Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

88. or*8iff»n iilé* máresías 17. IS7S. 90f dani. Én ezt igen jól feljegyeztem magamnak. Igenis mondatott itt más alkalommal is, hogy Magyarországon van vallásszabadság, habár az nincs is minden tekintetben törvénybe foglalva. Én is elismertem akkor is, elismerem most is. De akkor is, most is azt mondom, hogy a mi tényleg él — és hála istennek, hogy él Magyarországon, annak törvénybe foglalása is szükséges, hogy az alól senki magát ki ne vonhassa. (Helyeslés a szélső balon.) És mi nem panaceát akarunk, midőn a vallásszabadság és polgári házasságról szóló törvényt akarjuk megalkotni — mint a t. képviselő ur mondotta, mi ezen kérdéseknek radikális megfejtését vonja. De nem folytatom tovább, csak azt mondom, hogy igenis szükségünk van rá, mint látom, hogy olykorolykor szóljon hozzánk a múlt, a múltból vett bölcseség és tanulság. Azt, hogy a beadott határozati javaslatból mi lesz, mi lesz a sorsa, azt most nem vitatom. Hanem igenis elismerem azt, hogy a vallásszabadságról szóló törvény, melynek megalkotása nem könnyű, nem oly egyszerű, mint az látszik, kivált ott, a hol az idő folyamában törvényes gyakorlat által oly tényleges jogviszonyok fejlődtek ki az állam és egyház köztt, mint itt nálunk, hol oly intézmények létesültek, a melyek még ma is a polgári törvényben találják támaszukat, a hol oly kérdések várnak megoldásra, mint az állam és egyház jogviszonya, a főfelügyelet és ellenőrzési jogköre, az egyházi bíráskodás házassági ügyekben, a főpapoknak, mint ilyeneknek, törvényhozási joga, a véduri jog s több efféle. Ezen kérdéseknek, viszonyoknak mind meg kell egymásután fejtetniök, részint magában a vallási törvényben, részint azon kivül. De azért nem állítom, és nem is állíthatja senki, hogy azon akadályok legyőzhetlenek, hogy azon utón, melyen ma már a törvényhozásnak járnia kell, nem járhatunk; a mint mondám, már a mi parlamentünk életében és múltjában oly előmunkálatok és előzmények vannak, melyekből kiindulva bizton haladhatunk A múltból, •— a mint Irányi Dániel t. barátom is emiíté — már van előttünk két törvényjavaslat a vallásszabadságról Az egyiket 1869-ben boldogult Eötvös minister adta be, a másik 1875-ben adatott be. Mindkettő a vallásszabadságnak alapelvét fogadta el, ezen elv van a törvényjavaslatok minden részletén keresztül vive, erős érdekkel támogatva annyira, hogy elmondhatjuk , hogy e törvényjavaslatoknak csak újból gondosan át kell nézetniök és a netán létező hibáktól megtisztittatniok és azonnal megszületett a vallásszabadságra vonatkozó törvény. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szükség van-e ily általános vallásszabadságot felölelő törvényre? E kérdésre én pusztán csak gyakorlati szempontból fogok felelni, hivatkozva különösen az 1868-iki vallásügyi törvényre, melyről az előttem szóló t képviselő ur mondotta, hogy az többet ártott, mint használt. E törvény, t. ház, kimondotta újra és megerősítette a jogegyenlőség és viszonylagosságot a vallásfelekezetek köztt, de ezt egyedül a törvényesen bevett vallásfelekezetekre terjesztette ki; pedig azt mindnyájan tudjuk, hogy vannak egyesek és felekezetek, melyek e törvény keretébe nem tartoznak. Ezen vallásfelekezetek, habár tényleg vallásukat szabadon gyakorolhatják, mégis talajdonképen a törvény korlátain kivül állanak. Az álíamkormány a felügyelet és ellenőrzés jogát irányukban nem törvény, hanem rendeleti utón gyakorolja és eljárásuk még mindig ingatag, bizonytalan és praecarius. (Igaz! Igaz ! a szélső baloldalon.) Birnak politikai és polgári tekintetben egyenjogúsággal minden más polgárral, de vallás és egyház tekintetében jogegyenlőség és viszonosság rájuk nézve még nincs kiterjesztve, s ebből oly bajok, sérelmek, nehézségek támadnak, melyekről Irányi Dániel képviselőtársam megemlékezett. Ily törvényre tehát szükség van, t. ház; törvényre, a mely még egyfelől biztosítja a vallás általános szabadságát egyeseknek és vallásfelekezeteknek minden különbség és megszorítás nélkül, másrészről az állam és egyház viszonyait szabályozza és körvonalozza. Bírjon azon törvény a törvény biztosítékával, garantiájával, akár magában azon törvényben, akár pedig más törvényben, nehogy az történjék, a mire én számos concret esetet tudnék felhozni, hogy sem rendes bíróság, sem kir. ügyész nem érezték magukat feljogosítva e törvény által arra, hogy a büntető eljárást megkezdjék azok ellen, kik az 1868-iki törvényben lerakott jogok és kötelességek egyikét, másikát megszegték , megsértették. Ezen bajon nem lehet máskép segíteni, mintha az általános vallásszabadságról szóló törvény megalkottatik és ép azért pártolom én e tekintetben Irányi Dániel képviselőtársam javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) De azért is pártolom e javaslatot, t. ház, mert nemcsak a vallásszabadságról, hanem a polgári házasságról szóló törvény megalkotására is mulhatlan szükség van. Ez amannak kiegészítője, corollariuma. Én e tekintetben is elismerem, hogy a törvénynek alkotása nem oly könnyű, nem oly egyszerű, mint első tekintetben látszik. Ennek életbeléptetése sok más törvényes intézkedéseket követel. Megköveteli a többek között és mindenek felett ugy a házasság jogviszonyainak, miként a házasság jogérvényes megkötésének törvényét, mindenkit egyaránt kötelező törvény általi rendezését. De itt is meg van könnyítve az út, t. ház.