Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

200 88. országos ülés hogy ez intézkedés a vallásosságot gyökerében támadná meg, midőn például az egyik fél a vasárnapot, a másik 3; SZ ombátot, az egyik fél a keresztény ünnepeket, a másik a zsidó ünnepeket tartja meg. Az egyik fél ételeket élvez, melyeket a másiknak vallása tilt. (Derültség, zaj.) Milyen volna aztán ezen összeköttetésből származandó gyermekek nevelése, milyen utón és milyen alapelvek alapján történik az? Kérdem, t. ház, vájjon nem következik-e ebből a vallás iránt elhidegülés, a hitközöny és a vallás tälanság ? Kérdem, vájjon van-e ez állapotra szüksége az országnak? Tovább megyek. Kik kívánják ezen házasságot? Az igazhivő zsidó nem kívánja, a keresztények sem kívánják, {Mozgás a szélső baloldalon.) Magára az igen t. képviselő úrra appellálok, vájjon van-e saját kerületében busz oly választó, ki ezen polgári házasságot óhajtaná? Bátran mondhatom, hogy nem az ország többsége, hanem csaknem totalitása ellene van az ilyen házasságnak. (Mozgás a szélső haloldalon. Zaj.) Önök, t. uraim, szeretnek a közvéleményre hivatkozni: ha a közvélemény szavátmeghallgatják, akkor azt kell mondaniuk, hogy a közvélemény ezen törvény alkotását nem óhajtja, nem kívánja. (Igazi a jobboldalon.) Még egy körülmény jöhet tekintetbe. Legközelebb t. i. mohamedánok is esatoltattak, legalább ideigleneseu a monarchiához. (Derültség.) Hogy mily véleményben vannak ezek a polgári házasság felől, azt nem tudom, annyit azonban tudok, hogy a magyar nemzet vitézségének felfrissítésére nem kívántatik a mohamedánokkal való házasságkötés. (Derültség.) Nem fogadom el Irányi képviselő ur határozati javaslatát. Hegedüs László: T. képviselőház! {Zaj. Halljuk!) Kincs reformkérdés, a melynek parlamentünkben oly jelentékeny múltja volna, annyi előzményei volnának, mint a vallásszabadság és a polgári házasság kérdése. Ezeknek törvény által való megoldása és életbeléptetése mulaszthatlan szükség, s azért pártolom az Irányi tisztelt képviselőtársam által beadott határozati javaslatot. De csaknem megfoghatatlan előttem, hogyan lehetett ily előzmények után t. barátom hasonló határozati javaslatainak a legközelebbi időben oly sajátságos fátuma. T. barátom valóságos kegyeletes hűséggel mindannyiszor megtette javaslatát, s a képviselőház mindannyiszor mellőzte azt; nem azért, mintha a kormány ezen határozati javaslattal szemben valami erős ellentétes állást foglalt volna el, avagy az érveket ellenérvekkel igyekezett volna meggyengíteni. Nem; hanem, vagy nem volt elég erős akarata a kérdések megoldására, vagy nem volt elég ideje a törvényjavaslatok előterjesztésére; de az elhalasztást mindig oly színben tudta feltüntetni, wárezius 17. 1879. hogy a képviselőház többsége azt elfogadta. Pedig a kérdés ezzel csak elodáztatott, de nem temettetett el, mert ezen kérdés megoldásának szükségét már 1868 óta országgyűlési nyilatkozatok és határozatok, a képviselőház által kiküldött bizottság munkálatai, részint a kormány, részint a bizottság által beadott törvényjavaslatok oly világosan és határozottan elismerték, hogy azt lehetetlen tekintetbe nem venni Épen ezen előzményekre kívánom felhívni a t. ház figyelmét, a nélkül, hog*v ezen kérdésnek elméleti fejtegetésébe bocsátkoznám, anuálinkább, mert azt előttem tisztelt barátom Irányi Dániel megtette. Tudom én, hogy a t. ház előtt nem fogok e tekintetben valami újat mondani, de ugy vagyok meggyőződve, hogy nem árt, ha olykor-olykor a múlt hozzánk szól, s épen erről g3^őzött meg engem legközelebb Poór Antal t. képviselőtársam beszéde. Szükséges, kogy a múltból tanulságot merítsünk, szükséges, hogy megemlékezzünk különösen azon nagy fontosságú beszédről, melyet 1873-ban a boldogult Deák Ferencz tartott, melyben az ő elveit, nézeteit kifejtette, s melyeket a képviselőház osztatlan lelkesedéssel és bizalommal elfogadott, (Tetszés balfelöl) s melyeket még ma is, mint egy végrendelet szent szavait nemcsak elismerni és tisztelni, hanem valahára már végrehajtani is kellene, (lilénk helyeslés bal fel öt.) A mit tisztelt előttem szóló képviselőtársam megdicsért, azt csaknem hihetetlennek tartottam az előzmények után; azt 1868 óta még senki sem merte megkisérleni. Azon elvek és nézetek, melyeket ő itt hangoztatott, azokat a tudomány már régen lomtárba vetette. (Helyeslés a szélső baloldalon^) A polgári házasság kérdésére nézve felhozott ellenvetéseket megezáfolta a tapasztalás, az élet s épen a legkatholikusabb államoknak gyakorlata, a hol a kötelező polgári házasság intézménye már régen életbe van léptetve és a nélkül, hogy a házasság vallási és erkölcsi oldalának sérelmére lett volna. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha a t. képviselő ur figyelemmel lett volna azon emiékezetes beszédre, melyről szólottam Amerikát illetőleg, egészen más tanúságokat, nézeteket, elveket vont volna le. Mert Deák Ferencz épen azt mondta, hogy ő azt tartja leghelyesebb gyakorlatnak, a mi Amerikában van, habár a viszonyok lényegesen különbözők is a mieinktől. De ha képviselő ur azt mondja, hogy Amerikában nincs annyi vallásszabadság, mint Magyarországon: akkor azt hiszem, neki itten szive fájdalmát kellett volna a képviselőház előtt kiönteni, hogy itt tehát oly nagy vallásszabadság van, mert ö azt monda, hogy az a vallásszabadság nálunk nem korszerű; hogy azon szabadság a nép romlására és az erkölcsök lazulására vezet. Ezt méltóztatott mon-