Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

244 89. országos ttlís márezius IS. 1879. orvosi tudomány iránti érdekeltséget illetőleg; de én igazságosabb emberekre apellálhatok, hogy a kormány az itteni orvosi faeultásnál komolyan mindent elkövet, nemcsak épületek dolgában, de az összes apparátus tekintetében arra nézve, hogy az orvosi tudomány virágozhassék. Hogy a tanerők nem roszak, azt a tanítványok nagy confluxusa mutatja. Hogy egyébiránt újabb kitűnőbb tanerőket magam nem tudok producálni, az természetes, {Zajos derültség) hanem ez az egész társadalmi proeessus eredménye. A mi a kolozsvári egyetemet illeti, méltóztassék elhinni, ép oly jól ismerem annak minden hiányát, mint a t. képviselő ur. Sőt a képviselő ur egyes állítására átmenve, hogy miért nem neveztem ki a maga idejében az anatómia professorát, megmondom, hogy azért mert nem volt, a ki ez állásnak meg tudott volna felelni; és ha most szükségünk volna egy anatómusra, nem tudom, honnan vennők. Egyébiránt, ha az ország rendelkezésemre fogja a pénzt bocsátani, szívesen fogom nem csak az orvosi facultást, hanem az egész kolozsvári egyetemet magasabb niveaura emelni. Tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral, hogy nem elégséges az orvosi tudományt két helyen tanítani és ha e kérdés napirendre jő, ki fogom fejteni, hogy ha nem csak az orvosi tudományt, hanem a magyar culturát átalában előbbre akarjuk vinni, még egy harmadik egyetemre van szükség. Egyébiránt méltóztassanak engem különösen a pénzkérdés megoldásánál mindig pártolni s én azt köszönettel fogom venni. Kolozsvárra nézve némi elfogultsággal vagyunk. Az egyetem vegytani laboratórium nélkül alig állhat fenn s e tekintetben nagy nehézségekkel kell küzdenem, úgy, hogy tartok attól, hogy a vegytan ott nem is fog taníttathatni, ha ezen nem segítünk. B. Mednyánszky Árpád: Személyes kérdésben csakis azt kívánom megjegyezni, hogy a t. minister urnak vádját, mintha én az orvosi tudományokhoz való értelmet monopolisálni akarnám, határozottan visszautasítom. Nekem, mint képviselőnek, jogom vau hozzá szólani, a nélkül, hogy én az által valami monopólium viszketegének gyanújával gyanusittatnám. (Helyeslés a szélső balon.) Gr. Péchy Manó: T. ház! Tagadnom kell mindenekelőtt az állítást, mintha a kolozsvári egyetem az egyetemek paródiája lenne. En inkább azon kritikát, melyet b. Mednyánszky képviselő úrtól hallottunk, tartom a kritika paródiájának. Vannak a kolozsvári egyetem berendezésének hiányai, vannak hiányok, a melyeken segíteni kell; hanem igy törni pálczát ilyen fontos intézet felett, az szerintem még sincsen helyén. {Helyeslés jobbfelöl) Különben csakis azért szólaltam fel, hogy jelezzem azt, hogy felszólalási jogomat fenn akarom tartani akkorra, a midőn a kolozsvári egyetem vegytani intézetének kiadásaira megszavazandó azon összegről lesz szó, mely a beruházások rovatában foglaltatik. Akkor fogom én is elmondani az én nézeteimet. {Helyeslés a jobbon.) B. Mednyánszky Árpád: Személyes kérdésben vagyok kénytelen ismét felszólalni. (FelMáltások jobbfelö'l: Eláll!) Az előttem szólott t. képviselő ur azt mondja nekem, hogy az én kritikám a kritikának paródiája. Ezt hát én bátor vagyok határozottan visszautasítani, mert én tényekre hivatkozom. Oly kritikát pedig, mely tényeken alapul, nem lehet paródiának nevezni. Elnök: A budapesti királyi egyetemnél vagyunk. A kiknek erre nézve van észrevételük, azok felszólalhatnak, de más tárgyra ne méltóztassanak kiterjeszkedni. (Helyeslés.) Sztojkovits Péter: Bocsánatot kérek, én nem hagyhatom megjegyzés nélkül azokat, a miket Mednyánszky Árpád képviselő ur az orvosi szakra nézve kimondott. Miután pedig épen az én szakomba vág, engedje meg a t. ház, hogy néhány perezre igénybe vegyem becses türelmét, a melyet még eddig úgy sem vettem igénybe; ha mindjárt ki is teszem magamat annak, hogy a t. képviselő ur talán velem szemben is személyes kérdésben fog ismét felszólalni. (Halljuk!) 0 megtámadja a közegészségügyi törvény azon intézkedését, melyet én 12 év óta a legüdvösebbnek találtam, értem a körorvosokat. Nem tudom, hol méltóztatik lakni, de ott, a hol én lakom, az alsó vidéken olyat nem alkalmaznak járásorvosnak, mint azt méltóztatott mondani, a ki t. i. csak sebész. Mást ugyanis nem lehet járásorvossá választani — mert ezen állomás választás utján töltetik be — mint olyat, a ki doktor medicináé és chirurgiae. Honnan veszi a t. képviselő ur az ő adatait, azt én nem tudom. A mit pedig arra nézve méltóztatott mondani, hogy a fiatal orvosok kontárok, azt én megengedem, hogy azok a fiuk, a kik hazajönnek az iskolából, kik itt letették a rigorosumot, midőn haza jönnek, nem felelnek meg a beléjok helyzett várakozásnak. De talán semmiféle szakban nem él egy kezdő fiatal ember oly nyomorultan, mint egy kezdő orvos; mert vagy kap hivatalt, vagy nem. Ha kap hivatalt, ezen fizetés oly csekély, hogy abból meg nem élhet, kénytelen orvosi praxis után járni s akkor elhanyagolja hivatalát, ha nem kap hivatalt, oly csekély a díjazás, hogy nem tud megélni, kivánhatni-e ezektől, hogy specialisták legyenek? Azt méltóztatott mondani, hogy nagyon sok ifjú van jelenleg az egyetemen. Ha az ember bővebben és mélyebben gondolkozik ezen tárgy