Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

89. országos ülés Mározins IS. 1879. 241 mehetnek mesterséges okoknál fogva sem, ide tartozik a féléven nálunk, a külföldtől eltérő, kezdete éi vége. Továbbá tagadhatatlan, hogy az orvosi facultás tanárainál határozott ellenszenv uralkodik mindazon egyének iránt, kik a külföldön végzik tanulmányaikat, vagy legalább azok egy részét: ezen ellenszenv annyira megy, hogy az ember közel van azon gyanításhoz, hogy némely részről a taksa lefizetését tekintik fődolognak a maguk stúdiumában. Ezen ellenszenvről nem akarok szólani, mert ez igen odiosus, csak azt említem föl, hogy két év előtt az itteni orvostanári karnál az ellenszenv komoly agitatióvá öregbedett, a mely például odament, hogy az osztrák oklevelek paritását a magyar oklevelekkel el akarták törölni, a többi külföld okleveleire nézve paritás ugy sincsen; én megvallom, hogy nagyon helyes, hogy azokat, kik a mi egyetemünkön végzik tanulmányaikat, védjük külföldi orvosok megrohanásától s eoncurrentiájuktól. De e tekintetben nem látok semmi veszélyt, mert nem látom az idegen orvosok tömeges beköltözését, igy azon törekvést igen helytelennek tartom. De, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden futó pillantást vethessek fennálló két egyetemünkre. A mi először is fennállásának első cyelusát az imént befejezett kolozsvári egyetemet illeti, nem akarom vitatni, hogy helyes volt-e Kolozsvárra tenni az egyetemet, annál kevésbé akarom e kérdést felvetni akkor, mikor csak imént mondottam, hogy egy harmadik egyetem felállítását óhajtom; ha tehát ott helytelenség történt, azt ezen alkalommal ki lehet küszöbölni; de a felállítás körüli kapkodás tervtelenség, az előkészületek hiánya azon jelenségek, melyek a kolozsvári egyetem felállítása körül oly bőven tapasztaltattak, s mely jelenségek az újabb aerában oly sok intézmény életbeléptetésének eriteriumát és előzményeit képezték. Hiszen mellőzve azt, hogy elegendő és megfelelő helyiségekről nem volt gondoskodva, az egész világon ugy szokott az ily intézetek felállításánál és elhelyezésénél történni, hogy fokozatosan járnak el. Kolozsvárott nem igy tettek, hanem 160 pályázó közül kineveztek kilenez tanárt, a mely szám a mai napig tizenkettőig emelkedett, s ezen tizenkét tanárnak kell mostanáig jól, roszul az összes orvosi tanulmánynyal megküzdeni. Hozzávéve még azt, hogy a tanárok a praxist nem egészen nélkülözhetik, mert kevesebb a jövedelem, kevesebb lévén a tanuló, az egész tauári kar összes fizetése különben is csak harmineznégy ezer frt, tehát sokkal kevesebb, mint a mennyit pl. itt az új clinica külső ornamenticájára ezen egészen fölösleges pompájára ki méltóztattak vetni. (Igaz! ügy van! a szélső halon.) KÉP

VII. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. Azon helytelenségek és hiányok közül, melyek az említettektől eltekintve Kolozsvárott a mai napig észlelhetők, legyen szabad felemlíteni azt, hogy pl. az elmegyógyászat nem taníttatik Kolozsvárott. Bátor vagyok azon nyilt kérdést fölvetni, miért nem igyekszik a magas kormány oda hatni, hogy az elmekóroda Kolozsvárra helyeztessék át, mint az egyetem székhelyére. T. ház, hogy mennyire nem jártak el és jár el mai napig a kormány a tanszékek betöltésénél a szaktudomány és specialitások tekintetbe vételével, azt illustrálja a következő példa. Néhány évvel ezelőtt a kolozsvári egyetemen a leiró- és tájboneztan tanára meghalt; senki nem volt az országban, a ki azon tanszék betöltésére képes vagy hajlandó lett volna, s igy Kolozsvárott egy ezen boncztannal semmiféle összeköttetésben nem lévő tudományban szakember volt kénytelen a leiró- és tájboneztan tanszékét betölteni. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister (közbeszól): De nagyon jártas. B. Mednyánszky Árpád: Én irigylem a közoktatási minister ur jártasságát ezen dolgokban, hanem ha ő ismer oly egyént, a ki a leiró-, táj- és kórboneztanban, e három szakszerű tudomány ezen óriási conpendiumában egyforma jártassággal bir, hát ez oly phoenomenszerű ember, a milyet Kolozsváron, s a minister úron kivül soha senki sem látott, csodálom, hogy Kolozsvárott marad. De úgy látszik, a minister ur nem nagyon van meggyőződve arról, a mit mondott; ezt kegyeskedjék megengedni, mert, hogy ha az az ember olyan felette jártas volna ama szakban, a mai napig is tanítaná; de a minister ur méltóztatik tudni, hogy utóvégre is bekövetkezett egy időpont, a hol azon mindkét szakban ilyen jártas ember, nem taníthatta a boneztant és a minister ur kénytelen volt innen leküldeni egy phisiologust és az ottani phisiologust utasította, hogy az vegye át a boneztan tanítását. Meglehet, hogy ezen egyén is egy olyan phaenomenszerü tehetség, a ki a mellett, hogy phisiologiát tanított, a boneztant tanulmányozta. Reménylem, méltóztatnak belátni, hogy ez olyan helytelenség, a melyet a t. minister úron kivül minden ember el fog ismerni, s csakugyan tréfának kellene tartani, ha olyan szomorú való nem volna. Az olyan aprólékos helytelenségeket, mint p. o. hogy a szemészeti tanszékre egy olyan, különben igen ügyes és általam tisztelt orvos neveztetett ki rendes tanárul, a ki soha szemészeti osztályon mint segéd vagy assistens nem működött, hogy egy ilyen egyéniség lett rendes és nyilvános tanár, az ilyen aprólékos dolgokat nem is említem. Hanem eltekintve ezen a személyekbe:! történt helytelenségektől .is, a kolozsvári 31