Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-91

ül. orsBágos ülés iíäáreisiiis 20. 187*. 285 Kétséget nem szenved, hogy nálunk az ez irányú törekvés különféle akadályokba ütközik, s a fó'akadály, a többiről nem is szólva, a vallásfelekezetek autonómiája és a másik, melyre még reflectálni lehet, a kellő anyag hiánya. Az első, az autonómia egy módon mindenesetre paralyzálható, a kellő felügyelet gyakorlása által. Ha mindazon tanítókép ez déknél, melyek a felekezetek kezében vannak, az állam a törvény által adott határokon belől erélyesen gyakorolja a felügyeleti jogot, mindenesetre el lehet várni, hogy kieszközlendi azt, hogy a felekezetek kezén levő tanítóképezdéknél is a magyar állameszmének irányzata, legalább az arra való törekvés culturalis téren minden tekintetben eléressék. A mi pedig az irányt illeti, igaz, ha méltóztatnak egy pillantást vetni a tanítókra és általában azok viszonyaira, meg fogják ismerni azon osztályt, mely a tanítókat szolgáltatja. Epén nem lehet mondani, hogy a magyar nemzetiség volna az, mely a tanítókat szolgáltatja. Kern akarok statistikai adatokat idézni, csak utalok azon tényre, hogy épen a tót nemzetiség az, mely kiváló contingensét szolgáltatja úgy a tanítóknak, mint azon másik elemnek, melynek szintén nevezetes szerepe van a népoktatás terén; a lelkészeknek. Midőn tehát akármily tanítóképezdéről van szó, számolni kell ezen két factummal. A felügyeletet illetőleg, bátor vagyok a t. minister ur figyelmét felhívni azon eseményekre, melyek egyes hírlapokban közöltettek, de melyekről tudomása van mindazoknak, a kik a vidéken ez iránt érdekelvék. Nem akarok köztudomású tényeket idézni, de daczára annak, hogy a t. minister ur komolyan érdeklődik a nemzeti szellem keresztülvitele érdekében és az ez irányú intézkedéseknél a kellő ellenőrzést gyakorolja: mégis kötelességemnek tartom ez alkalommal felhívni figyelmét azon tanítóképezdékre, melyek a felvidéken vannak, hogy a törvény keretén belül, a felügyeletet erélyesen gyakorolni méltóztassék, megválogatva azon közegeket, melyeket az ellenőrzéssel megbízni jónak lát. (Helyeslés.) A másik, a mi az anyagot illeti, megvallom őszintén, hogy nem látom módját annak, hogy abban az időszerűit valami átalakulás, vagy változás állhatna be. Egy módot azonban felemlítek, a mely mellett ezen anyagot kellő módon fel lehetne használni ; ezen mód az, ha a kiképeztetésbe belevegyül azon, a magyar állami és nemzetiségi eszmének érvényesítésére irányzott törekvés, hogy nagyszerű hivatását felfogva, annak megfelelni igyekezzék és működésének gyümölcseiben visszaadja az államnak azt, a mit ez az ő kiképeztetésére fordított. Csak egy példát kívánok a t. minister ur figyelmébe ajánlani: a znió-váraljai tanítóképezdét. Voltam ott egy igen kitűnő hazafiuval és meggyőződtünk azon intézet működésének mibenlétéről. Láttuk helyzetet; Znió-Váralja Turóczmegyének egy zugában fekszik és absolute nem alkalmas arra, hogy egy ilynemű intézet teréül szolgáljon. Sajátságos légkör uralkodik ott. Talán felesleges említenem, hogy az ottani gymuasiuínot be kellett záratni. Megvallom, nem szoktam ily helyekre valami előítéletes félelemmel menni, de megvallom, nem jól éreztem itt magam. Vaunak bizonyos idegenszerű hatások, melyek ilyenkor nyilvánulni szoktak; és ezeket érzik mindazok, a kik bizonyos eszmével szoktak az ily dolgokra gondolni. Nem akarom az azóta történteket elősorolni. Most a tanítóképezde van ott, s nem rég egy tekintélyes hírlap közölt bizonyos adatokat ezen intézetre vonatkozólag, a melyek azóta megczáfolva nem lettek. De feltéve, hogy azon adatok nem egészen valók: egy kétségen kivül áll, s ez az, hogy Znió-Váralja absolute nem alkalmas arra, hogy ezen intézet ott legyen; annyira isolált hely, hogy valóban igen mélyre ható eszközökre volna szükség, hogy ott megóvassanak mindazon eszközök, a melyekről előbb szóltam. A múltkor egy igen tekintélyes felvidéki város, Selmecz városa feliratából meggyőződtem felfogásomnak helyességéről. Kérdéseket intéztem azontúl másokhoz is, és hivatkozhatom bátran azon vidéknek képviselőire is: mindnyájan meg fogják mondani a mit én is bátor voltam állítani, hogy Znió-Váralja nem alkalmas ezen intézet felállítására. Ha tehát állami intézetről, tanító képezdéről van szó, melyek specialiter hivatvák arra, hogy jó tanító-elemet szolgáltassanak az országnak azon irányban, melyben mi ezt mindnyájan óhajtjuk: mégis csak helye volna a meggondolásnak , ha vájjon nem lehetne-e jobb helyet találni ezen intézeteknek, a hol a különféle más tényezők is igen előnyösen hatnának ezen intézet fejlődésére? Nem mondom, hogy Selmecz városa volna erre alkalmas, mert ezt magam sem tudnám helyeselni, de p. o. ott van Beszterczebánya, ott van a felvidék igen tekintélyes városa, vájjon nem volna-e czélszerű, ha a minister ur ez iránt intézkedni méltóztatnék; és pedig mielőbb, mert azt hiszem, ha van helye valamely intézkedésnek, úgy e téren vai\ és ha van helye gyors intézkedésnek, úgy ennél van. En felteszem a t. minister urnak belátásáról , hazafiságáról, hogy ebbeli két rendbeli tiszteletteljes figyelmeztetésemet nem fogja egészben mellőzni. Különben a tételt megszavazom. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister: A népoktatásnál a döutő momentum az, micsoda erkölcsi és társadalmi eredménye-