Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-87

i 192 87. országos ülés n ur részéről helye nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ráth Károly: T. ház! (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Eláll!) Elnök: (Csenget.) Kérem a t. házat, méltóztassanak meghallgatni a szónokokat, a kérdés igen fontos. Sok ember életkérdése forog fenn. {Helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ráth Károly: T. ház! Ha a szőnyegen lévő kérdés, melyről elismerem, hogy eminenter jogi kérdés, kizárólag csak jogász szempontból volna megbírálandó, bizonyára nem venném a ház figyelmét még e rövid felszólalásra sem igénybe; azonban mint a ki hosszú éveken át az üzleti élet gyakorlati terén is némi tapasztalatokat szerezhetett: bátor vagyok egy pár megjegyzést tenni arra nézve, a mi a moratóriumot perhorrescáló eddigi felszólalásokon, mint veresfonal, hu/.ódott keresztül, t. i. főleg a külföldi hitelezők és általában a közhitei érdekének óvatos szemmeltartása, mely állítólag tiltja azt, hogy a mai nemzetközi forgalmi viszonyok és a mai jogrend közepette ily intézkedés tétessék. Röviden kinyilatkoztatom, hogy ép annyira látom a moratórium behozatalát a hitelezők zömének érdekében, mint az adósok érdekében. (Helyeslés bal jelöl) S én, mint hitelező követelném első sorban az óvatosan szabályozott moratóriumot. Méltóztassanak a dolgok befolyását röviden contemplálni. Igaz, húsz közül tizenkilencz esetben magánjellegű moratórium, barátságos egyesség fog létrejönni, úgy a hitelező mint az adós jól felfogott érdekében. S midőn ez létre fog jönni, a 20-ik hitelező megrontja az egyesség lebonyolítását, megrontja nem csak adós, hanem a többi 19 ildomos és humánus hitelező érdekeinek ellenére. Minden egyezségi,él előfordul az, és a jelen esetben leginkább igy fog ieiini. Méltóztassanak gondolni arra, hogy a jóhiszemű s humánus budapesti és bécsi váltó- és jelzáloghitelezők, többet mondok, a szegedi takarékpénztárak és az árvaiár, követeléseik behajtásánál a legvégső határig' el fognak menni a humanitásban, és aztán jön egy, a ki megtámadja az adóst, csak biztosítási, nem is kielégítési foglalást foganatosít, — és egy csapással tönkre teszi az egyezüég alapját és tönkre teszi az adósra nézve a kibontakozást. {Ügy van! balfelöl.) En azon meggyőződésben vagyok, hogy első sorban ép annyira igénylik a íűtelezők, tehát mondjuk a közhitei érdekei ezen intézkedést, mint az adósokéi. (Helyeslés balfelöl.) És különösen a mi a kereskedelmi forgalmat illeti, meg vagyok győ ződve, hogy ha a kereskedelem és az ipar illetékes közegeit meg lehetne kérdezni az iránt, hogy mit igényel az ő érdekük, ezek bizonyára azt fognák követelni, hogy eg) enlő jogok biztosíttassanak mindenki számára, hogy nyujtassék tárezius 16. 1S7Í». kellő idő a rendezkedésre, és ne adassék alkalom arra, hogy az inhumánus hitelező megelőzvén a többit, tönkre tegye az adóst, és számos esetben a hitelezőket is. (Elénk helyeslés a báloldalon.) Csupán ezen szempont kiemelésére kívánván szorítkozni, igenis meghajlok a tudomány előtt, minden téren ; tudom a tudomány magasztos hivatásának és jótékony kihatásának becsét felfogni és méltatni. De legyen szabad kérdeznem, hogy ha a moratórium nem oly jogi institutió, mely minden körülmények köztt elavult, mely középkori remíniscentiák lomtárába való, mely rég meghaladott álláspontot jelent; ha a moratóriumnak bármily viszonyok köztt, és bármily időben csak egy mákszemnyi jogosultsága van; kérdem, vájjon a jelen esetben, midőn az anyagi existentiának minden feltételei közel 100,000-nyi lakosságra nézve elpusztultak, midőn egy virágzó nagy városnak és környékének még csak térképe maradt fenn, vájjon ez esetben nincs-e nagyobb jogosultsága, mint bárhol és bármikor? (Helyeslés balról) Ha a moratóriumnak a jelen esetben nincs helye, akkor nem volt helye soha, és ezért hozzájárulok a b. Simonyi Lajos tagtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (Elénk helyeslés balfelöl) Tisza Kálmán ministerelnök: Azok után, a mik itt a javaslatot illetőleg, ugy nemzetgazdasági, mint törvényes szempontból elmondattak, a magam részéről igen kevés az, a mit mondani akarok. Nem is megyek, sem a nemzetgazdasági, sem a törvényes téren véleményemnek részletes magyarázatába; nem azért, mintha attól félnék, hogy mint belügyministernek éhez jogom nincs, a mint ezt az igazságügyminister urat illetőleg, egy képviselő ur majdnem kétségbe vonta, hanem azért, mert feleslegesen a ház idejét vesztegetni. nem kívánom. Erre vonatkozólag tehát csak egyet jegyzek meg, s ez az, hogy ha minden egyes képviselőnek lehet, habár ő szakmájára nézve jogász, szólni nemzetgazdasági szempontból is: akkor, taiáu a niiuisternek is lehet, s ha nem is mint niiuisternek, de minr képviselőnek. (Helyeslés jobb/elől.) lierí ismételnem kell, hogy a ministeri minőség, bármily borzasztó degradálás legyen is, a képviselői minőséget nem semmisíti meg; tehát ép annyi jogának kell lenni, a ministernek, ha képviselő, mint minden más képviselőnek. Éu különben t. képviselőház, ha nem mondok érzékeny és szívhez szóló szavakat a szegedi katastrófáról, ezt csak azért teszem, mert különböző ugyan az ember természete, de nem csak magamról mondhatom, de legtöbbnyire azt tapasztalom, hogy ha az érzelem, a rokonszenv igazán mely és nem csak a felszínen csapong, az nem czifra szavakban tör magának utat. (Helyeslés a jobboldalon.) Érzem én is a szegedi katastrófa