki deczember 12-iki országos ülésben jeleztem toldalékkal az 1868. XXV. t. czikkhez, szintúgy végrehajtható volt, mint az az által tagadhatatlanul nagyobbá vált művelet, hogy a nyilvántartás elhanyagoltatott, és az 1868-ík XXV. t. czikk végre nem hajtatott, A 8-ik pontban foglalt állítást helyre kell igazítanom, mert „az új catasteri becslés" nem „1877-iki Julius óta", hanem a catasteri tisztviselőknek 1875-ben megtörtént kinevezése óta „van folyamatban." Hisz tény, „hogy a közlekedési és értékesítési viszonyokban bekövetkezett változásokra" vonatkozó adatokat, kizárólag az új cataster érdekében kellett gyűjteni. Tény tehát, hogy állítólag a catasteri igazítás érdekében a becslőbiztosok, a felügyelők, az igazgatók által tett utazásokat majdnem kivétel nélkül az új cataster érdekében is meg kellett volna tenni az esetben, ha a cataster igazítását a törvény nem rendeli el. A különbség tehát az, hogy a cataster igazítása nélkül ugyanannyi idő, ugyanannyi pénzáldozat után ma azon eredménynyel állanánk szemben, mely az új catasterre nézve elérettaek — mondatik, igy pedig a cataster igazításával mellesleg oly eredmény éretett el, mely a 7-ik pont szerint 1876-tól kezdve 2.800,000 frt évi többbevételt biztosít az államnak. A jelentés 9. pontjában az új becslés öt egymásután következő muukaszakra osztatik fel, melyek elsője igy vanleirva; „országszerte a községeknek dülőnkinti helyszínelése, melynek alapján becslő-járásonkint a minőségi osztályok és tiszta jövedelmi fokozatok felállíttatnak." Ezen első munkaszak a jelentés 10. pontjában e szavakkal mondatik befejezettnek: „az itt elősorolt míveletek közül a helyszínelés az egész országban 1877/8-ban befejeztetett, s jelenleg a becslőbiztosok kiszámítják az osztályoukinti tiszta jövedelmet. Xyilt kérdés: az első munkaszak bevégeztével elért eredmény, még az esetben is, ha az 1875/6. munka és az 1877-ikinek fele kizárólag a kataszter igazítására rovatnék fel, megfelel-e az az idő és pénzben hozott áldozatoknak? Miután azon eredmény csak abból áll „hogy a minőségi osztályok, a jövedelmi fokozatok járásonkint a községeknek dülőnkinti helyszínelése alapján állíttattak fel." Tehát „a dülőnkinti helyszínelés" azon alap, melyre „a minőségi osztályok, a tiszta jövedelmi fokozatok" vagyis a katasternek főoszlopai fektetvék; de mit ér azon helyszínelés? az megválik majd akkor, midőn az egyes földrészletek, melyek a helyszínelt dűlőket képezik a második munkaszak bevégeztével osztályokba sorozva előttünk állatidnak. Egyébiránt a tiszta jövedelmi fokozatokról,
