Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

200 88. országos ülés Biárczhis 17.1878. ellen, ha azzal kecsegtetem magamat, hogy azok, a kik a múlt országgyűléseknek is voltak már tagjai, tekintetbe véve helyzetemet, elnézéssel lesznek irántam s meg fognak bocsátani az unalomért, melyet uetaiáni ismétléseim által fogok okozni nekik. {Halljuk'. Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! A vallásszabadság és polgári házasság behozatala, — mondtam az imént, — a jog, az igazság követelménye. Amaz a vallásszabadság, az emberi jogok legszentebbike; emez, a polgári házasság, a vallásszabadságnak és a törvényelőtti egyenlőségnek folyománya. Sokat vitatkoztak a bölcsészek és jogtudósok az emberi velünk született jogok felett: a lelkiismereti szabadságot mindannyian annak ismerték el, csak a zsarnokok, a vakbuzgók, a syllabus hivei tagadják azt; azonban ezek is csak ott, a hol a hatalom az ő kezükben van, mert a hol elnyomatva vannak, ó! ott ők is hangosan hirdetik a vallásszabadság szükségét. A szabadelvű, igazságszerető emberek mindenütt elismerik azt. Hogy is ne ismernék el! Mi a vallásszabadság? Azon jog, hogy istenről és általában a szellemi világról való meggyőződésünket nyiltan kifejezhessük és hitrokonainkkal együtt szabadon gyakorolhassuk. Csak egy, egyetlen egy korláta van ezen szabadságnak ; az, a mely minden szabadságra nézve fennáll, t. i., hogy annak gyakorlása által másoknak jogait, legyenek azok egyesek, társulatok, vagy az összes társadalom, ne sértsük. A vallási meggyőződés önkénytelen, mint a rokon és az ellenszenv. Arról, hogy valamit hiszünk, vagy nem hiszünk, nem tehetünk, az nem áll hatalmunkban és azért minden e kérdésben való kényszer és erőszakolás a milyen sérelmes, a milyen jogtalan, olyan hiába való. Kényszer, erőltetés szülhet képmutatást, igazi hitet nem teremthet; az erőszak szaporíthatja külsőleg a nyájat, az igazhivők számát nem növelheti. Be is látták azt több ezer évi tévedés után az előrehaladt nemzetek s a vallásszabadságot alaptörvényekkel biztosították. Csak mi maradiunk tovább is hátra, mi, a kiknek ősei már századokkal ezelőtt küzdöttek ezen szabadságért? Vagy talán bírjuk is azt és tényleg gyakoroljuk ? A ministerelnök ur a múlt országgyűlés alatt valóban állította ezt; szeretem hinni, hogy csak a rögtönzés hevében és hatás előidézése vég-ett. Avao'Y. ha birnók, miért kellett akkor 1869-ben a képviselőháznak utasítani a vallásés közoktatásügyi ministert, hogy a vallásszabadság iránt törvényjavaslatot adjon be? Miért nyújtott be Eötvös József ilyen javaslatot, miért | kellett Deák Ferencznek ama most üres helyről I a vallásszabadság és polgári házasság mellett í szónokolnia? Miért küldött ki 1873-ban a képviselőház bizottságot, a mely e tárgyban törvényjavaslatokat dolgozzon ki? És miért nyújtott be a kiküldött bizottság valóban törvényjavaslatot? Azért, mert vallásszabadság nálunk nem létezik, arra pedig szükség van. Magyarországon szabadon gyakorolhatja kiki a törvényesen bevett vallások akármelyikét; de ha lelki meggyőződése a megszabott szűk és változhatlan keretekbe be nem fér; le kell mondania e szabadnak nevezett hazában azon jogról, mely vele született ; mert ember, s mely mindenek felett drága, mert lelkiüdvösségét illeti. A törvényből, és az életből merített példákkal fogom bebizonyítani állításomat. {Halljuk!) Az utolsó törvények, melyek a vallás tárgyában hozattak: az 1867 : XVII. t. ez. a zsidók polgári és politikai tekintetben való egyenjogúságáról, és az 1868:LIII. t. ez., mely a törvényesen bevett keresztény vallások viszonosságáról szól. Az első helyen említett törvény szerint, mint annak már czíme is mutatja, az izraeliták egyenjoguaknak nyilvánittatnak a keresztényekkel politikai és polgári tekintetben. Vallási tekintetben nem. Ebez képest zsidó és keresztény köztt házasság nem köthető; sőt mivel az ez iránt fennálló régibb törvény el nem töröltetett, a zsidó hitre való áttérés sem szabad. S ha daczára a törvény tilalmának, zsidó és keresztyén felek mégis összekelnek, — nem ugyan itt az országban, hol ez lehetetlen, hanem a külföldön, — a hatóságok, a bíróságok az ilyen frigyet és az abból származott gyermekeket törvényteleneknek tekintik és nyilvánítják. Hát vallásszabadság, hát jogegyenlőség, hát igazság ez? {Igaz! Igaz! a szélső balon.) Menjünk tovább! Valaki nem találván többé lelke nyugalmát a szüleitől öröklött hitben; abból kitérni akar. Ezt az 1868-iki törvény is megengedi neki, egyúttal azonban arra kötelezi, hogy a fennálló felekezetek közül valamelyikbe vétesse be magát; akár egyeznek meg annak tanai az ő meggyőződésével, akár nem. Hát lelkiismereti szabadság ez uraim, nem valóságos kényszer és erőszak-e? S hogy ez a kényszer, hogy ez az erőszak valóban létezik is, azt a tények igazolják, {ügy van! a szélső balon.) T. ház! A keresztyén egyházon belől azonban a törvényesen bevett felekezetek körén kivül létezik hazánkban két felekezet: a nazarénusok és baptisták felekezete. A nazarénusok, vagy mint ok magokat nevezik, Krisztus követői, a szent irást tekintik vallásuk alapjának, ezt saját belátásuk szerint magyarázva. így a többi közt ők nem esküsznek, hanem igennel és nemmel bizonyítják állításaikat. Katonáskodni, fegyvert