Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-91

286 isi. országos ülés mürczlns 20. 1879. ket produkál és ép azért előttem nem közönbös, kik vezetik az iskolákat. Habár óhajtom, hogy minden faluban legyen mielőbb iskola, de azért megkívánom, hogy jó is legyen. Azért én a legnagyobb súlyt fektetem a tanitóképezdékre; és valamint méltóztatik látni, hogy nagyon szívesen fogadtam el Molnár Aladár t. képviselő ur határozati javaslatát, úgy óhajtom a tanitóképezdéket legalább magasabb niveau-ra emelni, mint most vannak. Mert a mint helyesen méltóztatott kifejezni, a magyar eulturára nézve ez rendkívül fontos dolog, hogy a tanítójelöltek mi módon képeztetnek. Én elismerem az elmondottak jelentőségét s előttem sem közönbös az, hol állíttatnak és tartatnak fenn az ilyen intézetek. De igen odiosus dolog ily nagy intézetnek áthelyezése. Mert mindig meg kell gondolni, ha átakarjuk helyezni, hova akarjuk áthelyezni? Mert itt sok mindenféle erkölcsi és pénzügyi tekintet csoportosul a körül, melyek áthelyezésnél szükségképen megsértetnek. A mi egyébiránt azon híreket illeti, melyek a znió-váraljai tanitóképezdénél állítólag tapasztalt kicsapongásokról el voltak terjedve, én ez iránt vizsgálatot rendeltem, a melyből kitűnt, hogy azok nem valók. Egy jó oldala van a znió-váraljai intézetnek, s ez az, hogy a növendékek magában az intézetben vannak elhelyezve , tehát mentek minden érintkezéstől, mely máskülönben oly ártalmas lehet azokra nézve. De én nagyon szívesen veszem Baross Gábor t. képviselő ur figyelmeztetését, és a dolgot közelebbről akarom megfigyelni és tanulmányozni. Mert nem elég az, a mit ki tetszett emelni, elhatározni, hogy az intézet onnan eltávolittassék, hanem a másik kérdés az, hogy hova és vájjon azon városok egyikébe, melyeket említeni méltóztatott, akár Selmeczre, akár Beszterezebányára, vagy egy harmadik helyre ? Tisztába kell jönni a helyiség iránt ; tisztába kell jönni azon befolyások mérlegelésében, melyeknek a növendékek ott ki lesznek téve. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő ur helyesnek fogja találni, ha nem nyilatkozom határozottan az iránt, hogy az intézetet át fogom helyezni, de a figyelmeztetést szívesen veszem, s a kérdést tanulmányozni fogom, ámbár ez a szó nem igen népszerű (Derültség) és tanulmányaim eredményéhez képest fogok intézkedni. (Helyeslés.) Baross Gábor: Bocsánatot kérek, én azonkívül még a felekezeti tanítók erdekében a, felügyelet gyakorlásáról szólottam s erre nézve nem kaptam semmi választ. Degré Alajos : T. ház! Annyi vád és megtámadás érte a költségvetési vita alatt a kormányt, hogy szinte jól esik az ember lelkének — ha mindjárt ellenzéki is — egy oázra találni, és elismerést nyilvánítni. En a népnevelésre vonatkozólag sok megjegyzést hallottam ; hallottam roszalást, hallottam azt, hogy a népnevelés ügyében semmi előmenetel nem történt. De én, t. híz, részemről ellenkező meggyőződésben vagyok. Én azt tapasztalom, hogy rövid idő óta e téren oly előmenetel történt, mely az embert bámulatra ragadja. T. képviselőtársam Kiss Albert számokkal érvelt, éhez ő igen érthet, de én a tapasztalással fogok érvelni. Három, négy évtized előtt, mely korra még Kiss Albert képviselőtársam nehezen fog emlékezni, 10—20 faluban akadt egyegy részeges egyén, a ki kántor, harangozó, néptanító és falu bolondja volt egyszersmind. Ezek kezében volt a népoktatás. Én ezt láttam s láttam a múlt évben a tanitó-congressuson százanként, értelmes, művelt, tanult férfiakat. Ha ez, t. ház, nem haladás, akkor maga az idő is áll. En láttam a franezia, olasz és német népet s mondhatom, hogy, a németet kivéve, a tudás és értelmiség fokát illetőleg, egyik sem áll felül a magyar népen. Én, mint telivér ellenzéki ember, nem akarom az egész érdemet a minister urnak tulajdonítni, hanem levonok belőle annyit, a mennyi másokat megillet, és e téren első helyen Molnár Aladár, (P.) Szathmáry Károly és György Aladár állanak, kik működésükké] e téren a nemzet habiját valóban megérdemlik, (éljenzés.) És miután Molnár Aladár t. barátom most is ily értelemben és szellemben adott be i idítványt, én azt egész szivemből pártolom. (Hdyeslés.) Szabó Imre: T. ház! A költségvetés e tételéhez szándékozom egy indítványt benyújtani és azt a ház kegyes engedelmével igen röviden indokolni. (Halljuk!) Midőn ezelőtt 10 évvel az ország különböző vidékein a tanító-képezdék megalakittattak, az ország délnyugoti részén Csurgó mezővárosa szemeltetett ki, mint a tanítói képezdének helye, még pedig azon világos indokolással, hogy ott az ország délnyugoti részének szláv ajkú népe számára tanítók neveltessenek, kik magyar és horvát nyelven egyiränt legyenek képesek tanítani. Ezen szláv ajkú nép Vas megye szélén a Mura partján az úgynevezett mura-szombati járásban, Zalamegyében az alsólendvai kerületben, a csáktornyai és perlaki kerületben — ezen utóbbi kettő képezvén az úgynevezett Muraközt — és végre a csurgói kerületben Somogyinegye drávai partján lakó összesen mintegy 200.000 lelket számlál. Ezek számára kívántak Csurgón tanítókat képeztetni. Sajnos, a 10 évi tapasztalás azt mutatta, hogy a horvát ajkú tanítók magyar nevelése iránt táp-