Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

68. országos ülés február 19. 1879. 93 Ausztriával együtt képezünk e,gy monarchiát s még azon felül saját magunk országa is két da­rabból áll. Egyik Horvátország. Mindezek igé­nyeit figyelembe kell vennünk s e figyelembevétel befolyással van nemcsak külpolitikánkra, hanem belpolitikánk s nemzetiségi s kereskedelmi politi­kánkra is. Ez adott helyzetekkel minden kormány­férfinak vagy meg kell alkudnia, vagy meg kell küzdeni. Ha megalkuszik velők, oly alkut nem köthet, mely e nemzetet tökéletesen kielégítse. Még eddig Magyarországnak akárhány kormányférfia adta meg az e helyzettel való megalkuvás által a bé­két, nem lett feljegyezve a magyar nemzet hősei közé; ha pedig összeütközésre hozta a dolgot, akkor vagy nem volt elegendő erőnk az összeütkö­zéshez, legyőzettünk, vagy pedig, midőn legyőztük az ellenálló akadályokat, Európa ránk tette ke­zét, kimondotta vétóját, visszakényszerített ben­nünket oda, a honnan kiindultunk volt. (Igaz! Ugy van! jobbfelb'l.) Más adott helyzet azon hely, a hol vagyunk, útjában a hódításaiban telhetetlen orosz állam­nak s a hódításaiban ép úgy telhetetlen német cultur-törekvéseknek. Az egyik ellen folytonos haderőnk kifejtésével, a másik ellen culturánk erőfeszített kifejtésével kell magunkat megvédel­mezni. Mindkettő igen sok pénzbe kerül és mi azt nem győzzük tovább. Hasztalan szépítenek a helyzetet, hasztalan iparkodnánk kicsinyes meg­takarításokkal helyrehozni a bajt: mélyebb és nehezebb az, mint hogy oly könnyen el lehetne enyésztetni. Nem az a nagyobbik bajunk, hogy lerheink nagyok, hanem az, hogy keresetünk kevés. (Ugy van! jobb fel Öl.) A földbirtok ára ro­hamosan száll le, de azért a rajta levő adósság nem zsugorodik össze; a földbirtok és házak jövedelme kevesebb, de az adósságok kamatai nem szállanak alá. Deficites budgettel állunk az országgyűlés elé. T. ház! Én azt a tudományt, a mit mások­ban bámulok, hogy ugyanazon számadásokból, mikor a ministeri székeken ültek, be tudták bi­zonyítani, hogy 2-szer 2 = 5, és most midőn ott az ellenzék soraiban ülnek, be tudják bizonyítani, hogy 2-szer 2 — 3, én azt a tudományt meg­tanulni nem tudom. Előttem költségvetésünknek két faktora van csupán, a melyről beszélni tudok: az egyik a kényszerűség, a másik a lehetetlenség. A kényszerűség azt mondja, „adnod kell", a lehetetlenség azt mondja, „nincs miből"; és miután mindkettőnek teljesen igazsága van, bíró­nak lenni, úgy, hogy ez Ítélet által, melyet ki­mondunk, igazságtalanság ne történjék, lehetetlen. (Ugy van! jobbfelöl.) A nehéz feladat megoldására indítványozta t. képviselőtársam b. Simonyi Lajos azt az es­pedienst, hogy küldessék ki egy bizottság 25 és respective 31 tagból, a mely a módszert, a mely ezen általános bajon segítene, előteremtse és a ház elé terjessze. En ezt nem fogadom el. Az ok, hogy már egyszer volt ilyen bizottság, lehet ok arra t. képviselőtársamnak, hogy még egyszer legyen; nekem azonban ok arra, hogy ne legyen másod­szor. (Helyeslés jobbjelöl.) A különbség kettőnk között csak az, hogy egyikőnk már tanult a maga kárán, másikunk pedig most akar tanulni a más kárán. (Elénk derültség) Hiszen ha meg­tudná Európa azt, hogy itt a mi soraink között ül olyan 25, respective 31 ember, a ki ezen kér­déseket meg tudja oldani, azokat rögtön expor­tálnák ministereknek, (Élénk derültség) mert ez nem magyarországi baj; általános az üzletpangás és a keresetnélküliség, európai baj. (Igaz! Ugy van! jobb felül) Minekünk Magyarországon még nem a legroszabb a sorsunk. Igaz, hogy pén­zünk nincs s ez baj; de legalább vau mit enni, (Mozgás és fölkiáltások balfelöl: Kinek! Kinek! Felkiáltások jobbfelöl: Ugy van! Ralijuk! Ralijuk!) Tessék megnézni a német népet: ott egész generatiók nőnek fel abban a hitben, hogy a főtt burgonyát nevezik kenyérnek. Es a legszorgal­masabb népfaj, mely Németországban a vasat termeli, olyan kenyeret eszik, melynek haszná­latától betegségek támadnak, a miknek megneve­zésére magyar szó nincs feltalálva. Hát az olasz köznép, ratly olyan táplálékkal tengeti életét, hogy ha azt minálunk az elitélt fegyenczeknek adnák, azok fellázadnának! Hiszen mikor az olasz ember húst eszik, kirakja a csontot az ablakba, hogy dicsekedjék vele a szomszédoknak és azok irigykedjenek reá. (Élénk derültség) A baj kutforrását nem az a 25 — 31 képviselő fogja felfedezni. Valamennyien tudjuk egyenként, hogy azt az általános üzletpangás okozza, s hogy miért ily nagy a pénztelenség mind nálunk, mind effész Európában. Senkinek sincs bátorsága valamire vállalkozni, nem azért, mivel háború van, mert hiszen egy egészséges háború, mikor két erős állam egymással összetűz — mint a milyen volt a franczia-német háború — az üzletet még elő­mozdítja; de az az általános bizonytalanság onnan ered, hogy egy hatalmas állam már három év óta határain túl, egy neutrális államot átlépve, áll kinn a síkon nagy tömegű hadsereggel, és í kezében tartja az égő fáklyát, és keresi, melyik szomszédjának eresze alá dugja be azt? Ez az, a mi megbénítja az üzletet egész Európában. Nincs bátorsága vállalkozni senkinek, mert hiszen nem tudja, vájjon három hó múlva a háború, vagy a béke fogja diétáim, mi legyen a pénznek az ára; és nem tudja senki, vájjon a békére vagy a háborúra vonatkozó árúczikkek lesznek-e kere­settek. Es nem tudja egy állam sem, melyik fog a conflagratióba bevonatni. Maguk az uralkodók, a külügyministerek sem tudhatják, hogy con-

Next

/
Thumbnails
Contents