Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-92
92. országos ülés márezíns 21. 18?!!. 339 járásbiró mit csinált a 6 font faggyugyertyával, azt nem tudom, [Derültség a baloldalon) de hogy a buzgó kir. ügyész a 6 fonton felül felhasznált közel egy mázsa gyertyát, s azt saját zsebéből fizeti ki, arról van positiv tudomásom, valamint tudom azt is, hogy az éjjeli visitatió is lehetetlenné vált volna, ha a kir. ügyész saját zsebéhez nem folyamodik. {Felkiáltások balfelöl: Szép állapot !) De mig az igazságügyministerium, még pedig, a mint láttuk, nem sok szerencsével minden csekélységbe beleavatkozik, addig azon komoly felügyeletet, melyet csakugyan okvetlenül gyakorolnia kellene, csaknem egészen elhanyagolja. Majdnem hihetetlen, s még is való, hogy akkor, a mikor az ország igazságszolgáltatási szervezetét teljesen megváltoztatta, gépezetét egészen átalakította, s az egész administratiót kizárólag magához ragadta, 7 év alatt még egyik igazságügyi minister, államtitkár, vagy ministeri tanácsos sem vett magának időt s fáradságot, hogy az újból szervezett bíróságokat rendszeresen megvizsgálja, (Ugy van! balfelöl) miszerint magának az új gépezet működéséről — az új rendszer előnyeiről, hátrányairól a helyszínén közvetlen meggyőződést szerzett volna. Hogy aztán ily mulasztás mellett a közvetlen informatió hiányában, a hivatalnokok képességéről, a személyzet hiányairól, a helyi viszonyokról épen a ministerium van legkevésbbé tájékozva, ez olyan szerencsétlen fátum, melynek következéseit a kinevezéseknél az igazságügy keservesen megsínli. A volt osztrák rendszer alatt, (Felkiáltások bal felöl: Az absolut alatt!) igen, az absolut kormány idején, a törvényszékek és járásbíróságok felett a leggondosabb superinspectió tartatott évenként minden biróságnál. A ministeri vagy főtörvényszéki kiküldöttek napokig észlelték az alsóbb bíróságok ügyvitelét, meggyőződtek bajaikról, s segítettek a hiányokon. Nálunk ily eljárásnak még csak hirét sem ismerik, vagy pedig úgy gyakorolják, hogy nincs benne köszönet. Egy törvényszéknél például a hátralék roppant felszaporodott. Az elnök ismételve felirt a ministeriumhoz, és segítséget, személyszaporítást kért. Elvégre leküldetett egy osztálytanácsos. Ez megnézett egyet-mást, s igen rövid idő múlva visszautazott Budapestre. Mit referált? azt nem tuclom; de tudom, hogy eredménye az lőn, hogy meghagyatott a törvényszéki elnöknek, hogy az ügyviteli szabályokban megszabott hét óra helyett a hivatalos órákat kilenczre emelje! így akarták a restantiákat megszüntetni, de azok, fájdalom, maiglan sem szűntek meg. S ez, t. ház, nálunk, Magyarországon történik, Magyarországon, hol mi azzal szoktunk dicsekedni, hogy Angliát kivéve, csak nekünk van érzésünk az igazi önkormányzat iránt. Ily állapotoknak alig találhatni magyarázatát, ha csak abban nem fekszik az, hogy igazságügyministeriumunkban, az általam különben igen tisztelt karban nincsen senki, a ki valaha biróskodott, vagy mint gyakorlati ügyvéd működött, s igy a törvénykezés valódi szükségleteiről magának saját tapasztalásából szerzett, szerezhetett volna tudomást, (ügy van! balfelöl) Az igazságügyi kormány felügyeletének egyik tárgyát a bíróságok, s a bírósági személyek feletti fegyelemtartás is képezi. Evenkint 70—80 bírót idéznek Budapestre az ország minden részéből a fegyelmi bíróság elé, a vádlottak padjára. (Halljuk!) Á fegyelmi eljárás kétélű fegyver, mely óvatosan használva, a bíróság általános tekintélyét tarthatja fenn; de ha meggondolatlanul bánnak vele, demoralisálja a biróságot és végképen megronthatja, a bíróságnak nálunk amúgy sem erősen álló tekintélyét. És miként történik ez itt? A vádlottak legnagyobb részét felmenti a fegyelmi bíróság s 70 — 80 közül csak három-négy egyén találtatik olyannak, kire nagyobb, komolyabb büntetést alkalmazhat a biróság. Ez az első tekintetre, szemben a vádlottak nagy számával, örvendetes, megnyugtató körülménynek is tetszhetik; de akkor mire való a birák czéltalan zaklatása, meghurczolása, s mire való a biró tekintélyének minden lappalia miatti koczkáztatása ? Tudom én azt, hogy a birák elleni pereket nem a minister ur, hanem a királyi főügyészség kezdeményezi, s azt is tudom, hogy a közvádló magatartását a minister ur egyes speciális esetekben directe meg nem szabhatja. De másrészről tudom azt is, hogy a főügyészség a kormány közege, azt pedig, hogy a ministerium saját közegének irányára, intentióira befolyást ne gyakorolhatna, hogy annak tévedéseit vagy túlbuzgalmát ne mérsékelhetné, elhinni nem tudom. Az igazságügyministerium főhatósága alá tartoznak még a fentebbieken kívül a közjegyzőség, az ügyvédi kar, illetőleg ezek kamarái is. Nem fogom részletesen tárgyalni e testületek ügyes-bajos dolgait, s azon viszonyt, mely e testületek s a felügyelő hatóság között az eddigi érintkezések folyamában megalakult. Hogy ezekre is hosszabban kiterjeszkedjem, tiltja az idő s túllépné mai feladatom határait; majd rákerül a sor még ezekre is. De midőn arról van szó, miként gyakorolja az igazságügyi ministerium kormányzati teendőinek egész compagesét, akkor jogosultnak, helyén « 9*
