Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-91
91. országos ülés márezius 20.1879. 299 S mert ezen községekről szólok, méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdést intézzek a t. minister úrhoz. (Halljuk!) Nem tudom, helyes-e az informatió, melyet kaptam, azt irták nekem, hogy Mura-Szombaton van egy igen jól felszerelt állami népiskola, a mely igen sok költséggel építtetett és igen szépen van felszerelve, mindazonáltal ezen iskola alig látogattatik, annyira nincs tanítványa, oly rósz az arány, hogy van ott egy igen hiányosan felszerelt felekezeti iskola, abba jár körülbelül 300 növendék, holott a jól felszerelt, díszes állami népiskolába alig jár 70—75. Első perezre azt hittem, hogy ez felekezeti buzgalomból történik, de később ugy értesültem, hogy ennek az oka egyenesen a tanító. Én nem vállalok felelősséget azért, a mit mondok, de ugy értesültem, hogy azon tanító hanyag, modora és összes tulajdonai olyanok, hogy elidegenítette az iskolából a növendékeket elannyira, hogy a múlt őszszel a megyei közigazgatási bizottság kénytelen volt e tanítót állásától felfüggeszteni. De mindennek daczára ez állás be nem töltetett, sőt azt ujak nekem, hogy a ministerium e tanítót szándékozik ott megtartani. Mondom, én e dolgok minden részletéért nem kezeskedem, de kötelességem volt felhozni; mert hitelt érdemlő forrásból kaptam az értesülést, s mert maga a közigazgatási bizottság is közbenjárt ez ügyben. Talán lesz alkalma a t. kormánynak e tekintetben tudomást szerezni. Ismétlem, elfogadom Zsilinszky t. képviselőtársam határozati javaslatát. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Már abból, hogy Mura-Szombaton és vidékén állami -'skolák állíttattak fel, meggyőződhetik a t. képviselő ur, hogy figyelemmel kísérjük azon vidék érdekeit. Az természetes, hogy olyan tanítók, a kik azon vidék nyelvét nem értik, sikeresen nem taníthatnak. Ez irányban azonban egy ottani tanítóképezde létesítése által a fennlévő hiányok orvosoltatni fognak. Arról, hogy egy ottani igazgató-tanító mindenféle súrlódások előidézése által a növendékeket az iskolából elidegenítette, a kormánynak tudomása van, az ügy jelenleg a kormány ítélete előtt fekszik és jelenthetem, hogy egyetértve a közigazgatási bizottság véleményével, azon tanító valószínűleg el fog bocsáttatni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Én főleg azért szólalok fel e rovatnál, mert a t. minister ur által benyújtott jelentés egy szemrehányást foglal magában a törvényhozás ellen, mely szemrehányást a törvényhozás egyáltalán nem érdemli. Az mondatik ugyanis, hogy a minister ur a népnevelés ügyében azért nem tehetett többet, mert a törvényhozás erre nem szavazott meg pénzt. Ez nem felel meg a tényeknek. A párt, melyhez tartozni szerencsém van, több év előtt egy határozatot hozott, melynek folytán indítványt tett Kállay Ödön képviselőtársam a házban, hogy a népnevelésre egy millió fordittassék. A képviselőháznak nem többsége, de általában valamennyi tagja ez indítványt felkiáltás utján megszavazta. Tehát a ház részéről a készség a megszavazásra nem hiányzott. Mikor ez indítvány tétetett, akkor még jobb lelkiismerettel és több hazafiúi buzgalommal lehetett ilyen indítványt tenni, mert pénzügyi helyzetünk valamivel kedvezőbb volt, mint most. Ez 1869-ben történt. Azonban a miiiisterium sohasem költött el e czélra egy milliót. így tett a minister ur előde is, így ő maga is. Először megtakarékoskodtak ebből 220,000 frtot, azután más ezélokra költöttek el 310,000-et, így marad összesen 470,000 frt a népnevelésre. Ezt én igen kevésnak tartom. A mi Zsilinszk) 7 ' képviselőtársam indítványát illeti, ahhoz én azért nem járulok, mert azon tévedés, a mely itt fennforog, és azon hibás eljárást, melyet a ministerium követ, ezen indítvány mintegy szentesíteni látszik. Azt mondja ugyanis az indítvány, hogy népnevelési költségek felemeltetnek 670,000 frtról 800,000 frtra. Hisz nem 670,000, hanem csak 470,000 van előirányozva, mert az, a mit polgári- és felső iskolára költenek, azt nem népnevelésre költik. Ez, ha tetszik, középnevelés, de nem népnevelés, a kettő közt nagy különbség van. Molnár Aladár t. képviselő ur, midőn elismerte, hogy a Hegre barátom által említett haladás csakugyan létezik, azt monda: igen, de mégsem haladtunk annyira, a mennyire kellett volna aránylag a többi államokhoz. Megengedem, hogy nem haladtank annyira a nevelésben, de nem azért, mert nem költöttünk rá, mert én meg azt állítom, hogy többet költöttünk tanintézeteinkre, mint a mennyit Európa bármely más állama ugyanazon idő alatt költött. Mi drágábban fizetjük egyetemi tanárainkat, mint Francziaország, de nem az a helyes irány, a nevelés tekintetében , hogy professorainkat fertály - mágnásokká emeljük, (Mozgás) hanem az, hogy növendékeket tudjunk előmutatni, a kik valamit tudnak. Ezt pedig nem látom. Hanem azt igenis látom, hogy tanárainknál nagy a haladás, hogy urak lettek, hogy míg ezelőtt szorgalmas, erősen dolgozó szegény emberek voltak, most urak lettek, kényelemmel vannak ellátva a legtöbb esetben, hogy azonban a növendékek haladtak volna, méltóztassanak megengedni; én azt sehol sem tapasztalom. Látón), hogy az egyetemre gyönyörű pavillonok emeltetnek, az egyetemi polgárok—• a mint őket elnevezték —fénymázolt és faragott padokban ülnek; dehogy a tanárok többet tanítanának, hogy haladtak volna a tudományosság-
