Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-86
160 86. országos ülés márczius 15. 1879. dezve, hogy Csabára s Nagy-Várad felé az egész vonalon mindenkit, a ki netalán veszély esetén szabadulni akar, szállíthassanak. A csónakok is oda érkeztek, a melyek különben Szegedre mentekvolna, ha Szentesről vész nem jeleztetett volna. A dolog azonban igy állván, jónak láttam azok egy részét Szentesre és Vásárhelyre rendelni. Ez az, a mit Németh Albert képviselő urnak akarok válaszolni. A másik kérdés, melyet Madarász képviselő ur intézett hozzám, különös esetre vonatkozik. A Tisza mentén általában az a nézet uralkodik, hogy ha a balpartot átvágják, a jobbpart jól jár; a balpart termésszetesen elvész. Itt is az az eset forog fenn. Mikor a veszély nagyon nőtt, akkor a szentesiek azt látták, hogy ha a másik oldalra eresztenék a vizet, az rajtok pár órára segítene. Igen, de a másik oldalon meg bele fúlnának a lakosok, mert azok nincsenek elkészülve arra, hogy rájuk bocsássák a vizet; nekik hatalmas gátjuk van, melyet százezerekkel emeltek, s nincsenek elkészülve, hogy rájuk eresztik a vizet. Előbb kell arról intézkedni, hogy minden túloldali lakos előbb költözködjék el, vigye magával mindenét, s csak azután lehetne az átvágást megpróbálni. De igy is százezereket érő vagyon veszne ott el. Es kérdés még, hogy a czél eléretnék-e? A túlparton levő öblözefbe ömlő víz ugyanis csak addig segít az innenső part lakóin, mig az öblözet meg nem telik; ha ez megtelik, akkor a viz kiegyenlítvén magát, megint az előbbi magasságot éri el. Ez történt a percsorai gátszakadásnál is. Erről vannak, kik azt hiszik, hogy bűnös szándékból történt az átvágás. Én nem tudom, úgy történt-e vagy nem; nem hihetem, hogy olyan lelketlenség történhetett volna, de ez a hiedelem. Itt is azonban csak pár órányira segített az átvágás vagy átszakadás. A tiszamentiek ezen gát-átmetszésekkel kicsiny baj esetén segíthetnének magukon, de nagy veszélyeknél nem érnek el vele semmit. Mindamellett a vész perczeiben rendesen minden oldalról sürgetik, hogy az ellenkező oldali gát vágassék át. Épen ilyen eset forog fenn Bács- és Torontálmegyére nézve is. Bácsmegyén azonban Torontálmegye rovására segíteni nem lehet, s mindenesetre előbb a helyszínén meg kell vizsgáltatni a dolgot, és csakis azután lehet intézkedni. Tegnap este 7 órakor Bodoky mérnök Vásárhelyen volt és azért nem ment azonnal Szentesre, mert az imminens vész nem jelentetett neki, és éjjel nehéz is volt oda mennie. Ott van Boros főmérnök is, mert Hieronimynak Szegeden kellett maradnia. Ismétlem, minden lehető megtétetett és meg fog tétetni. Ha czélszerünek fog találtatni az átvágás, melynek megengedését kérték, az is el fog rendeltetni. [Helyeslés.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Tartózkodtam eddig minden hozzászólástól e tárgyban, mert nézetem az, hogy a recriminatióknak és vádaskodásoknak ideje ma nincs itt; alapos vizsgálat a mostani pillanatban úgy sem eszközölhető, s azért a felszólalásra indító okot csak abban találok, ha van valamely eszme, vagy mozzanat, mely gyakorlatilag rögtön érvényesíthető intézkedésekre vonatkozik, s melyet a kormánynak figyelmébe ajánlani szükségesnek látok. (Helyeslés.) A miért most felszólalok, az, hogy —• megvallom — a t. ministerelnök ur előbbi nyilatkozata a katonaság kiküldésére nézve engem korántsem nyugtatott meg. A szegedi vésznek egyik tanulsága szerintem az, hogy addig, mig a gátaknak megvédésére fordíttatott minden gond az utolsó pillanatig, elmulasztatott: annak az időpontnak az észlelése, midőn ott már minden remény feladandó, s nem annyira a gátak megvédésére, mint inkább arra fordítandó a gond, hogy a lakosságnak az árviz általi meglepetése megelőztessék, szóval a lakosság jó móddal, vagy ha kell, kényszerrel is, delogiroztassék. (Ugyvan! halfelöl.) A t. ministerelnök urnak a katonaság kiküldésére vonatkozó előbbi nyilatkozata azon aggályt ébresztette bennem, hogy a t. kormány ezen tapasztalatot nem veszi kellőleg figyelembe, s azon félelmet keltette föl bennem, hogy esetleg más alakban ehhez hasonló hibák fognak elkövettetni. Ezért újólag bátor vagyok figyelmeztetni a t. kormányt azon körülményre, hogy ily catastropha bekövetkezésénél van oly időpont, midőn a főgond nem a catastropha megakadályozására — a mi lehetetlen — hanem igenis annak megakadályozására fordítandó, hogy annak emberélet áldozatul ne essék. (Helyeslés balfelöl) Ezt pedig, ismerve azon kétségbeesett hangulatot, mely a kedélyeket a catastropha beállásakor elfoglalja, ismerve azon resignatiot, a mely ilyenkor a lakosságot visszatartja házuknak elhagyásától, csak úgy lehet eszközölni, ha a kellő számú katonaság ott van, mely ha kell, kényszerrel is keresztül viszi a catastropha pillanatában a lakosságnak házaiból Taló eltávolítását. Ennélfogva teljes mértékben csatlakozom Irányi Dániel t. képviselőtársam azon figyelmeztetéséhez, miszerint akár kémek, akár nem, ha teherrel jár is, kellő számú katonaságot kell küldeni az árvíztől közvetlenül fenyegetett minden helységbe, hogy a catastropha beállásának esetén a lakosságnak a vész által fenyegetett házakból való eltávolítását eszközölni lehessen. Ezt ajánlom a t. kormánynak figyelmébe. (Helyeslés baljelöl) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Egyáltalán nem szándékom recriminálni épen ugy
