Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-93
372 93. országos ülés márczias 22.1SJ9. intézkedtek, és hivatkozott az 1848 : XX. í. ez. és lfc68: L1II. t. cz.-re. A hadügyniinister aztán elővette ezeket, tanulmányozta, és minthogy ott épen bizottság ült akkor együtt a gyakorlati szabályzat reformja tárgyában: maguk belátták, hogy ez nem is olyan rettenetes dolog ; tehát maguk is ezen példán indulva, elfogadták ezt a gyakorlatot s a hadügyminister oly javaslatot terjesztett ő Felsége elé, — melyet ő Felsége helyben is hagyott, — hogy t. i. ezentúl a sorhadnál a zászlók is először ugyan az uralkodónak vallása iránti tekintetből katholikus szertartás szerint, azután azonban mindazon szertartások szerint szentelendők fel, a mely vallásfelekezetekhez az ezred legénységének többsége tartozik. Ily alapon tehát a térdeplést is meg lehetne szüntetni, s azt hiszem, hogy a 2 s fél milliónyi protestáns és izraelita vallásúak érdekében el is törlendő az; de különben sem illik magyar emberhez az a térden csúszás-mászás. {Helyeslés a szélső balfelöl. Ellenmondás jobbfelöl.) Hátra volna még t. ház, hogy a honvédség legmagasabb katonai tanintézetéről, a Ludovicaacadémiáról szóljak (Halljuk/) Hogy mily eljárás uralg ott pl. a tanári kar kebelében eszközölt változások, elmozdítás és kinevezéseknél, arra nézve csak annyit bátorkodom a minister ur figyelmébe visszaidézni, hogy Simonyi Ernő képviselőtársam már több mint egy éve, egy interpellatiót intézett a minister úrhoz egy ily, a a Ludoviea academia tanári karában történt Önkényes változás alkalmából, az óta pedig a hírlapokban, nevezetesen az „Egyetértés"-ben szó szerint közzé tétettek mindazon hivatalos okmányok, melyek ezen ügyre vonatkoznak. Nem akarok e kérdésre bővebben reílectálni, csak a t. minister urat bátorkodom emlékeztetni, hogy ez interpellátióra még választ nem adott; mielőtt tehát válaszát hallanám, nem akarom azt mondani, hogy „rothadt valami Dániában". Hogy a Ludovica-aeademia előadásain mily szellem uralkodik? azt közvetlen tapasztalásból nem ismerem, miután az előadások nem nyilvánosak; azonban joggal következtethetni vélem a Ludovica-aeademia közlönyének szelleméből. Ez egy tudományos katonai folyóirat, a mely a Ludovica-academiai tanárok szerkesztése alatt áll, és az idei költségvetési előirányzatban is a t. minister ur három ezer frtot kivan a ház által megszavaztatni e közlöny dotatiójára. Igen helyesen, mert szükséges, hogy egy lehetőleg olcsón megszerezhető katonai tudományos közlönye legyen a honvéd tiszti karnak, a melyből szakismereteit magyar szellemben fejleszsze. E Ludovica-academiai közlöny azonban mindenben, csak nem magyar szellemben szerkesztetik; osztrák szellem uralg abban, (Mozgás balfelöl.) Saját tapasztalatomra hivatkozom. R'gibb időktől fogva felszólittattam, hogy mint hadi történelemmel foglalkozó iró, dolgozataimmal támogassam e közlönyt. Szívesen megtettem, mert a honvédségnek véltem ez által szolgálatot tenni. Egynehány katonairodalmi nagyobb ismertetést közöltem benne és irtam egy magyar hadtörténelmi hosszabb tanulmányt. A két első részlet e tanulmányból a közlönyben megjelent. Természetes, hogy annál is inkább, miután másfél század előtt történt dolgokat irtani le; magyar szellemben irtam, — a mint is egyáltalában másként írni nem tudok. Mikor a tanulmány megjelent, az összes hírlapok, köztük még az „Ellenőr" is — igaz, hogy akkor még nem voltam ellenzéki képviselő — siettek örömüket kifejezni, hogy ily hazafias szellemű dolgozat jelent meg azon közlönyben. Hanem talán épen ez szúrt valahol oda fennt szemet, elég az hozzá, hogy a közlemény folytatása oly változtatásokkal jelent meg, melyekhez irói nevemet sohasem fogtam volna adni, s annálfogva a folytatást beszüntettem s a kéziratot visszavettem, mert osztrák szellemben irni sohasem fogok. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Sőt mást is mondok még befejezésül. Ugyanezen közlönyben egy magyar nemzeti király, kinek diplomái, adomány levelei ma is érvényesek, ]. Jánost értem, a kit maga Ferdinánd császár és király is elismert, — egy hadtörténelmi tanulmányban „kegyelem-királynak" neveztetik. Felteszem a közoktatási minister úrról azt, hogy ha az ő rayonjában, a tankönyvekben magyar nemzeti királyok ily kegyeletsértőleg tractáltatnának, — akár magyar, akár tót nyelven legyenek azok irva, elkoboztatná az illető könyveket. Azért részemről nem helyeselhetem, hogy 3000 frttal dotáljunk egy oly közlönyt, a mely ilyen szellemben szerkesztetik. így állunk, t. ház, a honvédségnél az újabb változások tekintetében; ily szellemet találunk szervezete minden ágában. Amalgamáltatik az a közös hadsereggel és mint az általam felhozott példák mutatják, germanizálíatik. Mindezeket szükségesnek tartottam elmondani azért: hadd szolgáljon tájékozásul a nemzetnek az iránt, hogy hova jutott kedvencz intézménye ? Egyéb észrevételeimet a részletes tárgyalás illető rovataira tartván fel, szerény, de jóakaratú felszólalásomat azzal végzem: hogy ha már a honvédtisztek kardbojtjain úgy is ott ékeskedik az a két fejű SMS, 6S ha már ilyen szellemben haladunk, akkor jobb lesz, valljunk szint egészen, — fejtesse le tehát a t. honvédelmi minister ur a honvédzászlókról azt az elárvult magyar czímert s piijgáltassa helyére a bécsi burgot Albrecht főherczeg palotájával, és irassa alá az egyedül
