Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-85
154 85. országos ülés márc2ins 13. 1879. hathatósan közreműködő eszköz fenntartására, (Fel- \ kiáltások a szélső baloldalról: Bosznia! Bosznia ! Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök: Annyira szétágaztak az előterjesztések, t. ház, hogy arra kell kérnem a képviselő urakat, hogy — miután Szentes városa nevében Tors Kálmán képviselő ur felszólalására a minister nr nyilatkozott — méltóztassanak tüzetesen, csakis ez iránt kifejteni nézeteiket; mert jelentenem kell a t. háznak, hogy több képviselő kívánságára zárt ülést kell tartanunk. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Én szorítkozva szigorúan a szentesi kérdésre, csak azokra kivánok egy pár megjegyzést tenni, a miket a minister ur előadott. Azt mondja a minister ur, hogy ott az autonómia áll útjában, és hogy a város autonómiája által kezelt gátak, ha roszul vannak építve, azokat néhány nap alatt hebyrehozni nem lehet. Engedelmet kérek, hogy roszul lennének építve, azt már csak azért sem lehet mondani, mert sem 1876 ban, sem 1877-ben, sem az idén minden állami segély mellőzésével a város veszedelembe nem esett, (ügy van! a szélső balon) ha pedig a gátak nem lennének jók, a veszedelem bekövetkezett volna. Igás, hogy ott a gátak 19,000 ölre terjednek, a mi majdnem 38 kilométer, ez pedig nagy távolság, nagy feladat ezt egy városnak 14 napi időn át fentartani. Nem a város autonómiája áll tehát utban, mert olyan segélyre nincs szükség, hogy előre egy mestert küldjenek le, ki mindenkinek parancsol és aztán végre is azt mondja, hogy segítsen az isten. Ilyen segélyre nincs szükség. Azt mondja a minister ur, hogy intézkedett, hogy kormánybiztost nevezett ki. Engedelmet kérek, ha a minister ur egy kormánybiztost küldött volna ki innen, valami szakembert, lehetett volna valami következése; de hát kit nevezett ki? Kinevezte Stammer alispán urat, a ki ott működik a legelső percztől fogva, s működött épen ugy, mint nem kormánybiztos, mintha kormánybiztos lett volna; azzal a különbséggel, hogy most diurmimot kap, akkor meg nem kapott. Nem tudom, az a nézet uralkodik-e a ministeriumnál, hogy a ki a diunmmot kap, az már valami panaceával bir, hogy mindent megtehet. (Derültség a szélső balon.) De az én felfogásom szerint az alispán ur megtette azt, a mit meg lehetett tenni; mert bár kénytelen vagyok elismerni Stammer nr munkásságát, nem hiszem, hogy most többet tegyen, mint kormánybiztos, mert diurnumot kap, mint elébb. Azt mondja a minister ur, hogy nem rendelkezik katonasággal, és hogy legalább 100,000 ember kellene. Hát hiszen magunk Magyarországból többet adunk 300,000 embernél a honvédségen kivül. Hiszen, hogy Szegedre katonát küldjenek, azt Mocsáry képviselő ur már 8 napnál ezelőtt mondta. S ha küldetett volna oda néhány ezer katona, nem parancsolni, kommandirozui az embereket, hanem dolgozni ásóval és kapával, Szeged meg lett volna mentve. Erről fogunk beszélni akkor, mikor kérdés lesz az, miként és mennyiben teljesítette a kormány Szeged irányában a kötelességét. Hanem a minister ur azt mondta, hogy akkor 100,000 katona kell. Hát Boszniában 280,000 katona volt. (Zaj és nyugtalanság a jobboldalon. Felkiáltások: Ne beszéljünk most Boszniáról!) Igenis Boszniát ezerszer fel fogom hozni és mindig szemükre fogom hányni, mig élek, mig érzési és emlékezési tehetségem tart. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Mindig szemrehányást fogok tenni önöknek, kik Boszniába katonai segélyt adtak, meri; ezzel az ország érdekeit árulták el. (Elénk helyeslés a szélső balon. Zajos felkiáltások jobb felöl: Rendre ! Rendre!) Elnök: Igazság szerint azokat is. kellene rendre utasítanom, a] kik mindig közbeszólnak, ezzel a tanácskozást zavarják és az én elnöki teendőimbe avatkoznak, midőn a rendreutasítást maguk mondják ki. A t. képviselő urat is kérem azonban, méltóztassék, a mennyire lehet, szavait mérsékelni és tartózkodjék szenvedélyes kifakadásoktól. Simonyi Ernő: Higadtan szoktam a tárgyhoz szólani, ha nem provocáltatom. Azt mondja a minister ur, hogy 100,000 katona kellene. Ha kell is, hiszen a 800,000 katonából tán kitelik. Egy nyolczadrészét a katonaságnak, melyet az állam fentart, mikor nagy veszélyben van az egyik állam nagy része, oly része, mely sok katonát ád és táplál, — mondom egy nyolczadrészét a katonaságnak a védelemre igenis lehet alkalmazni. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Meglehet, hogy szomorúan kellene tapasztalnunk, hogy a magyar kormány felszólalására nem adnak katonát. Adnak talán egy párt, adnak, mint Szegedre adtak, körülbelül két ezret, mikor 30—40,000 kellett volna. Az a 2000 ember — elismerem, hogy a katonaság emberfeletti dolgokat követett el és megtett mindent, a mit lehetett, a mentésre, de pár ezer ember kifárad, nem győzi, mert ők is emberek és gyarlók, miat a többi; elfogja őket az álom, a fáradtság. Azért kellett volna rendelkezni, hogy több menjen oda és egymást felváltva dolgozzanak. (Helyeslés a szélső balon.) Szívesen megtették volna és szívesen megtennék most is Szentesen. Méltóztassanak elgondolni, hogy Szentest és Csongrádot — mert hiszen az utóbbi is ép ugy veszélyeztetve van, — döntheti a viz és ugy jár, mint Szeged. Szegeden ma már 5000 ház romba dőlt. (Ellenmondás a jobb| oldalon.) Engedelmet kérek, itt van Bakay Nándor,
