Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-87

87. országos ülés márczius 16. 1879. 19 3 nagyságát, de épen azért, mert egyfelől nem ! mondhatom azt, a mit némelyek minduntalan i hangsúlyoztatnak, hogy az egykori Szeged, a volt Szeged, hanem, mondom, mert azt tartom törekvésem tárgyának, hogy az annyira sújtott Szeged, legyen a hamvaiból felemelkedő Szeged, (Elénk helyeslés jobbjelöl) meggondolandónak tartok minden lépést, mely történik; mert igen sokszor, még a legjobb szándék mellett is, lehet valami olyat tenni, a mi épen azoknak érdekében nincs, a kiknek érdekében kivántatik. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérve a moratórium kérdésére, azon meggyőződésnek adok kifejezést, hogy a moratórium behozatala magának a szegedi nép zömének nincs érdekében. És miért? Megjegyezte már gróf Lónyai képviselő ur, hogy a szegedi népnek nagy Összegei vannak letétem ény ez ve a szegedi pénzintézeteknél. Már most, ha a moratórium kimondatik, azon szegedi ember, a ki az ő szorgalma gyümölcsét ama pénzintézetekben elhelyezte, nem juthat a saját vagyonához, hogy a maga sorsán segítsen, hogy a maga házát felépíthesse. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, a moratórium, ha kimondatik, az épen a szegedi nép zömének határozott érdeke ellen van. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bálról.) De tovább megyek, ez nem azt teszi, hogy ezért ;izon szegedi intézeteket, melyek csakugyan veszélybe jöhetnek, ha a náluk letéteményezett nagy összegek rögtön felmondatnak, veszni kell hagyni. Nem. Ez nem csak méltánytalan és helytelen volna azon eddigi müködésökben jótékony intézetek iránt, de helytelen volna Szeged jövője szempontjából is; mert arra, hogy Szeged ismét Szeged legyen, szükség van arra is, hogy meg legyenek azon pénzintézetek, melyek a kereskedelmet, ipart és a forgalmat táplálják. Ép ezért úgy Szeged népének magának, valamint — és erről fogok még egy pár szót szólni — erős meggyőződésem szerint azon pénzintézeteknek, azok részvényeseinek érdeke is nem a moratórium kimondása, hanem igenis az, hogy oly helyzet idéztessék elő, más nem sújtott pénzintézetek közbejöttével, esetleg a kormány direct vagy indirect támogatása utján, hogy a nélkül, hogy azon intézetek elpusztulásnak, liquidatiónak lennének kitéve, mások is, kiknek azon intézetek tartoznak, pénzükhöz juthassanak, mire azok igen nagy részének, épen Szeged reconstructiója érdekeljen van szüksége. (Helyeslés a jobboldalon.) Es még hozzáteszem: a moratórium segíthetne ideiglenesen azon pénzintézeteknek és az azok által közvetlenül érdekelteknek, de a jövőt illetőleg még rajok nézve is káros lehetne. (Helyeslés jobbjelöl.) Mert, méltóztassanak elhinni, akár hogyan vélekedjünk e kérdés felől, tarthatja egyik ember helyesnek, a másik helytelennek, de az KÉPVH. NAPLÓ 1878 —81. IV. KÖTET. egyszer kétségbevonhatlan factum. hogy úgy a belföldi, mint a külföldi hitel elfordul az oly helyektől és az oly intézetektől, hol magát bármelyik esély bekövetkezésével a moratórium veszedelmének látja kitéve. Tehát minden szempont, ha higgadtan, nem csattanós jelszavakat keresve, de az érdekeket mérlegelve, akarunk eljárni, arra utal épen Szeged szempontjából is, hogy a moratórium kimondása helytelen, hibás, tévesztett lépés lenne. (Igaz! Ugy van! jobb/elöl.) Én tehát igen kérem a t. házat, méltóztassanak az igazságügyminister úr által beadott törvényjavaslatot elfogadni és méltóztassanak megnyugodni az iránt, hogy épen — úgy mint a múlt időben — mire itt példa hozatott fel — volt intézkedés téve a kellő mértékben, hogy a nélkül, hogy ajándékozni kellett volna, az önhibájukon kivül bajba jött, de szolid pénzintézetek a tönkremenéstől megóvassanak: épen úgy meg fog történni ily intézkedés most is, a kormánynak is lehetőségig indirect, de ha kell, direct közbelépése által. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Jankó Miklós: Tiszt, ház! Igen kérem a t. ház elnézését akkor, midőn először szólalok fel egy nagyfontosságú kérdésben. (Halljuk!) Igen t, képviselőház! A kérdés, mely most tárgyaltatik, úgy komolysága, mint nagyfontossága miatt oly nagy kérdés, melynél a legnagyobb tanulmány sem képes, hogy védhessen oly álláspontot, mely a priori legalább is, ha valaki az elmélet szempontjából bírálja a kérdést, annak elvitázhatlanúl igazat kell adni abban, hogy egy jogállamban a fennálló tételes törvények uralma alatt, moratóriumnak helye nincsen. De ha igaz az, hogy az elméletnek a gyakorlati életben csak azon értéke van, mennyi az elméletből a gyakorlati életben elhelyezhető, akkor igaznak kell lenni annak is, hogy van egy tényező, van egy hatalom, mely magát a törvények fölé is tudja helyezni s ez a vis major. Es hogy ha egy ily tényező az ő romboló hatását egy államban, vagy egy államnak figyelemre méltó nagy területén érvényesíti, akkor ezen hatalommal a törvénynek normális viszonyokra, vagy emberektől függő viszonyokra való megalkotásánál okvetlenül számolni kell. (Helyeslés balfelÖÍ.) Én a magam részéről a kérdést elméleti szempontjából megoldottnak és világosnak látom. A jogállamban elméleti szempontból a. moratóriumnak helye nincs; de ha a vis major érvényesül, ha e körülmények hatalma megköveteli, akkor a gyakorlat a moratóriumnak helyet ad. Ez a régi idők tői fogva igy volt; hivatkozhatom a jogászokra, hogy már a római törvények reflectálnak a moratóriumra. Hogy a közelebb múltból idézzek példát, jogállam volt Magyarország 1850-ben is és volt moratórium, jogállam volt Ausztria is 1860ban, mégis volt moratórium. Tehát a gyakorlati 25