Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-87
190 87í ország-ős ülés márcaius 16. 18" í. kezményeiben tagadhatlanul nevezetes kérdésben elmondjam röviden nézetemet, (Halljuk!) vonatkozással különösen azon indítvány nemzetgazdasági kihatására, melyet b. Simonyi Lajos t. képviselőtársam tett. De felszólalásra indítóit azon nyilatkozat is, melyet Németh Albert tisztelt képviselőtársam tett, ki a moratóriumra a legfőbb indokot találta az 1848-ki törvénynek az úrbéri váltságra vonatkozó 5. §-ában. Annyival inkább hivatva érzem magamat ez alkalommal e kérdésben felszólalni, mert az 1848. évi országgyűlésen én voltam szerencsés azon moratórium illető szakaszának elfogadását ajánlani. Mit mond ezen szakasz ? E szakasz; bir azon kellékekkel, melyeket Apáthy István tisztelt képviselőtársam kifejtett, hogy t. i. határozott, korlátozott és minden tekintetben biztos legyen a megállapítás. Egy általános moratóriumnak, mely minden viszonyokra határozólag, döntőleg kiterjed, ha jól meg nem fontoljuk, gyakran sok irányban káros következménye lehet. A 48-iki törvénynél megvolt a kellő óvatosság, és megvolt a kellő indok a megszavazásra. A törvényhozás, ugyszólva, egy nap kimondotta, hogy Magyarország földbirtokos osztályának vagyona egy részben elvétetik közhasznosság szempontjából és azon reformeszmék következtében, melyek akkor az országgyűlést lelkesítették. Vájjon oly általános volt-e azon intézkedés, mint a hogy a most indítványba hozott moratóriumra szól? Nem, mert akkor kimondotta, bog}' a közhitei érdekében kivétetnek azon követelések, melyek a kereskedelmi viszonyokból, váltó-kötelezettségbői erednek, tehát minden oly kötelezettségek, melyek rövid idő alatt lejárnak, s melyek rövid időre vannak megállapítva; de kimondotta azt, hogy fel nem mondhatók azon kölesönök, a melyek más természetűek, a melyek akár jel-zálogra, akár kötelezvényre adattak; határozottan kijelentvén, hogy a kamatok fizetése iránti követeléseknek végrehajtás útján való behajtása azonnal biztosíttatik mindenki számára. Az akkori moratórium tehát határozott és kíméletes volt, mert nem volt általános, és mert a törvény megtette a közhitel érdekében szükséges kivételeket. (Helyeslés jobb felöl.) De a moratórium akkor jogosult is volt; mert az állam vette el a birtokosok vagyonának egy részét és későbbre halasztotta az annak helyébe adandó kárpótlást. Nincs tehát, nézetem szerint, analógia a 48-iki törvény és azon javaslat közt, a melyet Simonyi Lajos b. t. képviselőtársam benyújtott. Egyébiránt reám nagyon megnyugtatólag hatott az igazságügyminister ur által benyújtott javaslat. Ezen javaslat elfogadása által az igazságügyministernek kezébe van adva mindazon intézkedés, mely ezen nagy calamitás közepette az adósok és a hitelezők érdekeinek kellő kíméletével a törvénykezés utján teljesítendő s én hiszem, hogy az igazságügyminister nem fogja megadni azt, mit Eötvös Károly t. képviselőtársam fölhozott, hogy a távollevők és a föl nem találhatók azon időközben, mig a viszonyok nem tisztulnak, in contumaciam elitéltethessenek, (ügy van! a középen) De egy körülményt vagyok bátor különöseu a t. ház figyelmébe ajánlani. Azon felszólalások, a melyek a moratórium szükségessége mellett történtek, nézetem szerint mind egyoldalúak; és pedig azért, mert leginkább csak a pénzintézeteket tartják szem előtt, a melyekben letétek vannak és a melyek a hitel megingása folytán azonnal megrohantatnak s a biztos bukás szélére juttattatnak. Már most fordítsuk meg a kérdést. Kiknek a pénze van ezen intézetekben? A katastrópha által sújtott szegedieknek; (Élénk helyeslés jobbfelöl) Szeged városa takarékos osztályának, a mely az első pillanatot bizonyosan fel fogja használni arra, hogy saját szerzeményét ez intézetekből kivéve, a romok helyreállítására fordítsa. Nem szabad tehát a kérdést csak egyoldalról tekinteni, hanem meg kell azt fontolni minden oldalról. (Helyeslés jobbfelöl.) A viszonyok ezen megfontolása arra vezet, hogy módot kell keresni arra, hogy az ezen intézetekben levő pénzek a szükséges garantia mellett és a nélkül, hogy ezen intézetek ajándékokra vagy bármely más adományokra szorulnának, folyóvá tétethessenek. Kicsiben itt egy valóságos hitelválság lesz és fel fognak merülni oly jelenségek, a minők általános pénzválságok alkalmával mutatkoztak Angliában, Franeziaországban és nálunk is. Előáll a hitelhiány, mindenki ki fogja venni pénzét az utolsó garasig az intézetekből, meg fogják rohanni az intézeteket, és akkor csakugyan megtörténhetik, hogy nemcsak a részvényesek, hanem a betevők is károsodnak. Miután azonban a tapasztalás mutatja, hogy ily krízis alkalmával a bajon az által lehet legjobban segíteni, ha a bizalom helyreállittatik, ha azon jó hitelű intézeteknek folyó pénz bocsáttatik rendelkezésükre a végből, hogy a hitelezőknek minden irányban eleget tehessenek, és hogy időhaladékot nyerjenek, mig adósaiktól a kölcsönöket bevonhatják és igy fizetéseik és bevételeik közt az egyensúlyt létrehozhatják. Itt, nézetem szerint igen szép feladat vár a pénzügyministerre és a kormányra és ezt igeu ajánlom figyelmébe, — mert ezzel igen sok jói fog tenni Szeged lakosainak anyagi jóléte tekintetében. 1869-ben, midőn a krízis az egész országban, de különösen a fővárosban igen nagy mérveket öltött, és a bizalmatlanság általános
