Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

374 93. országos ülés márczins 22. 1879. divisiónak határain belül lesz a közös hadseregbeli dandár 6-ik vagy 8-dik osztálya és a honvédségnek első és második osztálya, úgy a seregével egyforma számú osztálya, mert hisz együtt vannak hivatva összemüködni mozgósítás esetén, más eljárás pedig igen könnyen zavart idézhetne elő. Természetes tehát, hogy a sorszámokat vettük sorban úgy, a mint következnek. Ez szerintem nem is valami nagy bűn és ez épen oly kevés befolyással bir az osztály vagy dandár szellemére, mintha régi magyar hősök neveire kereszteltetnének is, ha Hunyadyvagy Lehel-huszároknak neveztetnek. A név nem tesz igen sokat. (Thaly Kálmán közbeszól: De igen!) Hisz méltóztatik épen abból a példából tudni, a melyre a t. képviselő ur hivatkozott, hogy akkor, a mikor a Lehel-huszárok léteztek, igen sok más kissebb nevű csaphat vagy egyszerűen csak számmal ellátott ezred bízvást kiállotta vele a versenyt, daczára annak, hogy oly hős neve volt. (Tetszés a jobboldalon) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy germanisalni akarom a honvédséget, illetőleg, hogy a honvédség germanisáltatik. E szemrehányást, megvallom, arról az oldalról épen nem vártam. Az tökéletesen áll, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy nem lehet senki sem őrnagy, a ki a szolgálati német nyelvet annyira nem tudja, mennyit a szolgálati Összmtíködési érdek, a szükség megkíván. Ez tökéletesen áll, de ez szerintem helyes is. A törvény értelmében a honvédség vezény-nyelve a magyar; a 7-ik kerületbeli honvédségi a horvát, és igy az érintkezett rendelkezés már annál fogva is helyes, minthogy a honvédség a közös hadsereggel mozgósítás esetében együtt van hivatva működni. Vegyük azt a példát, hogy a magyar nem tud egy szót sem németül, a horvát nem tud magyarul és hogy a közös hadseregbeli nem beszél se magyarul se horvátul. Tessék azután ezt a három hadtestet vezényelni. (Tetszés a jobboldalon.) Ha azt mondom, hogy a szolgálat érdekében áll, hogy a megnevezettek a német nyelvet tudják ezzel a világért sem azt mondom, hogy irodalmi tökélylyel birják, hanem annyit akarunk, hogy ha a vezényszó megadatik, megértse azt a magyar és a horvát egyaránt. Ezért nemcsak a hondvédség közül a megnevezetteknek kell tudniok németül, hanem a 7-ik kerületbeliekből nem lehet senki sem törzstiszt, ha oly arányban és annyit nem tud magyarul, mint a magyarnak kell németül tudnia, mert a 7-dik kerületbeliekre nézve is fennáll annak szüksége, hogy tudjanak magyarul, különben összműködés esetében nem értik meg egymást ámbár sajnálattal kell jelentenem, hogy itt kevesebb az eredmény. Abban csalódik a képviselő ur, ha azt hiszi, hogy a honvédtiszt először nem magyarul teszi jelentését; ezután azonban — igaz — oly nyelven kell beszélnie, hogy megértessék, mert ha mindenki megmarad a maga nyelve mellett, akkor beszélni fognak ugyan, de érteni nem fogják egymást. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Szörnyű gravamennek tünteti fel a képviselő ur, hogy tiszteket küldök Bécsbe a Kriegsschuleba. En azt sajnálom, hogy többet nem tudok küldeni. Sajnálom, hogy a mi viszonyaink olyanok, hogy azok az urak, a kiknek hivatásuk volna oda menni, nem vágyódnak oda; sajnálom továbbá, hogy az előképzettség, különösen a nyelv tekintetében, nálunk hiányos, s hogy ennélfogva nehéz az illetőknek ott helyüket megállani. Nem akarom föltenni és nem is teszem fel senkiről sem, hogy ha oda felmegy, már csak azért, mert két évet oda fönn tölt, kivetkőztetik magyarságából. Nem azért megy föl, hogy germanisáltassék, hanem hogy tanuljon. Hogy pedig a tanulásra a honvédségnek szüksége van, azt csak be fogja látni a képviselő ur. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt akarja a képviselő ur, hogy a honvédség önálló legyen. En is. De ha azon rendszert követném, hogy ne küldjek a Kriegsschulba tiszteket, akkor nekünk soha sem lenne vezérkari tisztünk; és képzelhet e a képviselő ur vezérkari tiszt nélkül önálló hadsereget ; vagy pedig képzelhet-e mozgósítás esetén. önállóan működő hadtestet, vagy csapatot oly vezérkari tisztekkel, a kik nem hozzánk tartóznak. En nem hiszem azt, hogy ezek, mint a képviselő r.r mondja, irányunkban ellenszenvvel viseltetnének; egy czél, egy kötelesség vezeti mindnyáját, de hát nem a mieink; én pedig akarom, hogy mieinkből legyenek, s azért küldöm oda őket, hogy tanuljanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Van más mód is, hiszen nemcsak Bécsben van Kriegsschul, hanem van Berlinben is. Igaz, de először a katonai szervezet nem olyan, mint a mienk és nem fogják azon intézetnek ugy hasznát venni, mint a bécsinek; azután azt hiszi-e a képviselő ur, hogy ha a berlini németeknél tanulnak, ez inkább fogja előmozdítani a magyarságot, minha Bécsbe mennek? (Tetszés a jobboldalon.) Említi a képviselő ur, hogy SaintCyr-be lehetne őket küldeni. Igen, de kérdem, ha már a német nyelv is nagy akadályt és nehézséget képez, mert Bécsben németül kell tanulni, a nyelv kérdése Francziaországban nem fogna-e még nagyobb akadály lenni? Azok, a kik a bécsi katonai iskolát eddig, és Örömmel constatálom, dicsérettel végezték, felfogásomat igazolják és pedig minden irányban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Elismerem és helyeslem, hogy itt nálunk kell vezérkari tiszteket képezni, hogy legyen itt is oly magas tanintézet, mint Bécsben a Kriegsschule. Igen, majd ha az ország azon helyzetben