Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-93
t»8. országos ülés jnárczins 22, 1S79. 375 lesz, hogy ennek pénzügyi kérdésének kedvező megoldására is lehessen számítani, és ha épen a most jelzett rendszer által oda fogunk jutni, hogy tanítóink legyenek, majd akkor lehet erről szó; de addig, inig nem igen van emberünk a tanszékekre, mert igen jól tudjak, hogy magyar vezérkari tiszt még kevés van, addig, mig tehát mindenekelőtt tanítókról nem gondoskodunk, erről nem beszélhetünk, (ügy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Ugyanez áll az orvosok tanítására is, áll a hadbiztosokra s áll a számtisztekre nézve; de természetesen nem a német nyelv megtanulásáért küldöm őket Bécsbe, hanem azért, hogy tanulják meg a szolgálatot. Az orvosokat nem azért küldöm a kórházba, hogy az orvosi tudományt tanulják, mert felteszem, hogy a honvédorvos annyit tud, mint a másik; vagy hogy a német technicus kifejezésekbe gyakorolják magukat ; de azért, mert különben nincs alkalma a szolgálat meehanicus részét, a kórházi kezelést nálunk megtanulni. A mi budgetünk s szervezetünk szerint nincs kórházunk. Tegyük fel már most, hogy mozgósítunk; ilyenkor kórházakat kell felállítani, és ha orvosaink nem fogják ismerni a kórházi kezelést, nem tudom, hogy fogunk e téren is önállóan működni; pedig én azt akarom, hogy tudjunk, s azért küldöm Bécsbe az orvosokat, hogy tanulják meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még egy másik gravameuje is van a képviselő urnak, az t. i., hogy a tartalékosok nem hivatnak be gyakorlatra. Ez a gravamen, t. ház, nálam csakugyan nem egyéb, mint pénzkérdés, s másrészről okát abban leli, hogy a mennyire lehet, iparkodom az idősebb korosztályokat nem zaklatni, hanem kímélni. (Helyeslés.) Kik ezek a tartalékosok? Azok, a kik a 10 évi szolgálatot a közös hadseregben leszolgálták s a honvédséghez jönek át szolgálatra, ezeket pedig be kellene hivnom, ha a képviselő ur kívánságának eleget akarnék tenni; nem azért, hogy a szolgálatot ismerjék, mert azt 10 év alatt megtanulták, hanem hogy a magyar vezényszót megtanulják. Nem teszem, nem tettem eddig financiális okokból és nem tettem, mert ezt tenni zaklatás és fölösleges lenne, minthogy mozgósítás esetére rájuk rendszeresen többé ugy sem kerül a sor, mert annyi a honvédség, hogy az ordre de batailleban, melyre a t. képviselő ur hivatkozott, nincs helye. Az ordre de bataille azelőtt más volt és nem hiszem, sőt felteszem, hogy a képviselő ur az ez évbelieket nem látta ; az ordre de bataille sokkal kevesebb számmal rendelkezik és nem vagyunk képesek már csak tisztek hiányából sem, a honvédséget egészen felhasználni és igy igen sok honvéd otthon marad, várva netán későbbi felhasználtatását. Ezek pedig az j utolsó korosztályok; felesleges volna tehát őket J behívni. Minden tekintetben iparkodunk haladni, és ha a t. képviselő ur kissé őszinte akarna lenni, kénytelen lenne bevallani, hogy a honvédség nagyon halad. Nincs ott szó germanisatióról. Hallunk ugyan itt-ott s főleg Budapesten németül beszélni egymás köztt; de ne méltóztassék feledni, hogy ép a Ludoviceumbau a VII. kerületből is vannak tisztek és tanárok, azok pedig csakugyan nem tudnak magyarul, azok, ha bajtársaikkal összejönnek, németül beszélnek, ha megérteni akarják egymást. De mondom, nem ezen fordul meg a dolog. Legyen meggyőződve a t. képviselő B ur, hogy igenis haladunk, haladunk szaktankönyvekben; tehát a theoria, a kiképzés terén is. Ezt el fogja ismerni a képviselő ur, mert emlékezni fog, hogy mikor a képviselő ura honvédelmi ministeriumba jött, egy tankönyv nem volt; ma van egész könyvtár. Talán kissé erősen birálta meg a Ludoviceum közlönyét, mely a képviselő ur roszalását vonta magára. Hát az is halad és megvallom, hogy a reá kiadott pénzt egy cseppet sem sajnálom, terjeszti az olvasási kedvet a tisztek köztt, nyújt katonai irányú szellemi tápot és sokszor igen jó czikkeket hoz. No, a t. képviselő ur maga mondta, mert én nem hoztam volna fel, hogy ez ő czikke iránt voltak némi észrevételek. Megengedem, hogy az a nagy harag, melyet az a közlöny talán még sem érdemeit meg, onnan ered, mert a t. képviselő ur czikkei nem fogadtattak vagy nem közöltettek ugy, mint a képviselő ur óhajtotta volna. (Derültség jobbfelÖl) Én, ha igazságos akarok lenni, azt kell mondanom, minthogy ez a kérdés szóba hozatott, hogy én a t. képviselő urnak adtam részben igazat, nem ugyan vele szemben, mert erről vele nem beszéltem, hanem a szerkesztőkkel szemben, kiket én nem tarthatok hivatottaknak a beadott czikkek módosítására; aközölhetés megítélésében találom a közlöny szellemének garantiáját. így végig menve az egészen, nem mondhatja sem a képviselő ur, sem senki más, hogy a honvédelmi intézmény kötelezettségének meg nem felel, én legalább feladatomnak tartom minden erővel odahatni, hogy a törvény rendeletének megfeleljen és ismerve a csapatok, a működők szellemét, bizom benne, hogy mégis fog felelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! Az előttem szólott t. minister ur azt mondotta, hogy az önálló hadsereg terére Thaly képviselőtársamat követni nem fogja. Én azon gondolatban éltem és vagyok, hogy a honvédségi intézménynek, mint épen azon intézménynél, melynél a keret-rendszert legnagyobb mértékben lehet alkalmazni, hogy a közös hadseregbe beolvasztólag fog hatni, a nemzeti hadsereg eszméjének megvalósítására, melyet mindenki tisztel és nagyrabecstil, fog szolgálni és azért a honvédelmi minister ur önérzetétől
