Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

98. országos ülés märezius 22.1879. 363 Baross Gábor jegyző (olvassa): 4. rovat. Szolgák ruhailletinényei 80,556 írt. Elnök: 80,556 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olyassá): 5. rovat. Jutalmak és segélyek §000 frt. Elnök: 3000 fit megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Dologi kiadások. 6. rovat. Házbérek 47,973 frt. Elnök: 47,973 irt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 7. rovat. Épületek fenntartása 10,000 frt. Elnök: 10,000 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 8. rovat. Hivatali és irodai költségek 42.000 frt. Elnök: 42,000 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 9. rovat. Rabtartási költségek 840,000 frt. Elnök: 840,000 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 10. rovat. Bűnvádi eljárás költségei 140,000 frt. Elnök: 140,000 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 11. rovat. Hivatalos utazásokra, 14,000 frt Elnök : 14.000 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Összes kiadás 2.056,062 frt. Elnök: 2.056,062 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa) -. Bevétel. 1. rovat. Rabtartási költségtérítméuyek 129,250 frt. Elnök: 129,250 frt megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 2. rovat. Rabmunkaiövedelem áO,750 frt. Elnök: 40,750 frt megszavaztatik.^ Baross Gábor jegyző (olvassa): Összesen 170,000 frt. Elnök: 170,000 frt megszavaztatik. Horváth Gyula jegyző (olvassa): Országos fegyintézetek. Rendes kiadások. XX. fejezet. 9. czím. Rendes bevételek. IX. fejezet. 4. czím. Ifj. Ráday Gedeon gr.: Engedje meg a t. ház, hogy igen becses idejét igénybe vegyem, és elmondhassam nézeteimet, az országos fegyintézetekben űzött ipart illetőleg. (Halljuk ! Halljuk!) Indíttatva érzem magam itt felszólalni, úgy az állam, mint különösen a kisipar érdekében. Előre is Ígérhetem, hogy a lehetőségig rövid leszek. Az ellen, hogy az országos fegyintézetekben az ipar űzetik és az különösen az utolsó években mindinkább fejleszteteít, jogos kifogása,, úgy hiszem, nem lehet senkinek. Ez nemcsak helyes, de szükséges is. Ezen intézetek egyik fő feladata lévén, hogy mig egyrészt a fegyencz folytonosan foglalkodtatik és megtanulja az ipart, tehát kiszabadulása után a kenyérkeresetnek egy ágát is, a mellett munkája és szorgalma által magának egy szerény tőkét is ! biztosít: addig másrészt az állam igényei meg| követelik azt, hogy a fegyencz eltartása költsé! geinek legalább is egy igen tetemes részét, mimI kaja által az államnak visszatérítse. Ezen feladat megoldásánál azonban, t. ház, nem lehet és nem szabad figyelmen kivtil hagyni a fegyházak közelében és vidékén élő kisiparosok, tehát az adófizető polgárok létét és érdekeit. Én ezt nem szemrehányásképen hozom fel; mert az igazság érdekében coiistatálnom kell azt, hogy valahányszor a kisipar érdekében az államfegyházakkal szemben, az igazságügyministeriumnál felszólaltam, s ezek érdekeit védelmezem és bajaikat orvosolni igyekeztem, kérelmeimet illetőleg, mindenkor a legnagyobb előzékenységgel találkoztam. Azonban ezen intézkedések mindeiil kor csakis palliativ természetűek valáuak. Itt pedig a radicalis orvoslásra mentől előbb elkerüllietlenül szükség van. Nézzük, t. ház, milyenek jelenleg ezen országos fegyházak iparüzleti viszonyai. Nem volt, sőt jelenleg sincs annyi munka, mint a mennyi óhajtandó volna. Ennek természetes következménye azután az, hogy ezen intézetek gyári jövedelme sokkal kevesebb, mint lehetne, és mint j annak lennie kellene. És mégis a jelenlegi módon I űzött ipara ezen intézeteknek, ^a nem is mondom, I hogy tönkre teszi, de igen nagy mértékben | károsítja a közellevő kisipart, leginkább pedig azért, mert nem lévén elég foglalkozása — a fegyenczeket pedig minden áron foglalkoztatni szükséges — az illető intézetek kénytelenek magánosoktól és egyesektől kisebb apró úgynevezett „váltó"-munkákat is elvállalni, még pedig lehetőleg olcsó áron; oly árakon, a melyek kizárnak minden versenyt, de melyek által aztán a haszon jóformán semmi. A három főbaj tehát nézetem szerint az, hogy nincs elég munka, nincs elég jövedelem s a kisipar mégis nagy mértékben károsodik. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen bajokon igen nagy mérvben lehet segíteni, ha a kormány hajlandó lenne rendeletek útján, az összes államhivatalokat szigorúan utasítani, a befolyása alatt álló intézeteket és társulatokat pedig felszólítani, hogy ezek évi szükségleteik elkészítésével, mielőtt azokat a magán vállalkozóknak adnák ki, első sorban a fegyintézeteket bizzák meg. En nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, (Halljuk ! Halljuk !) nem akarom elősorolni mindazon tárgyakat, melyek elkészítésére a fegyintézetek vállalkozhatnak; mert mondhatom azt, hogy nincs az országban ma már egy fegyintézet sem, mely 3, 4 különféle iparágban ne volna j képes a legnagyobb követelményeknek is megj felelni. Ezekből a czikkekből csakis néhányat 46*