Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

89. országos ülés ntirezius 18. 1879. 245 felett, s ha egyúttal szakférfiú is, ennek nem nagyon tud örülni. Méltóztassék megengedni, nem az a baj, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy nincs elegendő tanár, hanem nincs meg a proportió, mert annyi fiatal ember jön be, hogy nem lehet kenyeret kapnia. Sok fiatal ember lépett e pályára és más szükségesebb pályát elhanyagolt és nem kap kenyeret. (Felkiáltások: Meg tud élni az orvos!) Meg lehet, hogy azon a vidéken gyérek az orvosok, de nálunk az alvidéken elég van, roszul fizettetik mint hivatalnok, a patiensek utján pedig meg nem élhet. A mi pedig ismét a közegészségügyi törvényt illeti, itt az az egy baj van, hogy nem gondoskodott arról, miszerint az illetőknek fizetése olyan legyen, hogy p. o. a járás-orvos ne kénytelenittessék praxis után járni, hanem teljesíthesse tulajdonképeni feladatát, hogy felügyeljen a községi és privát orvosokra. Ezzel tartoztam röviden az ügy érdekének. B. Mednyánszky Árpád: T. ház ! (Zaj.) Elnök: A t. ház méltóztatott b. Mednyánszky képviselő urnak az általános észrevételek előterjesztése alkalmával megengedni, hogy az orvosi karra vonatkozó általános észrevételeit a részleteknél adja elő. Annálfogva a részletekhez nem tartozó ezen előterjesztéseket én részemről meg nem akadályozhatom; de az ügy érdekében nagyon kérem a t. képviselő urakat, hogy miután már csakugyan sürgős szükség volna, hogy ezen költségvetésben minél előbb tovább haladjunk, méltóztassék észrevételeik megtevésében minél rövidebbre és különösen csak magára a tárgyalás alatt levő tételre szorítkozni. (Helyeslés.) B. Mednyánszky Árpád: T. ház! (FelMáltások: Nem lehet szólnia!) Szavaim félremagyarázása miatt kívánok szólni. (Zaj.) Elnök: Félremagyarázott szavainak értelmét akarja helyreigazítani a t. képviselő ur, ezt meg nem akadályozhatom, csak arra kérem, hogy replikába bocsátkozni ne méltóztassék. (Helyeslés.) B. Mednyánszky Árpád: Az elébb talán hiányosan fejeztem ki magam, vagy talán a t. előttem szólott képviselő ur értette azt csak úgy, hogy midőn én a kör- és községi orvosokról beszéltem, ez alatt járás-orvosokat értettem. Én nem értettem járás-orvosokat, hanem kör- és községi orvosokat. A kör- és községi orvosokra nézve a törvény megengedi azt, hogy azon sebész-mesterek, a kik már hasonló minőségben valamely községbe letelepedtek, ott megmaradhatnak. Ez volt értelme szavaimnak és igy nem áll az, hogy sebész-mesterek nem lehetnének körés községi orvosok. Turgonyi Lajos: Az elnök ur figyelmeztetését figyelembe véve, megígérem, hogy a tárgy fontosságánál fogva a lehető legrövidebben fogok szólani. En elismerem a t. minister urnak azon buzgóságát, melyet az egyetemek és azok beiszervezetének érdekében kifejtett; de mindemellett kénytelen vagyok a t. minister ur figyelmét egy igen fontos körülményre irányozni, és ez az, hogy az orvosi facultáson a vizsgadíjak oly nagyok, hogy a többi facultások vizsgadíjaival össze sem hasonlíthatók. Ennek következménye az, hogy igen sok és képzett, de szegény fiatal ember vizsgadíjak fejében 350—400 frtot köteles fizetni, feltéve, hogy egyszer sem bukik meg, mert ekkor még ennél is többe kerülnek diplomái. Én itt nem akarok senkit se gyanúsítani, annál kevésbbé, mert a jelenlegi orvosi faculfás tanárait mélyen tisztelem, de megeshetik emberi gyarlóságból, hogy valaki annyira ragaszkodik a pénzhez, hogy — és itt ismétlem, hogy senkit sem akarok gyanúsítani — csupán pénzszerzésből is megbuktatja azon amúgy is igen sok bajjal és küzdéssel terhelt, szegény orvos növendékeket, a kik az egyszeri vizsgadíjakat sem képesek megfizetni. En tehát bátor vagyok a t. minister ur figyelmét arra felhívni, hogy nem lehetne-e ezen úgy segíteni, hogy, mint ez a a tanács vizsgáló testületnél is van, az állam fizesse a vizsgálók tisztelet- vagy munkadíját. Ha ezt a t. minister ur nem tartja alkalmas módnak, akkor az ő bölcseségére bízom az útnak és módnak megválasztását. Csak. ezt akartam számos szegény orvosnövendék érdekében felhozni. Királyi Pál: T. ház! A kérdésben forgó tételre nézve nekem észrevételem nincs és kijelentem, hogy én szívesen hozzájárulok azon indítványhoz, a mely ezen tétel javítását czélozza. És ha mégis felszólalok, ennek oka az országgyűlési napló. A felszólalt képviselő urak egyike ezen tétel vitatásába belezavart oly dolgokat is, a melyek ezzel szerintem összefüggésben nincsenek. Például megemlékezett a fővárosi Eókuskőrházról. A beszédet természetesen az országgyűlési napló közölni fogja, és ha a Eókuskórházra elmondottakra abban észrevétel nem fog találtatni, a felhozott vád félig-meddig igazoltnak fog tekintetni. Nekem tehát, habár mint mondám, ez nem is tartozik szorosan az ügyhöz, kötelességem felszólalni. A t. képviselő ur két oly esetet hozott fel, mely az újabb időben a Rókus kórháznál az eddigi orvosok elhalálozásai folytán üresedésbe jött állomások betöltésére vonatkozik és azt monda, hogy azok, a kik oda kineveztettek, nem bírják azon feltételeket, a melyek szükségesek ahhoz, hogy valaki egy ily nagy intézetnél orvosi állomást foglalhasson el. Én, t. ház, szerencsés vagyok a fővárosi hatóság egyik oly választott tagjának lenni, a ki ezen orvosi állomások betöltését legalább figyelemmel kiséri, és én tudom, hogy azon intézetnél, ha üresedésbe jön egy hely, oda olyan orvosi egyén,