Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

60. országos ülés február 19. 1879. Q\ létből kifolyólag megilletik, ezen kérdés tovább fejtegetését szükségtelennek tartom. (Ralijuk! Halljuk!) Felszólalásom czélja, tisztelt ház, inkább az, hogy rámutatva azon rendkívüli helyzetre, a melyben a törvényhozás e költségvetést tárgyalja, azon várakozásunknak adjak kifejezést, hogy a kormány, mely mindeddig elmulasztotta az országot és a parlamentet prograinmjával megismertetni, {ügy van! halfelöl) programmjának irányát az ország előtt felderítette; hogy a kormány azon számbeli adatokon és combinatiókon kivül, melyeket a pénzügyminister ur terjesztett elő, egy politikai programmot ismertessen meg velünk, mely úgy a követendő irányt, mint az ezen irány követésére szükséges eszközöket körvonalozza olykép, hogy az a párt, mely megszavazza, öntudatosan szavazhassa meg azon anyagi eszközöket, melyeket a költségvetés e számokban tartalmaz. A pénzügyminister ur exposéja ily programmot nem tartalmaz, és azt hiszem, hogy a kormánypárt részérői hallott szónoklatok nem vindieálják maguknak azt, hogy a kormány politikáját fejezték ki, mert sem Kármán képviselő ur által tegnap, sem pedig az imént elmondott fényes beszéd a kormány programmját nem képezheti. Elismerem azonban, hogy a csak nem régen megszavazott új kölcsön még egy takarékosabb és jobb gazdálkodású kormányt is zavarba hozhat, ha egy programm megállapításáról van szó. Ha nem volt programm akkor, mikor meg voltak szabva azon költségek, inkább a kényszer, mint a budget-törvény által, a melyek az előterjesztésekben foglaltatnak, ma egy nagy kölcsön megszavazása után, mely nagyrészben törvényileg meg sem állapított kiadásokra van szánva, határozott programmot tőle várni nem lehet. Pedig, t. ház, tudnunk kellene talán mégis, hogy mi hát ezen kormánynak létjogosultsága, mi az, a mire ő existentiájáuak jogosultságát alapítja. Hegedüs Sándor képviselő ur, mint a pénzügyi bizottság előadója, körvonalozta a kormánynak mfssióját egy franczia államférfiútól vett azon idézetben, hogy: „él". Megvallom, hogy egy kormányférfi részéről azt, hogy ,él', még ha ,jól él' is, programúinak el nem ismerhetem. (Helyeslés a szélső balfelöl.) A mi pedig az államot illeti, megvallom, ez élet helyett inkább a tengés és élősködés közvetítése, mert hisz ez az, a mi a kormány működését jellemzi, (ügy van! Helyeslés a szélső balfelöl.) A ki a kormány és a nemzet missiójának ezt ismeri, az mindenesetre több elnézéssel bírálhatja meg a költségvetést, mint mi; mert hiszen annak szemében a költségvetés számai inkább, — hogy úgy mondjam — administrativ jellegnek. És a ki igy bírálja meg, az, elismerem, még kecsegtető részleteket is fog találni ezen költségvetésben úgy a kormány, mint a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint; teszem pl. azt, a mely a pénzügyministerium költségvetésének, ha jól emlékszem 17. czíme alatt fordiíl elő, hol a pénzügyminister ur a várható bő szilvatermés reményében egy millióval magasabbra irányozza elő a szeszadót {Derültség a baloldalon és a szélső baloldalon) Madarász József (közbeszól): Azt Boszniából várja! Mende Bódog: számítva, — mint Madarász képviselőtársam monda •— nyilván Pluslajthánia bevételeire. (Derültség a szélső baloldalon.) De nézetem szerint e remények még sem elég reálisak, és csak oda vezethetnek, a hol már Korizmics t. képviselőtársunk a kölcsön tárgyalásánál volt, a midőn azt jegyezte meg, hogy minden jól és rendén lesz, mihelyt megszűnnek az úrbériség megváltása következtében vállalt terhek, mert ha ezektől az ország megszabadul, a pénzt másra fordíthatjuk. Megvallom, t. ház, hogy ezen nagy társadalmi, mint gazdasági szempontokból indokolt teher megszüntetésének felhányása helyett én inkább azt vártam volna Korizmics képviselő úrtól, (Halljuk! Halljuk!) hogy akár mint a „szabadelvű"-párt tagja, akár mint ünnepelt nemzetgazda, inkább a regálék megszüntetésére tett ismételt Ígéret beváltásának adott volna indítványban kifejezést, mintsem hogy e terhet felhányja. Ezzel szemben azonban jónak látom figyelmeztetni arra, hogy azon idők követelményeit belátni még nem lehet, s ha körültekintünk, a culturális szükségleteket oly nagy mértékben látjuk felénk közeledni, hogy még általában nem bírjuk megítélni, hogy mi és mennyi lesz szükséges azokra. Elismerem azonban, hogy az ily remények keltésének és fejlesztésének meg van a maga hatása, a mint hogy láttuk Máriássy Sándor képviselőtársam beszédében, a ki a kormány működésének és az ily költségvetés alapján kormányzott állam jövőjének semmi gátját nem látta, sőt odáig ment, hogy még Magyarország hitelének csorbulásáért is az ellenzéket tette felelőssé, jóllehet az ország hitelének qualifikátiójára legjobb bizonyítékul szolgáló legújabb kölcsön sídyos feltételei rég meg voltak állapítva, sőt már a ház által is elfogadva, midőn Simonyi Ernő képviselőtársunk határozati javaslatát benyújtotta. Hanem, t. ház, a külföld nem hiszen ezen számoknak és elég sajnos, hogy itt benn még hisz valaki; (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) még hiszi valaki, hogy a deficitben csak kamatait kell felvenni azon rendkívül nagy kiadásnak, melyet a boszniai hadjárat alkalmával a kormány tett; még hiszi valaki, hogy teszem a honvédségi készlet felszerelésnek kiegészítésére 12*