Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

^g <54. orífágo ttlés febrmár 17. 18J*. tehetek rá, mert nem volt mindig a tanácskozási teremben oly csend, hogy mindent meghallhattam volna, a mi mondatott. (Igaz! Ugy van! a szélső j balfelöl.) I Beszédjének elején azzal mentegette magát i a minister ur, hogy csak két hónappal ezelőtt ! vette át a pénzügyministeri tárczát, hogy tehát í tőle valami hosszabb pénzügyi előterjesztési ! várni nem lehet. Engedelmet kérek, én ezen felfogást nem ! oszthatom, mert nem vayyunk itt ministeri nevelőintézetben ; {Derültség halfelöl. Mozgás a jobboldalon) I a ki ministerségre vállalkozik, annak a tények ismeretével kell azt tenni, és első naptól kezdve el kell vállalnia a felelősséget minden irányban, s azzal, hogy ő nem tudta, hogy miben van a dolog, magát egy perezig sem mentheti. (Ugy • van a szélső balfelnl.) j „Hogy a múlt nem az ő műve." Nem az ő műve, mint ministeré, legalább csak részben, mert a múltnak csak egy részét töltötte mint minister. De t. ház, utalok a ház naplóira, hogy a t. pénzügyminister ur minden alkalommal kivétel nélkül minden kormány minden előterjesztését szavazatával pártolta, tehát helyeselte a kormány eljárását, magát vele identifikálta, és igy a műit épen úgy az ő műve, mint a jelen. Ezután áttérve magára a költségvetésre, azt mondja, hogy ezen költségvetés alaposságára nézve kétség nem lehet, mert az 1877-ik évi zárszámadásokra van alapítva. Engedelmet kérek, nekem épen az kifogá- . som ezen költségvetés helyessége és alaposságára nézve, hogy nincs az 1877-ik évi zárszámadásokra alapítva. Én nem fogok itt hosszas részletek felsoro- í lásába bocsátkozni, hanem egyet-mást mégis fel említek. Példának okáért a pénzügyministeri tárczát illetőleg a jelen évre való előirányzat j 39 millió frtot tesz; az 1877-ki zárszámadások j pedig 42 millió frt tényleges kiadást mutatnak, i tehát 3 millióval több adatott ki, mint a mennyi j most előirányoztatik: hát lehet ezt alapos elő irányzatnak tekinteni ? A múlt évi előirányzatra nézve nem szólok, mert az még két millióval alantabb volt, mint. a jelenlegi, azaz 37 millió. — Tehát lia i 37 milliót előirányozunk 1878-ra akkor, midőn I az 1877-iki zárszámadások azt mondják, hogy öt. millióval több, azaz 42 millió lett tényleg kiadva, ha már ezen egy tárczánál ilyen eltérés van, akkor legalább attól kímélje meg a minister ur a házat, hogy ne hivatkozzék erre és ne állítsa, hogy az előirányzat reális. (Helyeslés a baloldalon.) Több hasonló tételt tudnék felmutatni, a melyek ily módon kimutatják az alaposságot. Ilyen például — a mi egy nevezetes tétel a költségvetésben — a vasúti kamatbiztosítás. Ez 10.800,000 forintban van előirányozva, mert 4,200,000 frtot áttettek az államadósságok közé, s mert tavaly 15 millió volt, a miből levonva a 4 millió 2 százezer frtot, maradi 10.800,000 frt, tehát megtartják most is a múlt évi előirányzatot, azaz a 3 5 milliót. De mit mutatnak a zárszámadások? Azt, hogy 1877-ben 16.170,000 frt költetett el e czélra. Már most, ha 10.800,000 frtot előirányzott, hogy fog ezen előirányzat elegendő lenni az 1877-iki zárszámadások szerinti szükségletének fedezésére ? E szerint, mondom, lehetne itt igen sok tételt felhozni, a melyekből világosan kitűnik, hogy nem az 1877-ik évi zárszámadásokra van alapítva ezen költségvetés. És nekem épen az az ellenvetésem és arra kértem volna a t. minister urat, hogy ha már nem tette, a mit nézetem szerint kötelessége lett volna, — és a pénzügyi bizottságnak is mindenesetre szigorú kötelessége lert volna, hogy oda visszaterelje a pénzügyministert, — legalább ne mondjon olyat a képviselőháznak, a minek épen az ellenkezője áll. Azt mondja a t. minister ur, hogy a ház által és a pénzügyi bizottság által kimondatott már, hogy a megtakarítások terén tovább menni nem lehet, En tudom, hogy a kormány minden évben ezt ismétli, de midőn én 3 év előtt Helfy barátommal együtt a pénzügyi bizottságnak tagja voltam, külön véleményünkben kimutattuk, hogy még 5—6 millió megtakarítást lehetne tenni; (Helfy közbeszól: Nyolczat) tehát nyolezat. En megengedem, hogy a többség elfogadta azon nézetet, hogy a megtakarítások terén tovább menni nem lehet, de hogy ez általánosan acceptált nézet lett volna, az egyáltalában nem áll. Miután a megtakarítások terén tovább menni nem lehet, úgy találja a minister ur, hogy tehát csak a jövedelmek fokozása útján érhető el az egyensúly helyreállítása. Igaz, hogy az egyensúly helyreállítása csak két úton lehetséges; vagy a kiadások kisebbítése, vagy a jövedelmek fokozása által. Ez olyan absoíut igazság, hogy nála nagyobbat mondani nem lehet: én erre nézve egyetértek a minister úrral, hanem ő aztán előadja, hogy a jövedelemfokozás terén mennyit tett a kormány, s előszámlálja, hogy 1875 és 78 közt az adóbevételek 17 millióval fokozódtak, a többi államjövedelmek pedig 8 millióval. Nekem most rögtön nincs módomban utána számolni, hogy csakugyan így van-e. Elhiszem a minister urnak, hogy így van, de azt mondom, hogy annak daczára, hogy 3 ér alatt 25 millióval növekedett a jövedelem, a deficit mégsem kevesbedett, sőt néha, mint a múlt évbeu és az idén, nagyobbá lett.