Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

264 90. országos ülés márezíus 19. 1S70. országnak megnyugtatása szempontjából a külföldnek legjelesebb szakértőit is meghívni. (Élénk helyeslése) De nehogy félreértessem, (Halljuk! Halljuk!) kénytelen vagyok itt megjegyezni azt is, hogy midőn ezt tesszük, nem azért tesszük, mintha a hazánkbeli szakértők tudománya és szakképzettsége iránti hitünk megingott volna: (Helyeslés jobbról) hanem tesszük igenis azért, mert ezt egyfelől az ország népének megnyugtatására szükségesnek tartjuk; tesszük másfelől azért is, mert valamint a valóban jeles orvos sohasem veszi rósz néven, ha a veszélyes perczekben még egy más, jeles orvos is meghallgattatik, ép úgy — meg vagyok róla győződve — azok, kik hazai szakértők köztt valóban jeles emberek, egyáltalán nem fogják kisebbítésnek venni, ha rajtuk kivül még más, világhírű jeles emberek is meghallgattatnak. (Helyeslés) Különben, t. ház, én egyáltalában nem fogok ezen egész vita menetén, mmt nem tettem azt a múlt napokban sem, vádolni, recriminálni (Helyeslés jobfeWl); de tényeket megemlíteni akkor, midőn minduntalan kerestetik a bűnbak, még pedig kerestetik a kormányban és közegeiben egyfelől, az ös«zes Tiszaszabályozásban másfelől, tényeket megemlíteni ilyenkor, azt hiszem, a ház iránti kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Ha kívántatni fog — és erre még visszatérek, hogy erre van mód küldöttség választása nélkül is — hajlandó vagyok pontról-pontra kimutatni, hogy mily irányban intézkedett a kormány 1876 óta épen Szegedet illetőleg. (Halljuk! Halljuk!) Most csak ejry tényt kell eonstatálnom, és ez az_, (Halljuk! Halljuk!) hogy Szegedre nézve az 1876-iki veszély után ki lett mondva, hogy Szeged teljes biztosítására egy körtöltés szükséges. A körtöltés tervei elkészültek, azok a város felterjesztésére helybenhagyattak, és az azok létesítésére szükséges költségekre vonatkozólag a belügyministerium által a helybenhagyás megadatott ; azonban egj szerencsétlen perczben Szeged városának képviselete, gondolom a múlt év május havában, egy néhány szótöbbséggel névszerinti szavazás utján elhatározta, hogy a körtöltés ne létesíttessék. (Mozgás.) Ha e körtöltés állana, akkor ma Szeged városa is állana. (Mozgás.) Távol van tőlem uraim, mintha én azokat, a kik ezt tették, a kik névszerint meg vannak nevezve a belügyministeriumban is meglévő hiteles jegyzőkönyvben — vádolni akarnám, mert ezt bizonyára nem abból a szándékból tették, hogy Szeged városának ártsanak, {ügy van! ügy van!) És ezt annyival kevésbé kívánom tenni, mert ha az illetők magukba szálínak, nem azokban fogják keresni a hibát, a kikben nincsen, hanem sajgó szívvel fogják a „mea culpáM elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyet kívánok a tények szempontjából i elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Nem hivatkozom kormánypárti lapra, de még fővárosi lapra sem, hanem hivatkozom Szeged városának elég erősen nem kormánypárti lapjának a katasztrófát megelőzött vasárnapon megjelent számára, melyben azt mondja, hogy (Halljuk! Halljuk!); „Városunk sorsa egy hajszálon függ, de még talán volna mentség, ha Szeged lakosai el nem hagyták volna a védmunkát és rémületükben tétlenül össze nem kulcsolnák kezeiket". (Mozgás.) Ez egy factum, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) De midőn ezeket, mint tényeket a t. ház előtt felemlíteni szükségesnek tartottam, egyúttal megkívánom jegyezni még azt is, hogy — legalább a mi a kormány és közegeinek eljárását illeti — a katasztrófa után abból bizonyos megnyugvást meríthetnek a képviselő urak, némileg bizonyíthatom azzal, hogy még azon, tegnap tartott közgyűlés is, melyre nézve maga Bakay képviselő ur is azt mondotta, hogy úgy látja, hogy ott némileg elvesztették a kellő egyensúlyt és arányokat, mondom, még azon közgyűlés is, mint táviratilag értesültem, azon kéréssel rendelte el, hogy a kormányhoz folyamodik, hogy azok, a kik a rendkívüli vész indokából a szegedi ügyek intézésére a kormánytól megbízatást nyertek, felkeressenek, hogy működésöket ott tovább folytassák. No, t. ház! ha helyben, azok, a kiknek életéről és vagyonáról volt szó, igy nyilatkoznak — hiszen tévedni lehet, egyes tévedés leh ;tséges — de magában véve az eljárás oly rósz, oly elitélendő, mint a milyennek némelyek feltüntetni szeretik, nem lehetett. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyet azonban meg kell mondanom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy mindaz, a mi eddig történt, legerősebb meggyőződésem szerint a múltra vonatkozó bírálatban sokra jogosíthat, de egygyel még eddig legalább Szeged népét, — a mivel pedig némelyek egyrészt vádolták — a higgadtság hiányával vádolni nem lehet. (Tetszés.) Mert ismét meg fogja mindenki mondhatni, és látok itt a házban jelen, minden pártszinezetből képviselőket, a kik magok is ott jelen voltak, hogy Szeged népének magaviselete a szerencsétlenség után olyan volt, hogy lehetlen, hogy bámulatra ne ragadjon mindenkit, a ki tudja, hogy ily katasztrófák perczeiben némely helytt mily borzasztó dolgok történtek. {Helyeslés és éljenzés.) És én meg is vagyok róla győződve, hogy abban meg fog maradni, mert azon nép fogja látni, hogy elkezdve a koronán, mindenki: kormány, törvényhozás, minden egyes honpolgár megteszi érette, a mi csak emberileg tehető, és ily viszonyok köztt nem fog azokra hallgatni, a