Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

204 v ' ;- »r*»áy« tlfe aiároslwt 17. U7*. T. ház! Könnyű volna nekem összehasonlí­tást tenni, (Halljuk! Halljuk!) ha párhuzamot akarnék vonni, teszem azt, Oroszországgal, vagy pedig Németországgal, a májusi törvényekkel, vagy az angol, vagy a svájczi állapotokkal; nem akarok szólni Svédországról, Dániáról és a mely a világ végén fekszik, Norvégiáról, hova még a vallási türelem fogalma sem hatott el. Szerbiáról, Montenegróról és Romániáról épen most hallottunk ítéletet, s török testvéreinknek vallásossági fogalmaikról önöket kérem, hogy világosítsanak fel. Azt hiszem, hogy azokkal is kiállják akármikor a versenyt. De ha meg­engedik, párhuzamot vonok Magyarország és Amerika között, melyet önök, épen az előttem szólott képviselő ur is, a szabadság hazájának és mintegy a vallásszabadság Eldoradójának neveznek. —• Vallásszabadság alatt értjük, mint a t. képviselő ur mondotta, hogy az állam pol­gára nyíltan vallhassa hitét és a szerint élhes­sen. A hit, mint belső meggyőződés, nem szorul az állam védelmére, oltalmazására, hanem a külső liitélet, ez a vallásszabadság tárgya. A vallás­szabadság tehát, ha az állampolgár megteheti azt, a mire lelkiismerete kötelezi, és elhagyhatja azt, a mit az tilt. így értelmezik a vallás­szabadságot mindenütt, Amerikában is, és így van, mondhatnám, századok óta divatban nálunk Magyarországon, sokkal régebben, mint Ameri­kában dívik. Azon t. urak, kik Amerika állapotaival ismerősek, tudják, hogy nem régen Rhode-Islan­dot kivéve, hol Roger Williams a vallásszabad­ságot megalapította, Amerika egy országában sem volt vallásszabadság, legalább nem oly értelemben, mint a t. képviselő ur mondotta. Marylandban, hol az ir katholikusok Raltimoré lordnak vezérlete alatt szabad utat nyitott min­den kereszténynek, ott egy darabig élt a vallás­szabadság, de midőn a protestantismus fölébe került, szabadságot adtak minden keresztény denominatiónak, a katholikust kivéve. Azonképen Virginiában, Észak és Dél-Carolinában, hol állam-egyházat hoztak be, meg volt engedve a többi keresztény denominatió is a katholikusok kivételével. Ugyanígy Georgiában, Uj-Yorkban, Uj-Jerseyben, Pennsylvaniában és Delawareben, mindenütt megvolt a vallásszabadság, de a katholikusok kizárásával. Ez talán a t. képviselő urnak nem fáj; de azt hiszem, hogy az ő fogal­maival a vallásszabadságról sem egyez meg. Mig ily viszonyok voltak Amerikában, azalatt nálunk az 1848-ki törvényhozás csak a létező állapotoknak adott sanctiót, midőn XX. törvény­czikkében a magyarországi összes keresztény denominatiók tökéletes egyenlőségét és viszonos­ságát decretálta és a törvényhozás az 1867. XVII. t. czikk által, midőn a zsidó emancipatiót I kimondá és a szabadságot kiterjeszté a zsidókra [ is, mintegy pótolva a hiányt. Egyébiránt azt tapasztalom, t. ház, hogy a zsidók szaporodása, vagy létszámuk apadása valamely államban, mindig egyenlő arányban van a vallásszabadsággal. Azt hiszem, ez irány­ban nincs senkinek oka panaszra. Azonban mint minden szabadságnak, —• úgy állította a t. képviselő ur is, — a vallásszabadság­nak szintén vannak határai ott, a hol mások szabadságába vagy jogába ütközik. Én azt állí­tom, hogy a vallásszabadság határa tágabb nálunk, szűkebb Amerikában. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Igenis, még jelenleg is. Az amerikai közjog alapja a kereszténység és keresztény ethika. A kereszténység Ameriká­ban az állami létnek kigészítő részét képezi és az állam, midőn a vallásszabadságot proclamálta, nem hitközönyből tette, hanem, hogy a vallás­nak minél nagyobb oltalmat nyújtson. Ameriká­ban tehát a vallásszabadság a vallásoknak oltal­mát jelenti. És csakugyan, ha végig tekintünk csak némelyikén az amerikai törvényeknek, tapasztalni fogjuk, hogy ott a vallásszabadság teljes oltalomban részesül, például a vallási gyülekezetnek a profán beszédek, vagy illetlen viselet, vagy zaj által zavarása tilos, a templo­mok közelében —és ezen közelség alatt legtöbb­nyíre két mértföld értendő, isteni szolgálat alatt sem csapszéket, sem kereskedést nyitva tartani, sem pedig mulattatásra alkalmas látványosságot rendezni nem szabad. Jóllehet az illető törvények megtiltják az Unióban, a hivatalnokoknak, hogy a vallás ügyeibe avatkozzanak; e tekintetben szigorúan megparancsolja, hogy sommás utón járjanak el azok ellen, a kik e tilalmat meg nem tartanák s e tekintetben inkább több, mint kevés történik. A sommás utón elitéltek 200 dollárral, hat hónapig terjedő börtönnel, sőt még testi fenyítéssel is büntettetnek. Történik ez nálunk? Tovább megyek: a bíráknak és a rend­őrségnek kötelességévé tétetett, hogy a felhozot­taknál még nagyobb büntetéseket szabjanak azokra, kik az Istent, a szentháromság valamely személyét, a kereszténységet, vagy a bibliát káromolják, nem nyilvános gyülekezetekben, nem közbotránkozást keltőleg, hanem akármikor. Ellenben az amerikai Unió nem tartja elveivel meg nem egyezőnek, hogy a vallásfelekezeteket segítse. A vallásfelekezetek iskoláit és jótékony intézeteit, csak a növendékek, vagy ápoltak szá­mára való tekintettel, segíti. így Uj-York állam­ban 1870-ben különféle vallási denominatiók iskola és jótékony intézeteit a következő arány­ban segélyezte: A katholikusoknak adott 412 ezer dollárt, a protestánsoknak 29 ezer, a refor­mátusoknak 12 ezerét, presbyterianusoknak

Next

/
Thumbnails
Contents