Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

$ 22 S9» orstógos ülés lott. A nemzet, a sebzett oroszlán a földre volt tiporva. A hü barát, a muszka, és a hü szolga az aradi hóhér elvégezték a maguk kötelességét és akkor harmadik szövetségesül ott látjuk a jezsuitákat és azok ismét magasan lobogtatják a reactió és az ultramontánok zászlóját. (Igaz, a szélső balon.) Három évvel később megkapjuk a concordatumot, melyet becsületes magyar ember sohasem ismerhet el törvénynek. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez tény, melyet senkisem tagadhat, (Ugy van a szélső balfelől.) Kaptunk német iskolát, kaptunk jezsuitákat az iskolákba. (Ugy van !) Tudták, hogy egy nemzetnek előbb szivét kell megtámadni. Hogyha azt véglegesen tönkre akarjuk tenni, a nemzet szivéhez kell nyúlni. (Élénk felkiáltások a szélső balfelől: Ugy van!) Mi a nemzet szive? Vallás és az iskola. Tudták, hogy a jövő nemzedék anyáira a szószékből épugy, mint a gyóntató székből hat­hatósan lehet befolyást gyakorolni; elfoglalták az iskolákat; mert tudták, hogy a nemzet jövő nemzedéke gyúrható anyag, a melyből a jó és erkölcsös ember jót és erkölcsösét, az erkölcs­telen a legundokabb teremtményt teremtheti. Láttuk, hogy az iskolákban mindenütt a magyar nyelvet elfelejtették felvenni, Magyarországot a történelemből kihagyták; láttuk, hogy a jezsui­ták és clericalisok beültek az iskolákba és minden­ütt elfoglalták azokat. T. ház! Én ezen kérdéshez nem készültem el, nem gondolván, hogy ebből nagyobb vita támadhat. Sajnálom, bár mennyre szerettem volna is még időzni e kérdésnél, de kénytelen vagyok e tárgyat elhagyni, miután ezen néhány utóla­gos észrevételt a tegnap itt felhozottakra bátor voltam megtenni. Most áttérnék tulajdonképi tár­gyamra az orvosi szakra, de ha a t. ház mél­tóztatik kivánni, hogy azt a részleteknél adjam elő, ugy kinyilatkoztatom, hogy én Irányi tisz­telt képviselő ur határozati javaslatát pártolom és fenntartom magamnak a jogot, miután azt látom, hogy ugy kívánják, hogy az egyetemi rovatnál szólalhassak fel. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Nem azért szólalok fel, hogy a t. előt­tem szólott képviselő urnak azon szavaimat magyarázzam meg, a melyeket tegnap mondtam; nem azért, hogy constatáljam, miszerint én, midőn a különböző vallásfelekezeteknél, fenn­álló kötelező szabályoknak különbségére utaltam, a házasság tekintetében, nem azt akartam mon­dani, hogy e helyzetet, mely meg van, fenn kell tartani, s azon változtatni nem lehet; hanem, hogy kimutassam, miszerint a polgári házasság elvének kimondásával igen keveset tettünk, mert előbb egy materialis házassági jogot kell terem­tenünk, olyant, a mely azután a polgári házas­márcEÍHS 18. 1870. ságnak, a mennyiben az behozatnék, tartalmát képezze, és hogy ez szoros összefüggésben levén a családi jog más jogi kérdéseivel, véleményem szerint legczélszerűebben ugy, és akkor oldatik meg, midőn a családi jognak szabályozása, mely ugy sem maradhat el sokára, be fog következni. De azért szólalok fel, hogy a t. képviselő ur némely retrospectiv nézeteire megmondjam a magam meg­győződését. (Halljuk!) Nem akarom azon történeti tényeket fel­említeni, a melyek kétségtelenné teszik, hogy midőn hazánkban a magyar alkotmányosság meg volt támadva, mikor az veszélyeztetve volt, karöltve ott küzdöttek a mellett épugy a főpapok, mint a clerus többi tagja. (Ugy van ! jobbfelől.) Nem akarom én Széchenyi György és mások emlékezetét felidézni, a kik határozottan haza­fias szellemben nyilatkoztak; nem akarok azon tényekre hivatkozni, a melyek ezt kétségen kivül helyezik. Ez a történelem tagadhatlan igazsága, ezt csak megérinteni elégséges, kifejteni, ugy hiszem, felesleges. (Helyeslés jobbfelől.) Azért szólalok fel, mert az 50-es évekre történt utalás a tanítás tekintetében és a t. képviselő ur oly formán és oly szellemben nyilatkozott, mintha akkoriban a katholikus clerus azon tendentiák­nak szolgált volna, a melyeket a nemzet vissza­utasított. Én igen közelről ismerem az akkori iskolai viszonyokat, és mindenki, ki azokat ismeri, igazat fog nekem adni, hogy a hazafias szerzetes rendek (Ugy van! jobbfelől) a benczé­sek, piaristák, (Halljuk! Halljuk!) a premon­treiek, a czistercziták (Halljuk! Halljuk!) legerő­sebb védfalát képezték a magyarságnak, ugy, hogy azoknak törekvésein megtört a germanisa­torok minden iparkodása. (Elénk helyeslés jobb­felől. Zaj a szélső baloldalon.) Állami iskolákat kellett akkor felállítani, hogy létesítsék azt, a mit létesíteni akartak, mert ezen hazafias rendek mindent elkövettek, a mit akkor elkövetni lehe­tett, hogy a magyar tanítást fentartsák, s hogy a hazafias érzelmeket az ifjúság szivébe csepeg­tessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Nyilvános elismerést adott ennek ezen ház akkor, a midőn a választhatási tör­vény tárgyalásakor majdnem egyhangúlag kimon­dotta, hogy ezen rendek kivételt képeznek haza­fias érdemeiknél fogva. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbalon: A jezsuiták!) A jezsuiták egy-két gymnasiumban tanítottak; a tanítás a többi iskolákban az általam említett szerzetes rendek kezében volt. En csakis azért szólaltam fel, hogy ne hangozzék el a vád ezen házban azon férfiak iránt, kik akkor nem minden veszély nélkül, hanem gyakran koczkáztatva állásukat, küzdöttek a magyar nemzetnek, az országnak kívánságai mellett. E tekintetben tehát nem gán­csot, hanem hálás elismerést érdemelnek. (Elénk

Next

/
Thumbnails
Contents