Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

g^ e6, országos ölés február 19. 1879. szolgáló összegeket beruházások czímén lehet a budgetbe felvenni. De — Lukács t. képviselő ur a tegnapi napon fejezetről fejezetre követvén a budgetet, elég behatóan indokolta és kimutatta, hogy oly budget, melynek bevételi része 222 millióra van téve, Összes kiadásai pedig oly esztendőben, minő' az idei, 246 millióra, a deficit tehát a boszniai rendkívüli költségen kivül 24Vs millióra, e költséggel pedig 36 millióra van előirányozva, jóllehet az utóbbi napok a teendő póthitelek iránt már némi tájékozást nyújtottak nekünk, mondom, kimondotta, hogy ily, budget nem lehet reális, nem lehet komoly. 0 kimutatta azt, hogy míg egyrészt a bevételek túlságos kedvező színben vannak előtüntetve, másrészt a kiadások a kellőnél kisebb mérvben vannak előirányozva; a budget tehát e részben sem reális, sem komoly. S én előadását az imént jelzett szeszadó emelkedési tételhez hasonlókkal bővíteni nem akarom, jóllehet felhozhatnám akár a boradót is, mely 3 millióval van előirányozva, ámbár magok a pénzügyigazgatóságok a nálok levő előírások alapján 170,851 frttal kevesebbet javasoltak. De hát csak a mi szempontunkból nem bírnak oly nagy fontossággal, mert előttünk a politikai és a nemzetgazdasági szempontok azok, melyek a budget megítélésénél mérvadók. {Helyeslés a szélső balon.) A politikai szempontokról, melyeknél fogva e kormány bennünk mindig ellenzékére fog találni, a mennyiben meggyőződésünk szerint az ország önálló államalakítási képességének és törekvésének kifejezést politikájában nem ad, a nemzetgazd. szempontok pedig, melyek azt mondatják velünk, hogy az országnak erkölcsi és anyagi erejét fecsérli, a minek a budgetben ugyancsak elég kifejezését találjuk. S e tekintetben legyen elég csak két czímet, a bélyegilletékek és lottójövedékek ezímét fölemlítenem, melyeknél a kormány úgy, mint a pénzügyi bizottság nagyobb összegeket irányoznak elő, jóllehet mig az előbbinek emelkedését sem indokolhatná, ez utóbbit a legprimitívebb erkölcsi felfogással még csak menteni sem képes, midőn a lottónál bevételül 4.253,000 frtot tesz 2.462,573 frt kiadások mellett; a mellett, hogy ez erkölcstelen alig 1-7 milliónyi állambevételi forrásnak fentartására közel 7 millió forintnyi kiadással terheli az ország legszegényebb népét. Pedig uraim, a lottó e bevétele voltaképen csak egy harmadrészét képezik azon erkölcstelen kiadásoknak, melyekre az ország legszegényebb népe részben szorittatik, a mennyiben t. i. még másik öt lottó bevételei nem is a magyar állam kincstárába folynak: a budai, szebeni, temesvári lottókon kivül a bécsi, briinni, trieszti, prágai, linczij lembergi lottókat engedélyezvén az országban. De hogy minő gazdálkodás az, hogy valamely bevételi ág tiszta jövedelme alig tesz annyit, mint a ráfordított kiadások, annak illustratióját megtaláljuk különben az államjószágok kezelésénél, hol egy 11 milliónyi jövedelem eléréseért ö és fél milliónyi kiadás tétetik, úgy hogy azon javak, melyeknek összes területi complexuma az ország Vi* részét képezi, a tiszta jövedelem összesen 5.900,000 forintra van előirányozva. T. képviselőház! Ha meggondoljuk , hogy még e számokat jónak látta a pénzügyi bizottság leszállítani, és pedig joggal; szükségesnek vélte az államjószágok és erdőknél fél milliót törölni és az egész tiszta bevételt 5 és fél millióra előirányozni, bátor vagyok kérdezni,hogy a kormány mire alapította sanguinicus számításait, mely szerint az ország összes egyenes adóját 87 millióban állapította meg. Ha azt a mértéket vesszük, melyet ő az államjószágoknál és erdőknél alkalmazott, annak alig felét lett volna szabad fölvennie, (ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az eddig mondottakkal Lukács Béla t. képviselőtársam előadását véltem pótiandónak, de ezt nem azért hoztam fei, mintha e szempont volna előttem mérvadó a budget-törvényjavaslat elvetésénél. Mig Lukács képviselőtársam inkább a humbugot jelzé, az általam felhozottak azon szellemet jelzik, mely ellen a kormány és pártjának nagy része éveken át küzdött és melyről azt hitte, hogy a kormányra lépve, urává lett; és ime azt látjuk, hogy ő került annak hatalmába, vagyis ily gazdálkodást nagyrészt a végből folytat, hogy ennek eszközeivel sikerüljön a hatalmat kezében tartani. Simonyi Ernő képviselőtársam határozati javaslata a radicalis fordulatnak adja meg a módját a t. képviselőháznak s én arra szavazok, kijelentvén azonban, hogy a mennyiben az egyesült ellenzék t. vezére által beadott indítványt, nem ugyan a javulás módjának tekintem, hanem mégis olyannak, mely alkalmat nyújt arra, hogy a javulhatás útját felismerjük; módot ad arra, hogy azon férfiak, a kik azon bizottságba beválasztatnak, magukba térve, javítsák nemcsak pénzügyi részét, hanem politikai, nemzetgazdasági oldalát ezen budgetnek: én a magam részéről ahoz is járulok, azonban már általánosságban is a budget ellen fogok szavazni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Jókai Mór: T. ház! (Ralijuk!) Régi keserves mondás az, hogy nehéz magyar embernek lenni; én hozzáteszem azt, hogy nehéz magyar kormányférfinak lenni. Más ország kormányférfia, ha egy nagy politikai eszmét magáévá tesz, azt minden melléktekintetek nélkül keresztül vihet) sikerrel, vagy bukással: egy magyar kormány férfinak pedig le kell számolni az adott helyzetekkel, milyeket ki nem kerülhet. Ezen adott helyzetek egyike az, hogy