Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

140 84. országos ülés márczius 12. 1879. úgyszólván óráról-órára tudósítása legyen s a j kormány azt mondja, ő nem képes erre, nem teltette ezt, ő másként intézkedett: már ez magaban véve rendkívül nagy hiba. {Igaz! Ugy van! \ a bal- és a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: A kormány közegének más a dolga!) Én, t. ház, ez alkalommal bővebben szólani ! vem akarok, mert nagy vádak emeltettek a kor- j mány ellen, nem tudom, mennyiben és valók-e azok. Most arra van szükség, hogy a kormány ;iz országot megnyugtassa az iránt, hogy igaz-e az, a mit a kormánybiztos ellen mondanak, és melyek ha igazak, a szegedi nép a kormánybiztos ez eljárásában méltán insultálását láthatná, mert azt mondják, hogy a mulasztások azért történtek, hogy nem akart egy eubik földért 3 frtot fizetni, hanem azt várta, tnig emberek | jönnek, a kik 2 írtért vállalják el. {Fölkiáltások balfelol: Ez volt a fo hiba, menthetlen hiba!) Ezt tisztába ke]] hozni. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tudni kell, hogy mily munka-erővel, mennyi pénzzel látta el a kormány a maga bizTosát, és hogy alkalmas egyéneket küldött-e oda; tudnunk kell, hogy a kormány meg tett-e i mindent? Ez iránt most nem lehet bírálatot mon- j dani. A szerencsétlenség megtörtént. A kormány- | nak igazolnia kell magát, vájjon megtett-e mindent arra, a mivel a szerencsétlenség megakadályozható lett volna; megtett-e mindent, hogy megmentse Magyarország második városát s ha kiderülne, hogy a kormány mulasztásokat követett el, a mint eddig legalább részben azt látjuk. {Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Zajos ellenmondások jobbfelöl. Közbeszólás jobbfelöl: Hiszen most mondta, hogy nem lehet bírálatot mondani!) Tökéletesebben erről, t. ház, csak akkor nyilatkozhatunk, ha maga a tényállás fel lesz derítve s ennek következtében aztán a ház mindeneseire intézkedni és nyilatkozni fog. En nem hiszem, hogy erre nézve külön fölszólalásra legyen szükség, mert én meg vagyok győződve, hogy a kormány holnap kötelességszerüleg nyilatkozni fog, hogy miként történt a veszedelem, mily helyzetben van Szeged s egyszersmind, hogy mily intézkedéseket akar a továbbira nézve tenni? Ezt elvárjuk a kormánytól s akkor meg j fogjuk látni, miként ítéljünk a kormány eljárásáról, s miként intézkedjünk az iránt. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A t. háznak tagjai, azt hiszem, lesznek annyi igazságszeretette], hogy be fogják ismerni, hogy a múlt napokban folytonosan tartott ülések alatt mindig jelét adtuk annak, hogy a kormány a helyzetről igenis értesülve van. A tett és teendő intézkedések iránt pedig — a napra már nem emlékezem — de körülbelül nyolcz napja már, midőn a kormánynak volt szerencséje nyilatkozni. Egyről nem volt a kormány értesülve és azon igazságszeretetnél fogva, mely a képviselő ur beszédét átlengte, (Ez már igaz! a jobboldalról) felteszem róla, hogy ezért is a kormányt vádolja; nem volt a kormány értesülve arról, hogy oly zivatar fog támadni, {Ugy van! Ugy van! jobb felöl) amely az eddigi munkát és táplált reményeinket megsemmisíti. {Nyugtalanság a baloldalon.) Kende Péter (közbeszól): Provideálni kellett volna az ellen. {Neveié* a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tisza Kálmán rainisterelnök: T. ház! Én nagyon óhajtom, hogy Magyarországnak legyen olyan kormánya, mely a felett is tud rendelkezni, hogy legyen-e szél vagy ne legyen, (Derültség jobbfelöl. Zaj balfelol) vagy a mely ily elementummal szemben tudjon provideálni; de még eddig ily kormányt a világ nem ismert; taláii a képviselő ur fogja felfedezni. (Tetszés a jobboldalon.) A mi a képviselő urnak vádjait illeti, a ki igen furcsán kimondta, hogy Ítélni nem lehet, de azért mégis botrányos mulasztásokat constatált, (Ugy van! Ugy! jobbfelöl) tehát maga kimondván, hogy alaposan ítélni nem lehet, mégis kárhoztatott, tehát bebizonyította, hogy neki arra. hogy kárhoztasson, alapos tudomásra szüksége nincs; {Elénk helyeslés jobbfelöl) a képviselő ur vádjára vonatkozólag — mondom — azt kívánom megjegyezni, hogy igen természetes dolog, hogy egy lap reporterje, ha a maga hivatását érti, sokkal gyakrabban képes tudósítani, mint az a közeg, a mely oda a rend fenntartása és a munkálatok vezetésére, a védekezésre küldetik. (Ugy van! jobbfelöl) mert egyfelől annak az az egyedüli feladata, ellenben a másiknak fontosabb feladata a védelmezés, esetleg az életmentés, mint épen a telegrammoknak sürün való feladása. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) De különben már az imént voltam bátor nyilvánítani, hogy ennek szükségét én is érzem. — érzem én, ha valaki érzi — és a mit erre nézve tehettem, meg is tettem és utasítottam közegeimet, hogy rendes tudósítást kaphassak. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ennél többet a magam részéről eddig ez irányban nem tehettem. A mi pedig a továbbit illeti, egyre igen kérem a t. képviselő urat: hogy újsági, egyszerű hir alapján ne méltóztassék oly embert, a ki még csak nem is minister, tehát a ki eddig „vogelírei"-nak még nincs declarálva, a t. képviselő ur vocabuluma és felfogása szerint sem, ne méltóztassék — mondom — egyszerű újsághír alapján oly kegyetlen váddal illetni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Hogy hol, kikben és mikben volt a hiba, arról tartózkodom most szólni. Ha a vész el-