Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

93. országos ülés mirczins 22. 1879. 371 a csatatéren főleg kürtjelek által történik, de ez által még nincs egészen nélkülözhetővé téve a szóval való vezénylés. Minthogy pedig a törvény és a honvédség alapszabályzatai a magyar vezénylést szabják meg: kötelessége a ministernek ezt a honvédség összállományában végrehajtani. A honvédségnél még más irányban is történnek törvénysértések. Csak nem rég, a közoktatási tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával zengedezett Poór Antal t. barátom [Derültség és Halljuk! Halljuk! a baloldalon) ékes hosannát a fölött, hogy a vallásszabadság mily roppant fokozott mérvben divatozik Magyarországon. Nem volt neki elég Európa, élénk phantasiája átkalandozott túl a tengeren. (Poór Antal közbeszól.) Bocsánatot kérek, összehasonlítást méltóztatott tenni hazánk és Amerika között és az amerikai állapotokat a mieinkkel szemben mint egy Torquemada-féle spanyol inquisitiót méltóztatott feltüntetni. Lássuk tehát, hogy ezen egekig magasztalt magyar vallásegyenjogúsági állapotok miben állnak a honvédségnél és mellékesen megjegyezve a sorhadnál is. (Halljuk! Halljuk! balfelnl.) Ott még mindig a katholikus vallás uralkodik, annyira, hogy az e vallásfelekezet!! szertartások parancsainak tekintélye előtt a protestáns és izraelita hitű katonák s honvédek a szó szoros értelmében porba omolni kénytelenek. Ugyanis a honvédség gyakorlati szabályzatának I. rész. 126. §-a szerint ez vezényeltetek: „Térdelj imához!" Áz 1848: XX. és az 1868: LTIT. t.-cz. 19. §-a ellenben azt határozza, hogy magyar állampolgár nem kötelezhető más vallásfelekezet ünnepein és szertartásaiban való részvételre. Kérdem tehát a t. minister urat, hogy midőn pl. Debreczenhen, Miskolczon, Makón, Hódmező-Vásárhelyen, Kecskeméten stb., szóval számos helyeken oly honvédzászlóaljak vannak, melyeknél a legénység Vs-a sőt 3

/.t-e reformátusokból áll; és midőn Magyarországon körülbelül 2 millió református és 5—600,000 izraelita van, s e mindkét törvényesen bevett felekezetnek vallási szertartásai a térd élést az imánál kizárják, — a református ember az ő urához istenéhez is állva imádkozik — kérdem a minister urat: mi jogon tesz mégis erőszakot a protestánsok vallási érzetén? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Talán kicsiségeknek látszanak ezek, (Halljuk! a szélső balon) de Bajorország pl. már csak eléggé katholikus ország, és már az ötvenes években történt ez iránt a bajor parlamentben felszólalás, hogy a bajor protestáns katonákat letérdepeltették. Felszólaltak a protestánsok s a kormány eltöiölte a reglementnél a térdepelést. Én azt hiszem, hogy minálunk sem lehet érv az, hogy mivel így van a sorhadnál, tehát így kell lenni a honvédségnél is. Sőt mivel a sorhadnál a magyar törvényeknek és a vallásszabadság elvének meg nem felelőleg van így: ebből következik, hogy a honvédségnél, mint liberálisabb intézménynél, máskép legyen. (Helyeslés balfelnl.) Sőt a minister urnak kötelessége volna szerintem közvetítése által oda hatni, hogy ezen anomália a sorhadnál is megszüntettessék. Méltóztassék csak visszaemlékezni a zászlószentelési eljárásra. Bővebben nem szólok róla, mert akkor a honvédelmi ministerium elnöki osztályvezetője voltam, tehát hivatalos tudomásom van a dologról, hanem privative igen szívesen el fogom beszélni a t. minister urnak, ki akkor még nem volt honvédelmi minister. FJég az hozzá, hogy ezen ügyben a honvédelmi minister győzött a sorhad vezetőinek reactionarius felfogása ellen, s annak folytán később a sorhadban is liberálisabb intézkedés hozatott be. Szende Béla honvédelmi minister: Tessék csak elmondani ! Thaly Kálmán: Elmondom, ha megengedi, nincs is benne semmi titok, csak azért nem tevém, mert előre bocsátottam, hogy a discretiót meg akarom tartani. (Helyeslés.) A dolog abból áll, hogy a honvédzászlók elkészülvén, a kassai kerület egyik honvédzászlóalja részéről, ha jól emlékszem a nagy-szőllosi zászló volt, de meglehet, hogy a sátoralja-ujhelyi, azt tudom, hogy a kassai hadparancsnokság tette az első kérdést — tehát a kerületi parancsnokság részéről tétetett az a kérdés a ministeriumhoz, hogy miután a zászlóalj legénysége nagyobbrészt protestáns, és a lady patronesse szintén protestáns: tehát micsoda felekezet szertartása szerint szenteltessék fel a zászló ? Kezembe kapván az ügyiratot, kikerestem a törvényeket és hivatkozván az 1868:LIII. t. ez, 19. §-ára, a rendelet elkészíttetett és kiadatott a ministerium akkori vezetője által olyképen, hogy a zászlószentelés az országban mindenütt első sorban azon bevett vallás szertartása szerint történjék, melyhez a zászlóalj legénységének többsége tartozik. (Helyeslés balfelöl.) A hol pedig vegyes vallású a legénység; egymásután többféle módon kell a zászlót felszentelni. Ezt a rendeletet, mint liberálist, üdvözölvén a hírlapirodalom, ez felköltötte a hadügyminisíer figyelmét, a ki is erős leiratban kérdőre vonta a honvédelmi ministert, (Felkiáltások: Nem vonhatta kérdőre!) engedelmet kérek a kifejezésért, csak nyelvhibából mondottam, — tehát helyre igazítom ; nem kérdőre vonta, hanem megkérdezte a honvédelmi ministert az iránt, hogy ő felségének mikor és mily szám alatt kelt elhatározása alapján tette ezt a változtatást? A honvédelmi minister azt felelte, hogy ezen ügyre nézve ő Felsége elhatározását nem kellett kikérnie : mert a magyar törvénj^ek, melyek a ministerre nézve kötelezők, erről már régen 47*