Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

89. országos ülés niárezhii 18.1879. 543 jeszsze föl a ministernek mindazokat, a kiket mint alkalmasakat ismer, és kik készek azon állomás elvállalására. A cultusminister azután valamely modalitás mellett kinevezné az illetőt és értesítené róla a bel ügy ministeriura ot. Ezen módozat sem volna ugyan teljesen megfelelő, de mindenesetre jobb volna a jelenleginél. Egy kórházban kell lenni egy belgyógyásznak, egy sebésznek, egy pharmacolognak, a ki egyúttal vegyész is lehetne. Ha azt méltóztatik mondani, hogy miből fizessük, erre azt válaszolom, hogy hisz a mostani nem szakférfiak is kapnak fizetést. De concret példával is szolgálhatok. Nem rég a Rókus kórházban a belgyógyászati osztályban megürült két állomás és mind a kettőre három-három magántanár ajánlkozott, a kik elismert szakemberek, s mindamellett kineveztek egy oly orvost, a ki soha semmit nem irt, nem tanított, soha kórházban nem volt, a ki igen ügyes, derék, jóravaló ember, valamint ügyes orvos is, hanem eddig legalább jelét nem adta, hogy szakember. A sebészeti osztályban szintén megüresedett egy állomás, megint jelentkezett három szakember, egyetemi magántanár és mégis kineveznek egy embert, ki egy jóravaló orvos, de megint nem szakember a sebészetben, hanem a ki a városi főorvosnak segédje volt, és mint ilyen jó szolgálatokat tehetettt a közrendészet terén, például a prostitutio kérdésében stb., csakhogy nem kizárólagosan sebész. Pedig a sebészeti szakosztályban csak szakember kellene. Ezek oly szembeszökő hiányok, a melyeket szó nélkül hagyni nem lehetett. Előbb mondottam, hogy szükségesnek tartanám a minősítésnél a kórházi bizonyítványokat, a melyek egyelőre pótolhatnák az állami vizsgálatot. Azt hiszem, hogy ha nálunk a kórházak akként reorganizáltainak, hogy elég befolyás biztosíttatik a szakértő egyéneknek, akkor a kórházi főorvosok, mint szakemberek egy kis testületet képeznének, az ő segédjeinek bizonyítványokat adhatnának és a tanúsított szorgalom és ügybuzgalom alapján nyert bizonyítvány künn a vidéken kör- és községi orvosi állomásokra képesítene. Hogy ha minden megtörténik, akkor Magyarországon terjedne a specializálás. Ma ez nincs meg. Az orvos-növendék mihelyt zsebében van a diploma, kénytelen mindenbe és mindenhez fogni. Nincs az államnak egy intézete, hol ezen emberek speciális tanulmányokkal foglalkozzanak, hogy életöket szenteljék annak. A kórházakba nem juthat be, mert ott a protecíiónak százféle neme uralkodik az üresedések betöltése körül. így ez az ember, a ki talán hivatottsággal bir, ki szakmájául választott egy speciális tudományt, csakhamar kénytelen mindenhez fogni, és így van, hogy nincsen specialistánk. S ezekből válik azután az a sok kontár az orvostudományban, kikkel napról-napra találkozunk; olyan emberek, kik a betegeknek azt mondják, ha tetszik az urnak kezelhetem alloeopathice, ha tetszik homoeopathice, {Derültség) olyan ember, a ki üzérkedő, de nem orvos a szó nemesebb értelmében. Es hogy ha t. ház mindezek megtörténnek, akkor meg fog történni az is, hogy lassanként ki fog fejlődni minálunk az orvosi szakirodalom, a mi ma nincs meg, mert, t. ház, ma a belgyógyászatban, sebészetben, szülészetben, szemészetben nincsen ordinarius könyv, olyan csak abban a szakmában van, melyben szivesebben vesznek könyvet; például van igen jó pharmacologiánk, gyógyszerisménk, ezt persze veszik elegen, mert nem csak az orvosnövendékek, hanem a gyógyszerészek is használják és minden gyógyszertárban található. Ilyenre tehát akad iró, hanem önálló szakmunkánk nincsen. De nemcsak önálló munka nincsen, még fordításban sincsenek nálunk. Mert, hogy ha valaki fordít valamit, akkor conrpendiumokat, rövid vázlatot fordít; ez olcsó, és ezt megveszi mindenki. Hanem miután mindazok alapján miket mondtam, az állam nem fordít arra figyelmet, és a specializálást elegendő gyámolításban és protectióban nem részesíti, ennélfogva senkinek nincs ideje, nincs elég anyagi tehetsége, hogy ily szakmunkát irjon s innen van, hogy nekünk szakmunkánk nincs. Ezen hiányt nálunk még súlyosabbá teszi az. hogy a franczia és angol nyelv nem igen szokott cultiváltatni, sőt németül is sok ember hiányosan olvas és igy el vannak zárva nálunk az orvosok, hogy franczia, angol vagy német munkákból merítsék tudományukat. Nem akarok beszélni az orvosi journalistikáról, csak azt jegyzem meg, hogy az mindössze két példány által van képviselve. Mindezek után reménylem, hogy a t. ház be fogja látni, hogy én azon czélnak, melyet magam elé tűztem, legalább némileg eleget kívántam tenni. Ez oly tárgy, melyet pártszempontból lehetetlen megvilágítni, mert bármennyire oppugnáljam is utolsó csepp véremig az 1867: XII. t.-czikket, ez a t. ministeriumot nem akadályozta volna abban, hogy ha már ezen óriási költségeket a budapesti egyetemnél megtette, ezeket helyesen tegye meg. Ezek azon vázlatos észrevételek, melyeket megtenni szükségesnek tartottam. (Élénk helyeslés balfelöl) Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Nagyon örvendek, hogy e téren üdvözölhetem a t. képviselő urat, mert csakugyan az orvosi tudomány nemcsak közegészségügyi, hanem társadalmi tekintetben is igen nagy fontossággal bir. Egyébiránt úgy látszik, ő azt hiszi, hogy monopóliummal bir, az 31*