Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

370 83. országos fiiéi márczius Í2. 1879. a német nyelvből is. Germanisáltatnak tehát épen j a legtehetségesebb tisztek, a kik t. i. a vezér- j kari szolgálatra szánják magukat, a hol több tér nyilik előttök a kitüntetésre és előléptetésre. Ugyanis ezen eljárás a tiszteket mintegy ösztönzi, csábítja a német nyelv tanulására; valóságos Mária Terézia-féle intézkedés ez, a mikor tudvalevőleg a magyar testőrséget csak azért állította fel a királynő, hogy a magyar nemzet virágát, a nemes ifjúságot elnémetesitse. Hogy milyen szellemet színak be ezen két évi Kriegsschul-ban és az egy évi szolgálatban a közös hadseregnél ezen derék jeles honvédtisztek, azt nem szükség bővebben hangsúlyozni, miután a közös hadsereg intézményében uralkodó szellem eléggé ismeretes. Azonban kérdem a t. miuister urat, vájjon nem lehetne-e ezen a dolgon másként segíteni? Nagyon jól tudom, hogy a vezérkar a honvédségnél szükséges; de magamnak is van szerencsém a honvédtábornokok és magasabb állású törzstisztek között egynehány olyan jelesül képzett, a katonai magasabb tudományokban annyira jártas egyéneket ismerni, hogy őket megnyugvással lehetne alkalmazni pl. a Ludovica akadémiában megnyitandó magasabb, nevezetesen egy vezérkari tanfolyam tanáraiul. Ha itthon képeztetnének a vezérkari szolgálatra készülő tisztek és azután elküldetnének katonai tapasztalatokat gyűjteni, pl. Porosz- és Franeziaországba, Berlinbe vagy Saint-Cyrbe, -— ez igenis helyesen történnék. De viszont azt nem hiszem, hogy csupán a bécsi katonai reactió ismert scholasticismusa legyen azon egyetlen panacea, a honnan magasabb katonai tudományt lehessen meríteni. Ha az ajánit intézkedés valamivel, néhány ezer frttal többe kerülne is, szívesen hozná meg ezen áldozatot a nemzet, csak hogy a honvéd tisztikar minél magyarabb szellemű maradjon. Hasonlóképen áll a dolog a honvéd hadbiztosi karnál, melynek tagjai közül szintén számosan két évi tanfolyamra megint az egyedül üdvezítő Bécsbe küldetnek. Ugyanez történik, sőt még roszabbül áll a dolog az egészségügyi karnál is. Itt azonban előre kell bocsátanom még egy sajátlagos újítást. T. i. a honvédségnél az előbbi szervezeti beosztás szerint a 20 dandárnak és a központi szolgálatnak megfelelőleg ki volt nevezve 24 dandárorvos. De, minthogy a t. minister ur abból a nagy hivatalos könyvből felolvasott indokolásban foglalt elvből kifolyólag meggyőződött arról, hogy miután a honvédintézményben létező ezen dandárorvosi fokozat a közös hadseregben nincs meg: tehát ezen kis különbséget is el kell törülni. Ehhez képest a dandárorvosokat egyszerűen ezredorvosokká degradálta, úgy, hogy a kik azelőtt a honvédségi hivatalos névkönyvben csoportonként és rang szerint előbb soroltattak, mint az ezredorvosok, az új intézkedés folytán az idősebb ezredorvosoknak utána soroltattak; szóval személyes sérelem követtetett el tiszti rangjuk ellen, s előléptetésökben e közbejött intézkedés által gátoltattak. Felfolyamodni ezek természetesen nem mernek, mert ott van a haditörvényszék. Áttérve az egészségügyi kar németesítésére : ez abban áll, hogy a honvédorvosok egy része is feíküldetik Bécsbe hat havi német tanfolyamra. Még sokkal roszabb azonban azok helyzete, kik idehaza maradnak. Ezek ugyanis bevezényeltetnek hosszabb idei szolgálattételre a csász. kir. kórházi parancsnokságok alá, és rendeletileg tudtokra van adva, hogy kötelesek magukat az illető cs. k. parancsnok rendelkezéseinek alávetni olyképen, hogy ezen császári tiszt véleményadása szerint fog kitöltetni minősítvényi táblázatuk. (Szonoru! a szélső baloldalon.) A honvédorvosnak tehát jelentkeznie kell az illető parancsnokságnál németül, mert ha némelyek magyarul próbálnának jelentkezni: majd megtudnák, hogy merre van az ajtó! (Ivánka Imre közbeszól: Mindig a német nyelv!) Méltóztassék a megjegyzéseket, Ivánka ur, azutánra fenntartani! — Tehát kénytelenek az illető orvosok a szolgálatot német nyelven végezni. Ez a szolgálat nem abból áll pedig, hogy csak discuráljanak a betegekkel, hanem hogy a kórtüneteket, betegségi naplókat, kórházi könyveket stb. németül vezessék. Hogyan egyeztethető ez meg a törvénynyel, a mely szerint a honvédség szolgálati nyelve a magyar. (Igaz! a szélső' baloldalon.) Kérdem, a Budapesten és Kolozsvárott végzett magyar fiuk, kik az orvosi műnyelvet magyarul tanulták, hogyan irják le a kórtüneteket németül, s hogyan vezessék ezen a nyelven az orvosi naplókat? (Helyeslések a széhb' baloldalon.) Azonban a minister ur ezzel nem törődik: „Der Biene muss." A honvédorvos katonai törvény alatt áll, engedelmeskednie kell, ir tehát németül. (Sajnos! a szélső' baloldalon.) így halad, uraim, a germanisatió a honvédségnél; és e mellett még a legénységre nézve is igen káros hatású mulasztás fordul elő ezen irányban. Nevezetesen a sorhadból a honvédséghez áthelyezett tartalékos korosztályok már két év óta nem hivattak be gyakorlatra. Természetesen azt mondják, hogy azért, mert a sorhadban már eléggé begyakoroltattak; mozgósítás esetén tehát majd egyszerűen behívják, s úgy viszik a csatatérre, és minthogy a magyar vezényszókat nem ismerik — mert a honvédségnél soha nem gyakoroltattak •— vezénylik majd őket németül. Ez is gyönyörű állapot. Tudom én azt, hogy mai napság a vezénylés