Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

234 89. országos ülés márczius 18. 1879. t, ház, hogy a jezsuiták 1705-ben a szécsényi országgyűlés által nemzetellenes törekvéseik miatt kitiltatak; Mária Terézia alatt ezen rend törvényileg megszüntettetett és javai a tanulmányi alapok számára elkoboztattak. Az 50-es években ezen jezsuiták ismét kezdettek Magyarországba beszállingózni, s azóta már Pozsonyban, Kalocsán, Nagyszombaton, Pécsett, Szatmári birnak iskolákkal is. Meglehet, hogy ezek igen hazafias neveltetést is adnak a magyaroknak; meglehet, hogy igen jó hazafiak neveltetnek ott. Hiszem akarom hinni, hogy ezek nemzeties irányban működnek. De engedelmet kérek, a kapornaki jezsuiták tisztán és egyedül az ausztriai conventnek, a kalksburgi conventnek szolgáltatják ki az uradalom jövedelmeit és ezen jezsuiták Magyarországra nézve semmi néven nevezendő létjoggal nem birnak. Ha tehát magában már a rend magyar jogilag nem existál, miután beczikkelyezve nincs, kérdem lehet-e tűrni, hogy ily testület, mely azonfelül magyarellenes testület is, oly uradalmat, milyen a kapornaki uradalom, tovább is bitoroljon? De ha ezektől a jezsuitáktól bizonyos okok miatt, hangsúlyozom, bizonyos okok miatt az uradalmat elvenai nem lehetne: {Dehogy n: m lehet! bálfélöl) kérdem a minister urat, nem lehetne-e előterjeszteni oly törvényjavaslatot, mely a jezsuita rendet, hamar ezen rend elkerülhetlenül szükséges a magyarországi nevelésre nézve, nem lehetne-e úgy, mint a benczéseket és piaristákat bizonyos provincziákba osztani, hogy önmagukat a provincziák által kormányozzák s ha lehetne, kérdem a minister urat, szándékozik-e, ha majd ily törvényjavaslatot előterjeszt, a kapornaki jezsuita-rendet ezen provincziába beosztani, úgy, hogy ezen magyarországi jövedelem magyarországi czélokra fordíttassák. Ezt voltam bátor felemlíteni azért, miután tegnap a felhozott sérelmekre nem méltóztatott felelni. Trefort Ágost vallás- és közoktatási minister: Miután a t. képviselő ur ezen már tegnap szóba került ügyben egyenesen interpellatiót intézett hozzám, lesz szerencsém röviden válaszolni. Tény az, hogy Muraszombat most is a zágrábi érsekség alá tartozik, valamint Szlavóniában is van vagy 40 község, mely a pécsi püspökség fennhatósága alatt áll. Én czélszerűbbuek vélném, ha a szlavóniai községek bekebleztetnének a diakovári püspökségbe, és viszont Muraköz csatoltassék Magyarország területéhez. E tekintetben a tárgyalások az én kezdeményezésem mellett megkezdődtek és folyamatban vannak és nem bennem rejlik a hiba, hogy még eddig nincsenek befejezve, mert bátor vagyok oda nyilatkozni, hogy oda fogok hatni, hogy a tárgyalások minél előbb befejeztessenek. A mi Kapornakot illeti, ez szintén oly kérdés, mint azon két apátság kérdése volt, mely Ausztriához tartozott. (Ellenmondás balfelöl.) Azon 100 éves sérelmet is sikerült megszüntetni akként, hogy a két apátság elkülönittetvén Ausztriától, Magyarország iskolai és egyházi czéljaira használtatik fel. Kapornaki apátságot illetőleg is máirég megkezdődtek a tárgyalások, de az eredményről még^ most nem tudom a képviselő urat biztosítani. Én az ügyet elő fogom mozdítani és annak idejében jelentést fogok róla tenni. {Helyeslés) A jezsuitákra vonatkozólag tett kérdésre nem érzem magamat hivatva most rögtön válaszolni, de ha a képviselő ur más alkalommal interpellatió képen vagy más módon kérdést intéz hozzám, akkor arra is válaszolni fogok. Ma nem vagyok arra elkészülve. Turgonyi Lajos: T. ház! Hosszasabban óhajtottam e tárgyhoz szólani, ha az ellőttem ez oldalról felszólalt képviselőtársaim az általam is elfogadott és magamévá tett indokokat és elveket ki nem merítették volna. Épen azért, mert előadásommal hosszasabban untatni nem akarom a t. házat, röviden indokolni akarom, miért fogadom el Irányi képviselőtársam által benyújtott határozatijavaslatot. Én t. képviselőház, azok közé az orthodoxok, vakbuzgók, bigottak vagy retrográd irányú vallási felekezetűek által modernnek nevezett s gúnyolt emberek és nézetüek közé tartozom, megvallom őszintén, a kik szerint egyes embernek hite és vallása saját szivében, kebelében van, nem pedig az emberiséget és a polgárokat egymástól elválasztó merev felekezetességnek ma már nagyrészt elavult s lomtárba való dogmáiban. Én előttem t. ház minden ember egyforma, mert én minden emberben az embert tekintem, nem vallását, nem felekezetét és hitét. En előttem mindegy, akár födött fővel, akár levett kalappal, akár térden állva vagy fölállva, akár minő nyelven s bárminő ceremóniák mellett imádja istenét Jehováját, Krisztust, Szűz-Máriát és azoknak minden szentjeit. És tapasztalásból állítom t. képviselőház, mert huzamosabban éltem több hitfelekezetű városban, hogy istennek hála, ma már nemcsak a művelt osztály érzi hazánkban, de a fölvilágosult és fölvilágosított nép legnagyobb része köztt sem képez választó falat a külön hitfelekezetűség és más-más vallásosság, hanem igenis válaszfalat, az egymás iránti szeretetben, az egymás iránti becsülésben és egyesülésben a régi slendrián törvények képezik. Ép azért elérkezettnek látom az időt arra, hogy e reánk magyarokra nézve a művelt világ előtt épen nem dicséretes állapot valahára megszüntetíessék. Idejét látom, hogy a felekezeteket és a magyar állampolgárokat elválasztó régi elavult törvények, újak, a mívelt kornak megfelelő törvényekkel helyettesittessenek. Ha mi t. ház, nagyon szeretünk dicsekedni