Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-85
85. orcaágos ülés uárezius 1$. 1870. 155 Szeged városának képviselője, ki maga is egy düledező ház romjai közül jött ki; ő azt mondja, hogy 5000 ház romba dőlt. Engedelmet kérek, ha Szentes is igy jár, mi lesz az eredmény? Hiszen a kormánynak a maga érdekében el kell követnie mindent, a mit elkövethet, nem az által, hogy kormánybiztost nevez ki, mert ez nem tehet sokat, ha nem adnak a kezébe eszközöket, de csak arra hatalmazzák fel, hogy ha kell, korbáescsal hajtassa az embereket a gátra. Ezzel nem érik el a czélt. Adjanak neki embereket és eszközöket ; ha ezt nem adják, akkor a kormánybiztost hiába küldik oda. Azért kérem az összes minister urakat, legyenek szívesek intézkedni aziránt, hogy a katastropha, mely Szeged városában beállott, egy más magyar városban ne ismédlődjék. (Helyeslés a szíls'ó balon.) Péchy Tamás közmunka és közlekedésügyi minister: Kénytelen vagyok ismételve felszólalni. Az igen könnyű dolog, egyes szavakat kikapni abból, a mit az ember mondott és arra e gy új beszédet építeni. A képviselő ur majdnem nevetségessé tette, hogy egy kormánybiztos küldetett oda. Ugy látszik, a képviselő ur nem tudja, hogy mi a kormánybiztos és az alispán hatásköre, mert az, a ki kormánybiztosnak neveztetik ki, annak joga van pénzzel rendelkezni, az alispán pedig csak parancsolhat, a mint méltóztatott, mondani, seprővel hajtja munkára az embereket. Már pedig e között nagy különbség van, azért voltam kénytelen oda kormánybiztost küldeni. Méltóztatnak oly nagy dolgot csinálni a katonasággal. Tessék elhinni, hogy ha én a Tisza mentének minden veszélyeztetett pontjára katonát küldtem volna, legalább is 15 helyről interpelláltak volna, hogy hogyan merek én katonát küldeni azon szegény nép nyakára, mely nem kívánja. Ha majd kívánni fogják, akkor küldhetek, hanem addig várni kell. Mondhatom a t. háznak, hogy a hova kértek, mindenüvé küldtem. Annak azonban, a kinek a kérésre joga van és a ki nem kér, nem lehet annyi meg annyi katonát a nyakára küldeni, mert a katona nemcsak jótétemény, hanem teher is. Almásy Sándor: T. ház! (Fölkiáltások jobbfelöl: Eláll!) Nem szólási viszketegből veszem igénybe a t. ház türelmét, a mit úgyis ritkán szoktam tenni, hanem azon ügy fontossága, és azon nyilatkozat homályossága miatt, melyet csak az imént hallottunk a minister úrtól. Ez kényszerít engem arra, hogy felszólaljak. Csakis praecis a tárgyhoz fogok szólni, hogy fölvilágosítást nyerjünk. Ugyanis fölkéretett a minister ur Tors Kálmán képviselőtársam által, hogy mivel ott a veszély nagy, szándékozik-e intézkedni az iránt, hogy oda a töltések megvédésére katonaság rendeltessék. A minister ur azt válaszolta, és pedig első fölszólalásától eltérőleg, hogy mindeuüvé katonát nem lehet adni, hanem ha kérnek, akkor majd adni fog. De hát kitől várja a kérelmet? Ha a minister ur azt mondta volna, hogy egy kormánybiztost küldtem oda és az nekem megnyugtató fölvilágosítást nyújtott, hogy ott semmi intézkedésre nincs szükség, mert a gátak biztosítva vannak, ezzel meg lennék elégedve, de nem ezt mondta, hanem azt, hogy ki viselje a költségeket. Ha minister urnak tudomása van az ottan történtekről, miért nem mondta meg, hogy ott minden biztonságban van? De ezt nem monda, mert nyilván nincs ily értelmű tudósítása a kormánybiztostól. És azután ki kérje a katonaságot ? A lakosság a kormánybiztos keze alatt van, és a kormánybiztosnak kötelessége kérni azt; felszólalások történnek itt, hogy Szentesen veszély van és tervek ajánltatnak, hogy agy második körvonal huzassék, hogy a város megmentessék; — akkor talán egy ember lelkiismeretességében és ügyességében megbízni, mégis túlságos bizakodás, hogy attól várja az intézkedést, hogy kérjen katonát, vagy nem. Hátha későn jönne a fölszólítás? Már pedig az ily esetben az elővigyázat és gondoskodás soha sem korai. A t. minister ur azt méltóztatott mondani, hogy első sorban a nép van hivatva magán segíteni. Engedelmet kérek, nem a nép indolentiája oka e bajnak, mert a népnek, mikor a veszély ott van és háza beomlik, más dolga van, családját kell neki megmenteni, és akkor a nép, akár hány ezer legyen, nem képes a nagy zavarban magán segíteni, akkor oda rendkívüli segély, akkor oda katona kell. Én elvárom, hogy a t. minister ur intézkedni fog, hogy ezen város Szeged sorsára ne jusson. Elnök: T. ház! Az idő előre haladt, több képviselő ur kérelmére zárt ülést kell tartani. Mindenekelőtt azonban jelentem a t. háznak, hogy az előbb hozott határozat szerint, holnap ülés nem fog tartatni; a legközelebbi ülés szombaton 10 órakor fog tartatni, s miután a t. ház már az iránt határozott, akkor a kérvényeknek 10—11 és 12-ik sorjegyzéke fog tárgy altatni, ezen határozat folytán az ülést a kérvényekkel kell kezdeni és ha marad még idő, akkor a vallás- és közoktatásügyi minister költségvetése fog tárgyalás alá vétetni. Kérem a karzaton levőket, hogy méltóztassanak távozni. Egyébiránt a nyilt ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 12 óra 55 perczkor.) 20*
