Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-84

84. orsségos ülés máressíus 12. 1879. 141 múlik — s én félek, hogy ez a holnapi napig még nem történhetik meg — s ha majd ez a helyzet teljesen felderíthető lesz, akkor el fogom mondani én is a véleményemet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A magam részéről pedig teljes lelki nyugalommal várom minden igazságos ember ítéletét és hogy azokhoz tartozik-e a képviselő ur, azt meg fogom akkor látni. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás bálfelÖl.) Novák Gusztáv: T. ház! Ma reggel történt sürgős felszólalásom alkalmával a helyzet megrendítő komolyságánál fogva nem óhajtottam a tegnap este Szegedről kapott táviratot felolvasni, miután beláttam azt. hogy a t. ház az Alföld legderekabb városa Szeged — és rémítőeu elpusztult vidéke miatt — amúgy is teljesen izgatott állapotban van. Azonban a kormányelnök ur mostani nyilatkozata folytán, hogy mulasztás nem történt, és azon ma reggeli nyilatkozata után, xnidőn azt méltóztatott mondani: hogy a katonaság az összes vidékről Szegedre volt rendelve és mindenesetre annyi katonai erő alkalmaztatott, mennyire Szegednek szüksége volt, és hogy most is annyi ezer katona készen áll a védelemre, — kénytelen vagyok kijelenteni, hogy tegnap este 9 órakor ezen állításokkal szemben épen ellen kező tartalmú táviratot kaptam, mely szóról szóra igy hangzik: „Kende kormánybiztos semmi intézkedése folytán ment tönkre Algyő, Tápé és Dorosma. Ha 6000 katona rögtön Szegedre nem küldetik talicskával és ásóval, ez is tönkre megy. — Lukácsnál 5 napja beszélem ezt, de nem hallgat reám. Görgey honvédtábornok 5 nap előtt 3000 honvédet ajánlott fel Lukácsnak, de azt sem fogadta el. Szuronynyal hajtott, ijedt néppel sokra nem mehetünk. Tegyen kormányunk rögtön lépéseket ez ügyben, ennyit talán megérdemel ezen direet és indirect adóban egy millió forintot fizető ős magyar Szeged városa, hol száz millió vagyon forog veszélyben." Aláírva Kéry János algyői birtokos, Csongrádmegye közigazgatási bizottságának tagja. T. ház! Én ezen sürgönyt mélyen lehangolt helyzetünknél fogva a mai napon nem akartam felolvasni, de mikor a kormányelnök úrtól folyton azt hallom, hogy a kellő intézkedések megtörténtek, kénytelen vagyok ezt tagadásba venni. Szolgálhatnék e tekintetben még levelekkel is, sőt oly szomorú állapotok festésével, a melyek keserű hangulatot idéznének elő. Algyő, Tápé és Dorosma derék községek eltöröltettek a föld színéről, de erről most ne beszéljünk, nézzük csupán hogy mi történt a bőszült elemek által szétriasztott ártatlan lakosokkal. A dorosmaiak egy része a templomba menekült, hol alig kapnak élelmet; ezen templom egy kis dombtetőn áll, hová a nők és gyermekek menekültek; Algyőnek egy része Uj-Szegeden sínylik, másik része a tápéi gáton, hol nádkévékkel fedezik testüket ruha hiányában, mivel élnek? s miként tengődnek? azt nem is tudom. T. ház! Hogy ha már a katonai erő nem alkalmaztatott kellő mennyiségben, oly időben, s azon a helyen, a hol s a mennyit véleményem szerint alkalmazni kellett volna, s miután azon vidék mint Magyarország szive és legmagyarabb népe megérdemelte volna, hogy a beállott nagy katasirophától megóvassék, — óhajtanék legalább jövőre a t. kormány olynemű intézkedésével találkozni, hogy necsak Temesvárról vagy a szomszéd derék Szabadkáról érkező könyöradományokra hivatkozzék, hanem a menekültek számarányának teljesen megfelelő kormányintézkedés által biztosittassék kenyér és egyéb élelmiszerek hiányában levő és ártatlanul szenvedő családtagok jövője, és főleg pénzsegélylyel s ! ruházattal láttassanak el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bár mindenek daczára sem fogok a reeriminatióí. terére lépni, de annyit kénytelen vagyok mégis megmondani, hogy ha azon ur, kinek telegrammját a t. képviselő ur felolvasta, hibát látott és segíteni akart, ahhoz fordult volna, kinek módjában és kötelességében áll segíteni; vagy a képviselő ur, midőn ezen hirt kapta, lett volna szives engem reá figyelmeztetni. Ez lehetett volna a czéíszeríí intézkedésekre vezető ut; de azon utón segíteni akarni, hogy valaki valamit. — akár van igaza, akár nincs, ezt most nem vitatom — magán utón táviratoz a képviselő urnak, s a képviselő ur ezt csak akkor tudatja az illető kormánytaggal, midőn mindenesetre késő ez iránt valamit tenni; ez bizony czélra vezető és segítni törekvő útnak nem nevezhető. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi különben Tápét, Algyőt és Dorosniát illeti: biztosíthatom a képviselő urat, hogy mindenik helyre nézve, ugy az illető megyei hatóságoknak, mint az Uj-Szegedre menekülteket illetőleg, Torontálmegye hatóságának, annak főispánjának, nemcsak intézkedés, de pénz is küldetett és az első percztől kezdve erről gondoskodás történt. Hozzáteszem, hogy Dorogmára, minthogy elszigetelt helyzetében nem voltam biztos, nem volt biztos maga a nekem táviratozott megyei főjegyző — mint alispáni helyettes — sem, hogy lehet-e valakit a tisztviselők közöl azonnal odarendelni, vagy fellelni, a belügyministeriumnak egy tanácsosát küldtem le ismét pénzzel és azon utasítással, hogy előre távirjon, midőn a vasúton megy az illető szomszéd községekbe, hogy tartsák késsen az élelmi szereket, melyeket ő megvásárolván, a helyszínére szállíthasson. E tekintetben is tehát, hogy a kormány-