Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

5y 64. országos ülés február 17.1879. ságot, hogy mindent fedezhessek. Az ily magán ember azonban nem cselekszik okosan és azt mondják róla, hogy könnyelműen jár el, a mi indokolva is van. De nagy különbség van az egyes ember és az állam között; mert azon könnyelmű fiatal ember, ki vagyonát elpazarolja, a magáét költi, holott ha mi, kik arra vagyunk hivatva, hogy őrködjünk a felett, hogy az állam vagyona el ne költessék, az államjószágokat megsérülni és megcsonkítani engedjük, akkor mi nem könnyelműen járunk el, hanem hűtlen kezelői és őrei vagyunk annak, a mit az ország kezünkre j bízott. (Igaz! balfelöl.) Eimek folytán nagy a morális felelősség, a mely bennünket terhel. Azt, a ki maga intézi ügyeit, a ki benne van az actióban, elragadhatja egy téves eszme, egy hibás eljárás vagy egy jó akarat; az, ki számadást vezet, egy elkövetett hiba folytán a hibát nem veszi észre, de annak, kinek az ellenőrködés a hivatása, a kinek kötelessége a számadásokat megvizsgálni, ezt njnigodtan és higgadtan kell eszközölnie. És ha mindamellett nagyobb hibák, so't csonkítások is történnek, ezért a felelősség nagy mértékben azokat is illeti, kik az ellenőri hivatal teljesítésére vannak kötelezve. Ezért ne higyje senki, hogy ha egy eatastropha bekövetkezik, ezért csak a kormányt siíjtja a felelősség, mert ezért felelősek azok is, kik a kormány eljárását helyeselték, elősegítették, vagy azt annak idejében meg nem gátolták. A beterjesztett költségvetésre nézve a pénzügyi bizottság kimondja, hogy miután a terhek nagyobbak, deficit vau, melyet a jövedelmekből fedezni nem lehet, kölcsönt kell felvenni, A mi a kölcsönkötést, vagyis az adósságcsinálást illeti, elismerem, hogy ez a legkényelmesebb és legkönnyebb módja a fedezetnek. De ezt nemcsak örökké, de még csak sokáig sem lehet folytatni, mert ha az országnak terhei folyvást nőnek és a kamatok folyvást szaporodnak, egy véletlen külföldi esemény folytán bekövetkezhetik a legnagyobb eatastropha, t. i. a fizetésképtelenség. Én nem hiszem, hogy ma már ezen a ponton állunk, hanem azt a nézetet mégis bátor vagyok nyilvánítani, hogy ha mi ezen utat folytatjuk, akkor ez okvetlenül be fog következni. És vegyük figyelembe, mily iszonyú lesz az országra, ha csakugyan bekövetkezik ezen állapot; akkor hitelről többé szó sem lehet, politikai tekintélyünknek vége lesz, vagy igen nagy csorbát fog szenvedni; mert az összes külföld és azok közt igen sok ellenségünk lévén, — azt fogja mondani: ime itt vannak ezek a magyarok, ezek maguk intézték a pénzügyeiket és oly könnyelműen vezették, hogy a bukás örvényébe hullottak; ki fognak nevetni, kicsúfolnak bennünket. Ausztria, mely minden körülmény közt kedvezőbb helyzetben van, tán lesz oly szives a pénzügyi rendezést magára venni, de akkor a gyámnoki jogot is követelni fogja, méltóztassék akkor meggondolni, mi lesz akkor önállóságunkból; de végre mi lesz nemzeti becsületünkből, melynek —- mint az előadó ur monda — pajzsa alá vannak az eddig kötött kölcsönök helyezve. Azon egyesnek, a ki szerencsétlenség, vagy gondatlanság következtében azon helyzetbe jut, hogy saját aláírását nem birja többé honorálni, becsülete is érintve van és igy van ez az államnál is. Sokan azt mondják, hogy majd az amortisatio visszafizetését fogjuk felfüggeszteni, vagy adót vetünk olyan tárgyakra, melyek eddig adómentesek voltak. Én ezen könnyelmű felfogásban nem osztozom és igen nagy szerencsének tartom, hogy ezen állapot még nincs itt, — reményiem és hiszem, hogy nincs itt, de csak hiszem, mert biztosan nem tudom, minthogy nincs kijelölve előttem azon út, a mely a kibontakozásra vezet. És midőn ily állapotban vagyunk, megkövetelheti a nemzet a kormánytól és a képviselőbáztól, hogy kövessen el mindent, ragadjon meg minden módot és eszközt, hogy kiderítse az aggasztó helyzetet, hogy a nemzet tudja, mikép áll és hogy menti) eszközökről gondoskodik-e valaki ? Igaz, a pénzügyi bizottság utasítja a pénzügyi ministert arra, gondoskodjék, mikép lehet e súlyos bajokat elhárítani, de én őszintén megvallom, ezen utasításra nagy súlyt nem fektetek, s pedig azért, mert feleslegesnek tartom, minthogy minden kormánynak a legelső és legszigorúbb kötelessége az, hogy arról gondoskodjék, miképen rendeztessenek az állam pénzügyi viszonyai. A jelen kormánjiiak, — mint a pénzügy minister ur mai exposéjábol látom — arra, hogy miképen bontakozzunk ki, terve, programmja nincs. En, t. ház, az ellenzékhez tartozom, de a kormányt azzal, hogy terve volna, nem gyanúsítom, mert ha terve van és azt nem adta elő, azzal nagy hibát követett el; hibát először a méltán aggódó hazai közönség irányában és még nagyobb hibát az által, hogy nem tüntette ki, hogy mily tervei vannak a jelen bajokból való kimenekülésre; mert azon nagy kölcsönnél, a mely megszavaztatott, sokkal kedvezőbb feltételek lettek volna elérhetó'k, mint a jelen bizonytalan állapotban, mely kölcsönről Korizmics tisztelt képviselőtársam mondotta, hogy ez nyugalmas kölcsön. Én elismerem, hogy ez nyugalmas kölcsön lehet, de csak azon esetben, hogy ha fölhasználtatik ezen nyugalom arra, hogy azon idő alatt megtörténik minden, hogy mire ezen úgynevezett nyugalmas kölcsön elfogy, rendezett állapotban legyünk. Ha ez nem történik, sokkal rosszabb állapotban leszünk, midőn a kölcsön elköltetett,