Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

216 88. országos ülés n;áre~ins 17.1879. t. képviselőtársammal is, habár az középkoriasuak tartaná is álláspontomat, a magyar törvények és a magyar históriai alapon állok; és ezen egész ügynek nem is eldöntését, hanem a valódi tényállás eonstatálísát a positiv törvény, és a történeti alapon kívánom. Az országgyűlésnek joga van új törvényekkel abrogálni a régi törvényeket, de addig, míg új törvényekkel a régi törvények megváltoztatva nincsenek, a kormány köteles a régi törvényeket végrehajtani. Igenis a fennálló törvények értelmében várom el, hogy a kormány ezen alapok kezelésében a törvényes útról eltérni nem fog. S épen azért, a mint óhajtom, hogy ezen kérdés jelenleg szavazás alá ne bocsáttassék, várakozásomhoz két feltételt kötök. Először azt, hogy a kormány ezen alapok tekintetében ne tegyen semmi olyat, a mi a kérdés eldöntésének bármely irányban praejudicálna. A nyugtalanság, mely e tekintetben keletkezett, nagyrészt épen annak tulajdonítandó, hogy oly nyilatkozatok és tettek történtek, melyek a törvényes megadásnak praejudieálnak. A minister ur az imént azt mondotta, hogy azon alapok a magyar katholikus állampolgárokéi, nem is azt, hogy felekezeti jellegűek, a minek megint nincs értelme, hanem hogy a felekezetéi. Ha a minister urnak nincs a dolog mibenlétéről biztos tudomása, akkor nem volt szabad ismét a ministeri székből így nyilatkoznia, a mint nyilatkozott; — ha pedig tudomása van róla, oly biztosan, a mint szükséges, hogy legyen; ha a minister a képviselőházban ily kijelentést tesz: akkor nagy mulasztást követett el, hogy mint kötelessége lett volna, adatainak előterjesztése mellett nem indítványozta a megfelelő megoldást; és ezen mulasztással folytonosan jobban összezavarja az ügyet, és a kibontakozást. (Helyeslés balfdöl.) Midőn tehát az ez alkalommal nem kellő' időben szőnyegre került indítvány tárgyalását elhalasztani óhajtom, ennek első feltétele az, hogy a kormány részéről sem oly nyilatkozat, sem oly tett ne történjék, mely ezen kérdés eldöntésének bármily arányban praejudicálna. A másik feltétel az, hogy ezen alapok kezelésébe és annak ellenőrzésébe semmi oly faktorok ne vonassanak be, melyek az alkotmány keretén kivül állanak és melyek törvényeink értelmében ily közreműködésre jogosítva nincsenek. (Helyeslés balfel',l.) T. ház! A magyar állam ministere minden tetteért felelős a király ő Felségének és a magyar országgyűlésnek; de csakis ezeknek és senki másnak. A magyar állani ministerének nem lehet oly factuma, oly kezelése, melyért másnak, mint a királynak és az országgyűlésnek volna felelős, vagy a melyben őt más ellenőrizhetné, mint a király és az országgyűlés két háza. Annál inkább a fennforgó esetben, mert ezen alapokat nem valami privát megbízásból ke;;eli a minister, hanem egyenesen a törvény értelmében, a törvény erejével és a törvényre való hivatkozással adattak azok kezelése alá. Először is kezeli az 1848. törvények III. czikkének 6. §-a értelmében, mely azt mondja, hogy „mindazon tárgyakban, melyek addig a magyar udvari kanczelláriának, a királyi helytartótanácsnak és a királyi kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoznak, vagy azokhoz tartozuiok kellett volna és általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban o Felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni." Tehát ha egyháziaknak méltóztatnak is részben, vagy egészben tartani ezen alapokat, ezen törvénynél fogva kizárólag a ministerium által gyakorolja ő Felsége az azokra vonatkozó jogokat. Akkor még országunk egyik alapelve pedig az, hogy a ministerium minden tetteért felelős a képviseletnek, — hát még a törvénynyel reá bízottakért ? De talán azt lehetne mondani, hogy a helytartótanács hatáskörébe nem rendesen tartoztak ez ügyek? A kik tudják s ismerik a dolgot, azok ezt nem állíthatják. Igenis, az 1723 : LXX. t. ez. rendeli az alapítványoknak a helytartótanácsnál egy bizottság által való kezelését. E bizottság 1724-ben kiadott királyi rendelettel, az idézett törvényre hivatkozással felállíttatott „in gremio consilii duum teuerialis." A kérdéses alapok részben akkor, részben később időről-időre az 1723: LXX. t. cz.-re való hivatkozással bízattak a helytartótanács kezelésére. Tehát első factum az, hogy mindezen alapok a törvény értelmében, a törvényre hivatkozással adattak a helytartótanács hatáskörébe, a másik factum pedig az, hogy az 1848: III. t, ez. 6. §-a értelmében mindazt, a mit a helytartótanács kezelt vagy kellett kezelnie, ő Felsége valamely ministere által kezeli; és a harmadik elhatározó az, hogy a minister mindazért, a mit kezel, egyedül és kizárólag az országgyűlésnek és a királynak felelős. Es ha ma akár valamely bizottság, akár más factor állíttatnék föl, a mely a királyi államministernek eljárását ez alapok kezelésében ellenőrizné, ez — kénytelen vagyok kimondani — a magyar alkotmánynyal és a magyar törvényekkel ellenkeznék. Én azon föltétel alatt várakozom ez ügy későbbi elintézésére, hogy a közbeneső idő alatt sem oly intézkedés nem történik, a melylyel a törvény, vagy az alkotmány megsértetnék, sem olyat nem tesznek, mely a kérdésnek praejudicál. {Helyeslés balfelpl.) Trefort Ágoston valiás- és közoktatásügyi minister: A szempont, a melyből a t. képviselő ur, meg én, ez ügyet tekintjük, annyira különböző, hogy nehezen fogjuk a dolgot kiegyenlíthetni, mert az én felfogásom szerint az alapok