Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

88. srsüágos ülés MáreziiM 17. 1879. §<J5 nyolczezret, baptistáknak kettőt, a methodistáknak hármat, az evangélikusok szintén kettőt, a zsidóknak 14 ezret adott. Kérdem, t. ház, történik-e ez minálunk, és minek tekintik ezt a t. urak: a vallásszabadság megsértésének-e, vagy pedig a vallásszabadság fenntartásának? Mit mondana Irányi t. képviselő ur, hogy ha minálunk vallásfelekezet nélküli ember hit alatt eszközölt tanúvallomása nem vétetnék tekintetbe, mint az Amerikában történik, azért, mert az illető nem hisz Istenben, a ki a jót megjutalmazza és a gonoszt megbünteti, a retributióban? Mit mondanának nálunk a törvényszékek, hogy ha a felperes azt mondaná: én azon esküformát (teszem oly alakban, mint nálunk van a büntetőtörvényben) el nem fogadom, mert azt a zsidók lelkiismeretökben kötelezőnek el nem ismerik; a katholikusokra sem eléggé kötelező, hanem kivánom, hogy az illető vallásának inkább megfelelő, őt leginkább kötelező esküt tegyen. Abban a t. képviselő urnak igaza van, hogy nálunk a vallásszabadság nincs paragrafusokba öntve, de azért a vallásszabadságnak egyes részei törvénybe vannak foglalva mégis. A mi azonban minálunk a vallásszabadság fő-fő támaszát és erősségét képezi, az, a magyar nemzetnek józansága, az a magyar nemzetnek századok óta lassanként, de mély gyökeret vert vallásszabadságának érzete. Nem gyönge csemete az, melyet üvegházban kellene ápolni, hanem terebélyes nagy fa, melyet az idők viharai ki nem pusztítanak. Megeshetik, megtörténhetik, hog}^ egy-egy pajkos fiu egy galyat leszakít a fáról, de azért baja nem esik. Vannak oly dolgok, melyek ha paragrafusokba foglaltatnak, ez által nem erősíttetnek. Ilyennek tartom én a vallásszabadságot. Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy ha a vallásszabadság törvénybe foglaltatik, akkor a vallásszabadság egyes megsértése nem esik meg ? Hát azóta, a mióta a különféle bűntények helyes systematicusabb formában törvénybe, paragrafusokba vannak foglalva, megszűntek ? Tehát uraim nem a törvény, hanem a népnek ép szelleme, a népnek a polgári szabadság s a vallásos meggyőződés iránti tisztelete főgarantiája a vallásszabadságnak. Példa rá épen az imént felemlített 1868 : LlII-ik törvény czikk. Azt állítom, hogy azon törvényezikk, mely vallási viszonyosságunkat akarta rendezni, talán több kárt, mint hasznot okozott az országnak, Egy §-a van, mely ssintén a népnek gondolkozási módjából vétetett ki, t. i. a vasárnap tisztelete. E §. azt rendeli, hogy vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges munka feífüggesztessék. Kérem a t. képviselő urat, vájjon ezen törvény meghozatala óta azon nyilvános munkák, melyek megtételét itt Budapesten minden vasárnap szemeivel látja, olyan elkerülhetlen szükségesek, hogy megtörténjenek? Míg azon törvény meghozva nem volt, tessék elhinni, a nép jobban megtartotta a vasárnapot. Én nagy köszönettel tartoznám a t. képviselő urnak, hogy ha azon jeles beszédeiben, a melyeket tiz év óta e házban itt elmondott, azon tételt is behozta volna, hogy a kormány felügyeljen, miszerint a vasárnap jobban megtartassék. Itt nem is lehet párhuzamot vonni az amerikai szigorú vasárnap-ünneplés és evidens tör vény fejtésünk között. Szeretném, ha erre nézve a t. képviselő ur szóllalna fel legalább közgazdászat! tekintetből, hogy hazánk értékes capitálisát, a nép munkaerejét kímélni nem szabad. Önöknek, a kik magukat kiválólag népképviselőknek nevezik, lenne első kötelességük sürgetni, hogy valamint az állatnak minden héten van egy pihenő napja, úgy azon nép is kivehesse minden héten egyszer nyakát a járomból és felemelhesse fejét Istenéhez. Itt eszembe jut azon zaj, amely keletkezett akkor, mikor a kormány Szent-István ünnepének országos megtartását sürgette. Amerikában nemcsak az egyes államok kormányainak, hanem az Unió fejének is joga van egyes kérő, hálaadó napokat, sőt böjtöt is elrendelni. 1849-ben Kossuth Lajos megpróbálta. (Éljenzés szélső balfeWl) méltóztassanak emlékezni arra, hogy a böjtöt ugyan nem tartotta meg senki, de mily nagy zajt, zsivajt keltett rendelete. Azt hiszem, ezzel bebizonyítottam, hogy nálunk a vallásszabadság sokkal nagyobb terjedelemben van meg, mint Amerikában. Áttérek a polgári házasságra. {Halljuk! Halljuk!) Nem szólok a polgári házasságnak jogi természetéről,vallás-érdekeinket sem kivánom hangsúlyozni, arra sem kívánok kitérni, hogy nálunk a közegek hiányoznak a polgári házasság megkötésének eszközlésére; és sokáig hiányozni fognak, mert sok községben még nem jutottunk odáig, hogy az illető községi elöljáróságok használható halottas kémlapot képesek legyenek kiállítani; nem akarok szólni arról sem, hogy a közigazgatási budgetet mennyire emelné e törvény alkotása, hanem egyedül a polgári rend és családi életnek érdekeit tartom szemem előtt. A connubium az összes keresztény denominatiók között meg van engedve, tehát e tekintetben semmi okunk sincs a panaszra; csak a zsidó és keresztények közti connubium van megtiltva. Kérdem, ha vájjon szükséges-e, kivánatos-e, hogy ily szoros életközösség létesüljön keresztyének és nem keresztyének köztt? Kétségtelen,