Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

240 89. országos ülés márczins 18. 1879. T. ház! Az orvosi facultásnak ily lassú érvényre jutása természetes dolog; a korábbi évszázadokban, a melyek Ízlése exací tudásnál a vakbuzgóságot előbbre tette természetes, hogy a theologiai facultás emelkedett a legmagasabb polczra. Később a kritikai irány tört magának utat és a bölcsészeti iskolák léptek előtérbe. Azon időben, midőn a jogállam eszméje felszínre került, egy nemzetnek legkiválóbb eapacitásai a jogtanulás felé fordulván, a jogi szaktanodák léptek előtérbe, és eultiváltattak leginkább. Ezen phasisban lesz körülbelől ma Magyarország, de ez is csak fokozat. Vannak országok (Magyarország is fogja követni) olyanok, a melyekben nem tartják lekötve a legnagyobb capacitásokat par excellence csak a jogi tanulmányok, miután azon országok közjogi viszonyai oly világosak és rendezettek és alkotmányuk a műveltség fokának annyira megfelelők, a közvagyonosságnál és a jó hitelviszonyoknál fogva az ügyvédi irodák nem igen látogatottak, hogy a jogi tanulmányok elhányagoltabb állapotba esnek, s ily országban a természettudományok és azok eredményein alapuló, mintegy a tudomány zárköve az orvosi szaktanulás örvend leginkább népszerűségnek. A mi viszonyaink közt t. ház az egyetemeknek két czél elérésére kell törekedniök. Midőn az egyetemeken egyrészt a fiatal emberek azért tanulnak hogy a hivatásuk üzéséhez szükséges ismeretek és tehetségek elsajátítására törekednek, másrészt az egyetemek nálunk egyedüli műhelyei a tudományoknak, hol a termeszei tudományok érdekében egyátalán valami történik. Nálunk nem léteznek emberek, mint külföldön, pl. Németországban, a magántudósok, a kik sem tanárok, sem a praxisban nincsenek, hanem a tudománynak szentelvén magukat, a tudomány fejlesztésének élnek. Még inkább hiányzik nálunk az, a mi például Angliában honos, hegy az állam tart és fizet tudósokat, kik sem a cathedrán nem működnek, sem a praxisban nincsenek, hanem az állam támogatása által oly helyzetbe tétetnek, hogy teljesen a tudománynak szentelhetik magukat és az ily tudósok nagy felfedezéseket tesznek. Nálunk ez nincs és ennek következtében kizárólagosan az egyetem azon műhely, a hol a tudomány érdekében valami történik. Pedig azt senki sem fogja tagadni, hogy a tudomány valamely országnak és nemzetnek legnagyobb kincse. Nem fogom, mint itten népszerűtlent Liebknechtet idézni, ki azt mondta német munkásainak: tanuljatok, mert a tudás a legnagyobb hatalom; talán egy másik bölcsnek szava szívesebben fog hallgattatni, ki azt monda, hogy nem azon állam fog legtovább fennállani, a mely legnépesebb, hanem az, a melynek legtöbb tanult embere van. Ha ezek után körültekintünk hazánkban, látjuk, hogy az orvosi szaktanítás két helyen cultiváltatik, az fölötte kevés, nem csak a tudományok fontossága, a különféle tudományi ágazatok kiterjedésénél fogva, nemcsak a népesség számarányánál fogva, hanem a jelentkező tanulók száma tekintetéből is két szakiskola fennállása fölötte kevés. Igaz, hogy a kolozsvári egyetem orvostani facultása roszuí van látogatva, remélem, hogy előadásomban sikerül kimutatni, hogy ebből nem azt lehet következtetni, hogy kevesen vannak, kik az orvosi pályára készülnek, de ha roszul vau látogatva a kolozsvári egyetem, ennek több hiány az oka. Ha nézzük a budapesti egyetemet, ma a budapesti orvosi tanfacultáson héttel több a tanulók száma mint az ennek megfelelő bécsi facultáson. Azt nem fogja senki kétségbe vonni, hogy a budapesti orvosi tanfacultás a bécsivel még sem hasonlítható össze. És itt fölemlítem azt, hogy a bécsi orvosi facultásnak 11,000 ágy áll közvetlen rendelkezésre, pedig szerintem egy szakban sem bőszülj a meg magát súlyosabban egy iskola túllátogatottsága, mint az orvosi iskolánál, mert az orvosi iskolában a túllátogatottság következtében nem lehet az előadást kellően meghallani és végig nézui a bonczolást; már pedig a tanárok és segédek közvetlen vezetése alatt az elegendő és különféle tananyagokat csak akkor értik meg kellően a növendékek, és akkor válik belőlök jó orvos, ha mindent figyelemmel kisérhetnek, a túllátogatottság az egyes szakokban annál hátrányosabb, hol, mint nálunk többnyire csak egy tanár ad elő egy szakot, lehetetlen, hogy a tanárnak előadását oly figyelemmel hallgathassák, és bonczolását láthassák, a mint azt hallani és látni kell. Félő, hogy e túllátogatottság, ha azon nem segítünk, rósz következményeket fog maga után vonni. E hiányt összehasonlítva más országokkal a szégyenpír egy bizonyos neme fogja el az embert. Mi csak két egyetemmel bírunk, ha nézzük Ausztriát, ott 5 egyetem virágzik, a kis Svájczban 4, Olaszországban 22, Németországról, a szobatudósok hazájáról nem is akarok szólani, csak felemlítem, hogy a kis Baden nagyherczegségben 2 egyetem volt a bekebelezés előtt, pedig csak 17» millió lakossal birt. Nézetem szerint azáltal kellene raulhatlanul segíteni, hogy egy harmadik magyar nyelvre, szellemre nézve hazai egyetem állittassék fel, annál inkább, minthogy a magyar budapesti egyetem túllátogatottságát az orvosi szakban az is súlyosabbá teszi e kérdést, hogy nincs hova menjenek az orvosnövendékek, kik maguk érzik, hogy jó volna egy kevéssé látogatott intézetet látogatni, csakhogy a mi kolozsvári egyetemünk látogatását illeti (erről alább) külföldre nem mehetnek először a nyelv miatt s ez temészetes, nem