Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-93
364 93. országos ölés márczims 22. 1879. leszek bátor felemlíteni, — ilyenek volnának: a honvédség, közös hadsereg egy részénél és a lótenyésztési intézeteknél levő katonák egyenruhája, csizmái, bakkancsai. Ilyenek volnának a posta- és távirda-személyzet, az összes börtönőrök, az összes vasúti szolgaszemélyzet egyenruhái s a honvédség és közös hadsereg kórházai és börtönökben szükségelt pokróczok. Az államhivatalok és állami iskolák berendezése és bútorzata. Ilyenek volnának a népiskolai könyvek és eselédkönyvek bekötése stb. stb. Meglehetősen ismerem, t. ház, azon nehézségeket és azon kifogásokat, melyeket az illető hivatalok és társulatok az országos fegyintézetekbeni megrendelések ellen fölhozni szoktak; de midőn fölszólalok, előbb meggyőződtem arról, hogy ezen nehézségeknek nagy részét el lehet hárítani, csakis jóakarat kell hozzá. A külföldön, pl. Belgiumban, az állam összes fegyintézeteit csaknem egészen ellátja állami munkákkal, biztosítják a foglalkozást és biztosítják önmaguknak a jövedelmet. Ha ily módon el lennének látva országos fegyintézeteink is, akkor egyszerre biztosítva lenne a foglalkozás, a mi pedig nem csekélység, mert az egyes iparágakbani foglalkozás folytonosságot nyerne. Igen nagy előnyt látnék abban, ha az állam önmagának biztosíthatná azon jelentékeny jövedelmet, melyet eddigelé leginkább a magán vállalkozók élveznek. Nagy előnynek tartom azt, hogy megszűnnék azon, legalább is visszás helyzet, mely különösen pár év előtt itt dívó volt, hogy az állami fegyintézetek az állammal szemben igen sokszor az alvállalkozók szerepét valának kénytelenek viselni; és azon az állam által megrendelt és a fegyintézetek által elkészített munka jövedelme, befolyt haszna nem az állam, de a magán vállalat zsebébe folyt. A legnagyobb előnyt ezen intézkedés folytán abban látom, hogy a fegyintézetek nem lévén kénytelenek a váltómunkákat, hogy úgy mondjam, magukhoz ragadni, ezen csekélyebb értékű és vidéki megrendeléseket okvetlenül a kisipar nyerné el. Én arra kérem a t. igazságügyminister urat, hogy ha még továbbra is, vagyis jobban mondva, egyelőre, mert hiszen okvetlenül szükséges, hogy ez irányban a kisipar érdekében valami történjék, — kénytelenek még a fegyintézetek elvállalni az úgynevezett váltómunkákat; akkor történjék valami intézkedés, hogy ezek ne vállalhassák el oly olcsó áron, a mely áron kiállítani azokat a legszerényebb igényekkel élő kisiparos is képtelen. Ne feledjük, t. ház, hogy fegyintézeteink, a mi különben természetes és nem is lehet máskép, nem fizetnek semminemű, sem állami, sem községi adót. Anyagkészletüket a legelőnyösebb I perczben, nagyban és ennélfogva lehetőleg olcsón j szerzik be, munkabér pedig jóformán nincs. Ezekkel szemben a fegyintézetek közelében lakó kisiparosok állami és jövedelmi adójukat megfizetvén, BO—35%-ot fizetnek resideseu városi vagy községi pótadóban. Pénzük különösen az utolsó években mentül kevesebb lévén, az anyagot nagyban nem szerezhetik be; ezt rendesen akkor teszik, mikor a megrendeléseket megkapják. Ha most, t. ház, a meglehetős nagy munkabér mellett, nekik versenyezni kell a fegyintézetekben felállított árakkal, úgy nem csoda, ha a kisipar a helyett, hogy emelkednék, rohamosan megy lefelé. Én beismerem azt, t. ház, hogy bármi intézkedés történjék is a kormány részéről, az lehetetlen, hogy egyenlően jövedelmezővé tétessenek fegyintézeteink, mert hiszen ez leginkább attól függ, hogy ezek hazánk mely vidékén vannak. De ha a t. igazságügyminister ur bármi utón és módon is elláttatja ezen fegyintézeteket nagyobb munkákkal és szállítmányokkal: úgy a gyári jövedelem meggyőződésem szerint rövid idő alatt óriásilag fog növekedni eg} r részt, másrészt ezen fegyintézetek vidékén levő kisiparosok érdekei is mindenesetre sokkal jobban meg lesznek óva, mint jelenleg. I Bátor vagyok itt felhozni a váczi fegyintéj zetet, a mely a legjövedelmezőbb; a költségvetésből látjuk, hogy az 42%-át hozza be az összes gyári jövedelemnek, azért, mert legközelebb fekszik a fővároshoz, ennélfogva a legtöbb megrendeléseket kapja, s mondhatom, hogy e mellett meg ezen intézet kitűnően is vezettetik s az állam érdekeit majdnem, mondhatom, a legnagyobb erőmegfeszítés és önfeláldozással mozdítja elő, és mégis mi a financiális végeredmény ? Ha megnézzük a költségvetést, abból azt látjuk, hogy ezen legjövedelmezőbb fegyintézetben is, mig évenként az államnak egy fegyencz 180 írtjába kerül, addig az munkájával nem képes többet keresni 63 frtnál. De még mennyivel szomorúbb, ha kihagyva a márianostrai fegyintézetet, mely iparral nem foglalkozik, a költségvetésből, hazánk összes fegyintézeteinek bevételét és kiadását összeadjuk. Ebből azt látjuk, hogy egy fegyencz az államnak az 1879. évi költségvetés szerint fog kerülni 192 írtjába; a gyári jövedelemből pedig bevételként esik egy fegyenczre nem egészen 30 frt. Ennek főoka csakis a munka hiánya, vagy a rendszer lehet. Én az általam felemlített ügyet épen e szempontból a lehető legmelegebben aján! lom a t. igazságügyi minister ur becses figyel| mébe. T. ház, az öt országos fegyintézet, ha a bevételeket le is vonjuk, az 1879-ik évben ! 452,000 írtjába kerül az országnak. Ezen kiadás
