Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

G4. országos ülés február 17. 1879. 59 mert akkor a nyugalomból a legnagyobb nyugtalanság és a legnagyobb zavarba fogunk jutni. (Helyeslés balfelöl.) A pénzügyi bizottság sok reformeszmét pendít meg javaslatában. A többi közt ajánlja azt, hogy a nyugdíjtörvény hozassék be; számviteli intézkedéseket javasol, az adók behajtásánál és kivetésénél a visszaélések orvoslását óhajtja; továbbá általánosságban kívánja azt, hogy a pénzügyi rendezésekre nézve komoly intézkedések történjenek. A pénzügyi bizottság csak jelzi azok kívánalmait, de határozott propositiokat nem tesz, és nézetem szerint igen helyesen cselekszik, mert kiküldetése nem is terjed arra és nem is rendelkezik azon módokról és eszközökről, a melyek felhasználásával egy ily tervet benyújthatott volna az állam pénzügyi rendezésére nézve. Hogy ez miképen volna eszközölhető, erre nézve javaslatot sem egyes képviselő, sem párt nem adhat; ezt vagy a kormány teheti csak, vagy pedig oly bizottság, mely különösen ezzel a missióval bizatik meg és melynek rendelkezésére adatnak mindazon eszközök, melyek lehetővé teszik azt, hogy kiküldetésének alaposan meg is felelhessen. De az államháztartás rendezetlenségem kívül, még egy más nagy veszély fenyeget, a mi pénzügyi tekintetben is végveszélyt okozhat, s ez azon anyagi jólétnek hanyatlása és azon általános elszegényedés, mely országszerte tapasztalható. Én nem akarom ezt itt bővebben fejtegetni, mert tudom, hogy a képviselő urak kivétel nélkül isinerik ezen állapotot és csak röviden akarom megemlíteni azt, hogy az előbbi évekhez képest a földbirtok értéke 30, sőt 50 százalékkal csökkent, a földmivelés pedig oly rósz állapotban van, hogy soha ily helyzetben nem volt. Kereskedelmi forgalmunk nincs, a mi pedig az ipart illeti, erre nézve elég jellemzőnek tartom azt, a mit a főváros egyik tanácsülésében egy higgadt és agg férfiú mondott, t. i. hogy a fővárosi iparosok nagy része koplal. Ily körülmények köztt az országgyűlésnek hivatása, elkövetni minden módot, hogy e kórállapotok lehetőleg orvosoltattanak. Ennélfogva bátor vagyok javasolni azt, hogy a t. ház küldjön ki két bizottságot: egy 25 tagból állót, mely megvizsgálj a az államháztartásban előforduló nagy hiány okait és egyszersmind az orvoslatokra nézve nyújtson be javaslatot. A másik, egy 31 tagból álló bizottság, vizsgálja meg azon baj és kórállapotnak kútforrását, mely a közgazdászat terén minden alkalommal mutatkozik, és adjon be javaslatot arra nézve, hogy miképen lehetne mindezen bajokat meggyógyítani és orvosolni. Ez nem az első eset t. ház, hogy ily bizottság javasoltatik. 1873-ban is küldött ki a képviselőház egy hasonló úgynevezett 2 l-es bizottságot; ezen bizottságnak kiküldetése arra volt irányozva, hogy hasonló módon, mint bátor voltam ajánlani, járjon el, pedig akkor még egészen más helyzetben volt az ország; mert akkor még az adóképesség nem volt abban az állapotban, mint jelenleg, és miként a tisztelt minister ur igen helyesen említette, az utóbbi időben az adók 30 millióval emelkedtek, tehát az adóképesség most nagyobb mértékben van igénybe véve, mint akkor volt. De figyelembe veendő még az is, hogy azon időtől fogva több mint 200 millió új adósságot csináltunk. Az akkori kormány legnagyobb készséggel járult ahoz, hogy a ház kiküldjön egy ily bizottságot, mert szintén óhajtotta, hogy alaposan ismertessék meg az ország helyzete. Ugyanazon alkalommal Csengery Antal t. képviselő ur is indokolta nyilatkozatában ezen bizottság kiküldését; például felhozván az angol parlamentből kiküldött u. n. select comitét, ezen comiték mííködésének üdvös hatását, és egyszersmind kimondotta azt, hogy ezen bizottság kiküldéséhez hozzájárulhat mindenki pártkülönbség nélkül, mert egy ily bizottság kiküldése sem bizalmat, sem bizalmatlanságot nem involvál magában. Igaz, t. ház! van egy nagy különbség az akkori és a mostani eset közt, mert akkor ezen bizottságot a pénzügyi bizottság indítványozta, most pedig ezen bizottság kiküldését néhány képviselő indítványozza; de reménylem, hogy a t. képviselő urakat még az nem fogja a bizottság kiküldésétől visszatartani; reméiwlem ezt annál inkább, mert azt hiszem, hogy a pénzügyekről gondoskodni, az államháztartásban mutatkozó deficzitet megszüntetni, illetőleg annak fedezetéről gondoskodni, nem egyes képviselő, nem egyes pártnak feladata, hanem az összes háznak kötelessége ; s azért, ha ezen bizottság kiküldetik s ez által az országgyűlés bebizonyítja azt, hogy csakugyan kész és akar a létező bajokon segíteni és azokat lehetőleg orvosolni, ez nem egyes pártnak, hanem az egész háznak válik előnyére, mert ez által növekedni fog befolyása és hatalma és növekedni fog azon bizalom, melylyel kell, hogy viseltessék egy nemzet képviselőtestülete iránt. (Helyeslés balfelol.) T. ház! a nemzet ezen nyomasztó helyzetben tőlünk nem fényes beszédeket vár, hanem erélyes cselekedeteket, intézkedéseket követel, melyek által a létező bajokat orvosolni lehet, és ha a t. ház ezen bizottság kiküldése által ezeket elérni óhajtja, csak kötelességét fogja teljesíteni. Ezek folytán bátor vagyok javaslatomat előterjeszteni s kérni a t. házat, méltóztassék azt 1 felolvastatni. (Elénk helyeslés balfelol.) 8*