Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

93. országos ülés márezins 22. 1879. 373 üdvözítő jelszót: „In hoc signo vinces!" (Élénk \ éljenzés a szélsőbalon.) j Elnök : A főrendi háztól izenet érkezett. Méltóztassanak azt meghallgatni. Nyáry Jenő b. főrendi házi jegyző: Méltóságos elnök ur! Mélyen t. képviselőház! Van szerencsém jelenteni, hogy a főrendek a dáíya-vinkó vczei vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot változatlanul elfogadták. Az illető jegyzőkönyvi kivonatot tiszteletteljesen bemutatom. Elnök: A jegyzőkönyvi kivonat fel fog olvastatni. Horváth Gyula jegyző: {olvassa). Elnök: E szerint a dálya-vinkovczei vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot a főrendi ház is elfogadván, az legfelsőbb szentesítés végett ő Felségének fog felterjesztetni. Szende Béla honvédelmi minister: T. ház! {Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur azzal zárta be szavait, hogy beszéde jóakaratú figyelmeztetés és jóakaratú felszólalás volt. No, ha még ez is jóakaratú felszólalás volt, akkor én a jóakaratnak az ellenkezőjét igazán nem tudom elképzelni. (Ugy van! johbfelöl. Ellenmondás a szélső balfelől.) Kezdetben elbeszélte, hogy ő 7 évig volt a honvédelmi ministeriumban, mint tisztviselő és felhozta azt, hogy én neki a múltkor e miatt mintegy szemrehányást tettem. Én neki ezért szemrehányást nem tettem, a minthogy nem is tehettem. Hisz ő maga mondja, hogy bizonyos szolgálatai általam is el lettek ismerve; hogyan eshetnem én most azon inconsequeutiába, hogy neki szemrehányást tennék, azért, mert a honvédelmi ministeriumban szolgált. Nem tettem, nem is volt szándékom tenni. Ha szemrehányást érdemel valami, ez talán az, hogy onnan kilépett és hogy miként lépett ki. A t. képviselő ur, úgy látszik, azt a vastag könyvet, a melyet említett, s a melyet én e t. ház tagjai közt kiosztottam, szorgalmasan átlapozta, s végig ment csaknem minden tételén. Igaz! hogy mindent más szemmel nézett és másképen fogott fel, mint a hogy én szándékoztam ebben a könyvben a t. háznak feltüntetni működésünket, és a szervezetet, úgy a mint van. Önálló hadseregről is beszélt a t. képviselő ur, azt akarván, hogy a honvédség legyen ezen jövőbeli önálló hadseregnek a magja. Én a t. képviselő urat erre a térre nem fogom követni, mert a honvédség budgetje tárgyalása alkalmával önálló hadsereg szervezéséről talán még sem lehet szó. Valamint ki kell emelnem, hogy a honvédség nem akar magja lenni ezen jövőbeli önálló hadseregnek és nem akar más^ tért elfoglalni — ezt azonban becsülettel akarja — mint azt, a melyet a törvény neki kijelölt. (Tetszés a jobboldalon.) A legnagyobb szemrehányást teszi" nekem [ a t. képviselő ur azért, hogy a honvédség szervezete a közös hadseregével csaknem azonos, vagy legalább ahoz hasonló. Én e tekintetben őt egyenesen a törvényre utalom. A törvény azt mondja, hogy a honvédség technikai, taktikai, katonai szervezete a közös hadseregével egyforma legyen. És ez igen természetes is. A honvédségnek feladata: segíteni a közös hadsereget, vele együtt működni. Már pedig, ha két, habár külön, önálló hadtest együttműködésre van hivatva, s ehhez képest 'szervezetük is hasonló: ezért szemrehányást tenni nem lehet, kivált, ha maga a törvény is ezt rendeli el. Igen nagy sérelmet talál a t. képviselő ur abban, hogy a honvédség hadosztályokra és dandárokra van osztva. Ez kezdettől fogva igy volt; a törvény rendelte igy, mikor még csak hat kerület volt, és később, mikor Horvátországban a hetedik kerület felállíttatott, a törvény maga rendelte igy, hogy minden kerület legyen egy hadosztály. A mi katonai szervezetünk szerint minden hadosztály két dandárból áll. Igen természetes tehát, hogy a hadosztály kerület két dandárra osztatott. Hogy erre csak lassan tudtunk rá jönni, arra a t. képviselő ur is emlékezni fog. Énnek az oka az, mert egyszerre a honvédséget tökéletesen szervezni nem lehetett. Habár még annyi jóakarattal és feláldozó szorgalommal találkozunk is, a mit csakugyan találtunk a honvédségben, de a szervezetet egyszerre megtenni még sem lehet. Ezért csak most van 14 dandárra osztva a honvédség. Ez is azonban a törvényhozás tudtával és törvényeink értelmében történt, és ebben a honvédségnek a közös hadsereggel való összeforrasztá.sát, mint azt a képviselő ur hiszi, nem lehet látni. Megtartja a honvédség önállóságát még e felosztás mellett is, mert a factor, mely a hadrendben működik, a hadosztály és a dandár, és azok a csapatok, a melyek a honvédségnél még hiányoznak, minő a tüzérségi, utász stb. stb. csapatok, mozgósítás esetében azonnal oda vezényeltetnek a hadosztályokba és a dandárokba, és e csapatok lesznek a honvédosztályok kiegészítő részei, nem pedig az illető dandár vagy hadosztály lesz a közös hadsereg kiegészítő része. Fenntartja tehát önállóságát, és igy működik kö>re a közös hadsereggel a törvények értelme szerint egy hadvezér alatt. Hogy számait miért kapta a közös hadsereggel vegyesen és nem másképen, az igen természetes dolog. Ha képzeljük azt, hogy territoriális divisiókra törekedünk, a mit igen sokszor is hangoztattak e házban, hogy territoriális divisiókat akarunk a katonaságra nézve behozni : igen nehezíti az administratiót, ha pl. ugyanazon a területen ennek a territoriális