Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

88 66. országos ülés február 19.1879. ennél is többet ártott, mert ez megtámadja és aláássa az állam erkölcsi alapjait, midőn a közigazgatási szervezettel megbénítottuk az államhatalmat, kétségtelen, hogy ezzel megbénítottuk önmagunkat is, és azt a gyengeséget, mely állami szervezetünkben és igy saját nemzeti testünkben is érezhető, ezer meg ezer jel árulja el. A magyar nemzetiség és a magyar állam érdekeit bárki szabadon sérthette, a legkisebb tényező nagyra nőtt, a mely pétiig már rendezett viszonyú államban nem is szerepelhetett volna. Az állam híveit lehangoltuk, ellenségeit felbátorítottuk s nem fél tőlünk senki. Összezsugorodtunk, a helyett hogy terjeszkedtünk volna s mint elnyomott nemzet az elmúlt korszakban sokkal erfísebb voltunk, mint ma vagyunk, midőn mint uralkodó nemzetnek az államhatalom összes eszközei állnak rendelkezésünkre, A nemzet ösztönszerűleg megérezte ezen gyöngeséget. Végtére is az államban egyéb mint az erő és a hatalom nem imponál és a gyengeség mindig desorganisál, bármily nemes indokból eredjen is. Á nemzet rendkívül ideges lett, minden legkisebb zajra összerezzen, minden legkisebb bajban nagy veszélyt lát, s ezen büszke és bátor nemzet kezdi elveszíteni önérzetét, kezdi elveszíteni hitét parlamentjében és kormányában és önmagában s fásultan és lemondással tekint a jövőbe. (Tetszés bal felöl.) Az a kérdés, t. ház, van-e okunk lemondással és kétségbeeséssel tekinteni a jövőbe? Fia külviszonyainkra tekintünk, kétségkívül veszélyekkel állunk szemközt; de én azt hiszem, alig van állam Európában, melyet szintén veszélyek nem fenyegetnének, (Mozgás balfelb'l.) és azok az aggályok, melyeket a nemzet különösen a keleti események folytán érzett, hangos kifejezést nyertek a sajtóban, a törvényhatóságokban és különösen a parlamentben. Kétségtelen azonban, hogy minél veszélyesebb a mi helyzetünk, annál nagyobb kötelesség ránk nézve és annál több okunk van megszilárdítani államunkat, mert egy erősen, szervezett, szilárd Magyarország kétségkívül sokkal nagyobb ellentálló képességgel fog bírni egy gyenge és zilált Magyarországnál. Ha pedig belviszonyainkra tekintek, látok ugyan veszélyt, de olyat egyet sem, melyet megszüntetni módunkban nem volna: de e mellett látok annyi nemes és lélekemelő föladatot, melyek megvalósítására soha ily biztos kilátásunk nem volt, mint most, Nemzetnek, melynek oly nagy és nemes tennivalója vau e földön, nem szabad lemondania: annak önérzettel és lelkesedéssel kell tekintenie a jövőbe. Korunkban a nemzetiségi mozgalom igen nagy átalakulásokat idézett elő Európában. A fajkülönbség mint öntudatos államalkotó tényező lép fel, a nemzeti egyéniség souverainitásra törekszik, mert tudja, hogy csak az állam azon forma, melyben teljes önállósággal szabadon és saját geniusa szerint fejlődhetik. Mi e nagy világtörténelmi mozgalomban nem vettünk aetiv részt; ha szabad magamat úgy kifejeznem, inkább tárgya voltunk a nemzetiségi mozgalomnak, mint alanya. A nemzetiségi mozgalomban csak azt láttuk, a mi ránk nézve veszélyes, de nem azt, mi kedvező, azt t. i., hogy a világtörténelmi mozgalomból merítjük magasabb jogosultságunkat nemzetiségi érdekeink megvalósítására, egy nemzeti állam alkotására; s hogy midőn ezt tessszük, teljes harmóniában vagyunk az emberiség általános irányával. Nekünk feladatunk itt nemzeti államot alkotni és pedig azért, mert ezen helyen erre senki sem képes, csak mi. Ha körültekintünk ebben az országban, találunk nagyobb tömegekben együtt élő nem magyar lakosságot. De e csoportok közül egyetlenegy sem képes ezt az államot fenntartani, de nemcsak, hogy erre nem képes, de képtelen arra is, hogy az ő saját egyéni fejlődésének magasabb feltételeit találja fel önmagában. A magyar faj számban — és a németet kivéve — magasabb szellemi fejlődésben, nemes erkölcsi tulajdonokban, történelmi jelentőségben, annyira felülmúlja a többit, hogy azt a túlsúlyt, melyet gyakorol, semmi elfogulatlan ember kétségbe nem vonja. És azért nekünk jutott az a feladat, hogy ezt az államot fenntartsuk, hogy áthassuk azt nemzeti szellemmel, hogy töltsük be egész a legvégső határig. Nekünk jutott a feladat, hogy mi magasabb fejlődésünkkel, fejlettebb irodalmunkkal felemeljük a nemmagyar nemzetiségeket, hogy őket egy magasabb egész részesévé tegyük. Nekünk jutott a feladat egyszóval, hogy mi itt nemzeti államot alkossunk és a magyar elemet uralkodó elemként tartsuk fel a mao-var államban. És midőn, t. ház, a magyar nemzetiség saját érdekeit érvényesíti: akkor az a lélekemelő tudata lehet, hogy e törekvés nem áll ellentétben az emberiség legmagasabb czéljaival, de sőt azt lehet mondani, minél magyarabb politikát csinálunk ebben az országban, annál többet használunk a civilisatiónak, mert ezen nemzet nem csupán egy elszigetelt nemzeti egyéniség, a mely önmagának él és hal meg, hanem a civilisatió egy nagy factora Európa ezen részében; és ha mi lemondanánk, ha mi megsemmisülnénk : akkor nem csak egy népfaj, hanem a civilisatió egy hatalmas tényezője semmisülne meg. S a megváltozott viszonyokkal és új helyzetünkkel,-melybe 1867 óta jutottunk, ily nagy feladatok, ily nagy czélok és ily nagy missió van összekötve. S mindenünk megvan arra nézve, hogy e nagy missiót és nagy czéljainkat