Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-86

86. országos ülés lehetőt, a mit az ottani hatóságok a mentésre nézve kivannak. E tekintetben vagyok bátor hivatkozni két táviratra; az egyik, melyet a kormány által voltunk szerenesések megkapni, mely Szentesről márczius 14-ről és 4 óra 15 perczről van keltezve s így szól: Menekvésünkre csak perczek vannak hátra, Bodoky megérkezéséig el \ fognak úszni. Kérjük az alispánt rögtönösen teljes hatalommal felruházni a hármasi töltés átvágása feletti határozathozatalra. Vészbizottság." A kormány részéről több táviratot nem kaptunk, azonban olvastam a „Pesti Napló" márczius 15-én éjfél után 2 óra 19 perczkor feladott ama táviratát: „Menekvésünkhöz kevés remény; a hármas gát átmetszéséhez a kormánytól engedélyt kértünk, az megmentené még maradt megyénket. Az átmetszés csak Hieronymi és Boaoki ideérkezésükre engedélyeztetett. Csak ne legyen késő." Én nem tudom, ugy van-e valóban, a mint e két távirat mondja; de épen azért kötelességemnek tartottam a ministerelnök urnak most tett nyilatkozata következtében tudomására adni ezt a kormánynak és a t. háznak. En nem ismerem az említett hármas gátnak viszonyait és nem tudom, hogy azon hármas gát átmetszése által nem fognak-e más községek veszélyeztetni és nem fogna-e az által nagyobb kár okoztatni: de engedje meg a t. ház és a t. kormány, hogy ha az átmetszés által sokkal kisebb kár következhetnék be, akkor igenis a kormány kötelességének azt tartanám, hogy gondoskodjék azon községek lakosságának más helyre való átszállításáról hasonlíthatlanul nagyobb kár mellőzése végett, az átvágást eszközöltesse. Ezt a t. kormánynak meggondol ajánlom, mert a távirat ime azt mondja, hogy ez által Csongrádmegyének még meglevő maradványa megmenthető lenne. En elhiszem, hogy azon gát átmetszése folytán kisebb községek vagy puszták elsodortatnának a viz által; de hogyha kisebb kár által a sokkal nagyobb kár elhárítható volna, akkor kérem a t. kormányt, hogy e tekintetben a szükséges intézkedéseket akkor tegye meg, mikor még nem késő. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Első sorban meg kell jegyeznem, hogy mikor azt mondtam, hogy minden, a mi kívántatott, megtörtént, természetesen mondtam azokra, a mikre a kérdés hozzám intéztetett. Azt nem mondhattam, hogy ha esetleg a kétségbeesés szélén levők által olyasmi kívántatnék, a mi nem volna helyes, hogy az is meg fog történni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt kívántam általánosságban előrebocsátani. A mi pedig a szóban levő kérdést illeti: márczius 16. 1879. J59 Bodoky mérnök úgy hiszem, hogy most már ott van; de méltóztassék a képviselő ur megengedni, épen, a mint maga is az elébb mondta, hogy miket kell megfontolni ily dologban: a képviselő ur sincsen, én sem vagyok abban a helyzetben, hogy innen megmondhatnák, nem fog-e az átmetszés folytán bekövetkezni az, a mit ő maga is lehetőnek tart, hogy nagyobb kár okoztatik, mint a mitől menekülni akarunk. En azon vidéket nem ismerem kellőleg, de ilyen árviz dolgokban más vidékről tapasztalataim vannak, és mondhatom, hogy ha a gátak átvágása szükséges, akkor ennek igenis meg kell történni; de igen sok eset van rá, hogy az átvágás a bajon, melyen segíteni akartunk, nem segít semmit és mértföldekre menő területek, a melyek különben mentek lettek volna, dobatnak oda áldozatul. (Helyeslés jobbfelöl.) Épen azért, itt a legnagyobb óvatossággal kell eljárni; s azért kell, hogy műszaki és közigazgatási közegek együtt a helyszínén vizsgálják meg, hogy miként kell eljárni. Most már úgy hiszem, azon közegek ott vannak; ők fel vannak hatalmazva, hogy ha ez a bajon segíthet, az átvágást is megtegyék, ellenkező esetben természetesen nem fogják megtenni. (Helyeslés jobb/elöl.) Németh Albert: T. ház! A közlekedési minister úrhoz kívánok egy kérdést intézni. Hódmezővásárhely város vizvészbizottságától ma reggel 2 óráról keltezve a következő táviratot kaptam: „Saját vizvédgátjaink jelenleg jól állanak, Szentes felől fenyeget veszély," T. ház! Ez engem arra indít, hogy bár részemről reményt merítek a t. belügyminister ur azon intézkedéséből, hogy Békésmegye főispánját, mint kormánybiztost rendkívüli hatalommal ruházta fel ottan az intézkedések megtételére : mind a mellett kérdést intézzek a t. közlekedési minister úrhoz, hogy az esetben, ha a Szentes határában netalán bekövetkezendő veszély Vásárhelyt is fenyegetné, tett-e az alföldi vonalon oly intézkedést, hogy több vonatok készen tartassanak, esetleg a vásárhelyi nép megmentésére. Ezt annyival inkább kötelességem volt megkérdezni, mert azon vásárhelyi nép, melyet a szerencsétlenség fenyeget, Szeged menekültjeiből 6000 lelket fogadott be és táplál, és igy méltán megérdemli, hogy róla is gondoskodás történjék. (Helyeslés.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: A t. ház engedelmével mindkét kérdésre bátor leszek válaszolni. (Halljuk!) Először is arra felelek, mit Németh Albert képviselő ur kérdezett, s arra nézve válaszolhatom, hogy már tegnap este 7 órakor általam csónakok küldettek oda, és a vonatok is meg voltak rendelve. E vonatok úgy voltak béren-