Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

60 6á. országos ülés február 17. 1879. Molnár Aladár jegyző {olvassa a határo­zati javaslatot) : „Tekintve, hogy az államháztartás ren­dezésének czéljából a nemzet által hozott súlyos áldozatok daczára még mindig fennálló jelenté­keny államháztartási hiány az országot komoly pénzügyi válságnak viszi elébe; tekintve, hogy a közgazdászati életünknek majdnem minden terén mutatkozó hanyatlás a nemzeti lét anyagi alapját fenyegeti; tekintve, hogy ily körülméuyek köztt a kép­viselőház első kötelessége az állapotok teljes felderítése mellett, a pénzügyi és közgazdasági bajok orvoslására vezető tervszerű politika meg­állapítására és az alkalmazható állami intézkedé­sek haladéktalan megtételére hátai: küldjön ki a ház egy 25 tagú bizottságot, mely a kormánynyal értekezve és az ország politikai és pénzügyi viszonyait figyelembe véve, haladéktalanul vizsgálja meg azon utakat és módokat, melyek államháztartásunk rendezésére vezetnek és az erre szükséges rendszabályokról, valamint azok alkalmazásának feltételeiről a ház­nak jelentést tegyen; továbbá egy 31 tagú bizottságot, mely szükség szerint albizottságokra oszolva, szakértő- i ket és érdekletteket kihallgatva, a nemzeti köz­gazdaság különböző ágaiban mutatkozó sülyedés­nek okait —• jelesen a mezőgazdaság jövedel­mezőségét fenyegető körülményeket és a hazai kisipar hanyatló állapotát — nyilvános eljárás utján megvizsgálja és a létező bajok elhárítására, valamint a szükséges közgazdasági fejlődés elő­idézésére alkalmazható állami rendszabályokról véleményes jelentést tegyen." Beadják: b. Simonyi Lajos, Beniczky Ferencz, gr. Apponyi Albert, Bujanovics Sándor, b. Bánhidy Béla, Lichtenstein József, Ivády Béla, Lesskó István, Biró Kálmán, Balogh Imre, Lukács Béla, Miklós Gyula, Szilágyi Dezső, Chorin Ferencz, gr. Széchényi Pál, gróf Berehtokl László. Máriássy Sándor: T. ház! Az előttünk fekvő költségvetés általános megvitatása alkal­mával a mélyen t. ház kegyes türelmét, szorosan a napirenden lévő tárgyaláshoz hiven, általános­ságban tartandó egyéni nézeteim nyilvánítására kikérni bátorkodom. Mentse és indokolja azon körülmény, hogy az igen t. ellenzék padjairól ugy a vitának eddigi rövid folyamában, mint máskor, minden alkalommal elmondott érvelések és állítások pénzügyeinknek és így közvetve hazánk közviszonyainak jelenét és jövőjét általá­ban a reménytelenség sötét, komor színeiben ecsetelvén, kívánatosnak és szükségesnek tartom épen a b. Simonyi Lajos t. képviselő ur által említett távolabb álló közönség tájékoztatása érdekében, hogy a kép a valósgához legalább nem kevésbé híí, de élénkebb, kedvezőbb színek­kel és több oldalról megvilágittassék. (Halljuk! Halljuk!) Hajlam és szokás egyaránt távol tartanak attól, hogy politikai ellenfeleim szavainak és tetteinek őszinteségét és önzetlenségét kétségbe vonjam; sokkal is inkább tisztelem egyénileg önök mindenikét, hogy fel ne tételezzem, miszerint eljárásuk tisztán a hazafiúi jóakarat által vezet­tetik. De bocsánat, nem hallgathatom el meg­gy őződésemetjiogy midőn velünk ugyanazon czélra, a haza jövőjének biztosítására törekednek, olyan utakat és olyan eszközöket választanak, melyek épen az ellenkező irányba, épen óhajtásaikkal ellenkező eredményre vezetnek, mert a külföld előtti hitelünk megszilárdítása helyett, annak meg­ingatásához, a honfiúi kebelben súlyos viszonyok köztt kettős gonddal ápolandó remény, bizalom és áldozatkészség megtörését eredményezik és így közvetve nemzetgazdászati viszonyainknak gyarapítása és államháztartásunk egyensúlyának helyreállítása helyett annak bénítása —• annak lerombolására vezetnek. (Ugy van! halfelöl.) És vájjon nincs-e igazam ezen állításom­ban ? A külföldi hitel igénybevétele nélkül hazánk­nál minden tekintetben kedvezőbb viszonyok köztt ! élő hatalmak sem vezethetik állami gépezetüket, annál kevésbé tehetjük azt mi, hol közviszonyaink Európa más népeivel szemben évszázadokra vissza­menő elmaradás után, minden téren az ifjú fejlő­dés zsenge korában vannak és hol kereskedel­münk, iparunk, sőt ezekkel szoros kapcsolatban levő mezőgazdaságunk is csak külföldi tőkék igénybevétele és meghonosítása utján fokozatosan fejleszthetők annyira, hogy utóbb külhoni verseny­társaikkal küzdelemre szállva, lassan-lassan magok is tokét teremtsenek. Egyelőre tehát a külföldi tőkének lehető jutányos áron meghonosítása a czél, mely felé törekednünk kell. E czélhoz pedig más ut, mint a külföld bizalmának meg­nyerése, nem vezet. Ez általános tételek előrebocsátása után, melyeknek helyességét — úgy hiszem —- a túl­oldalon ülő t. képviselő urak is elismerendik, kér­dem: vájjon lehet-e a külföldi bizalom meg­nyerésének eszköze azon politika, mely — fáj­dalom, el kell ismernem — sok tekintetben tökélyesbbítést igénylő honi intézményeink hiá­nyait okkal, vagy ok nélkül, a házban és azon­kívül minden alkalommal, talán csak azért is, hogy az ezen intézményekre első sorban befo­lyást gyakorolni hivatott kormány s az azt támogató többség irányában! ellenszenvöknek adjanak kifejezést, az ideges ingerültség túlzá­sával hirdeti? (Mozgás balfelol. Helyeslés jobb­felöl.) Lehet-e eszköz e czélra, ha az ország alkotmányos kormánya, és a törvényhozó testü­let többsége minduntalan puszta pártszenvedély­bö'l, gyakran a politikai illem szabályaival

Next

/
Thumbnails
Contents