Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-64

«*. országos ülés február 17.1879. 49 Azt mondja a miuister ur, hogy nehéz viszonyok köztt élünk, különösen az 1878—79 ik év igen terhes volt, mert erre esett a 153 milliós kölcsön eonversiója és a boszniai költség. Hogy a 153 millió eonversiója ez évre esett, annak ők csak annyiban okai, a mennyiben akkor, ónkor a kölcsön szavazás alá került, valamennyien elfogadták, tehát jónak tartották azt. De különben ez már 5 évvel ezelőtt lévén végrehajtva, nem másíthatták meg, és megengedem, hogy előre nem láthatták azt, hogy mily politika fog következni 5 év múlva és hogy mily financiális helyzetben lesz az ország. De az igaz, hogy 1878- és 79-ben, midőn ezen visszafizetés kötelezettsége beállott az országra nézve, az ország ép oly állapotban volt és oly kalandos politikát követett, a mely hitelét teljesen tönkre tetie; s ebből magyarázható, hogy a volt pénzügyminister belátva, hogy ezen politika menthetetlen zavarba fogja sodorni az országot, melyből a kibontakozás lehetetlen, lemondott állásáról, mert kétségbeesett a felett, hogy az ország pénzügyeit rendezhesse. Ezen politika volt az, mely az ország hitelének annyira ártott, hogy míg az előbbi pénzügyminister könnyen kibocsátotta a reníe-kölcsönt , nem mondóin, hogy azon kölcsön olcsó volt; mert hisz drágább rente-kölcáön egész Európában nem létezik és már maga az, hogy 6 százalékos kamat fizettetik, oly bűn, melyet megbocsátani nem lehet, de mégis meglehetős készséggel fogadtatott, — addig az 1877/8-bau inaugurált kalandos külügyi politika annyira leszállította az ország hitelét, hogy azon consortiumok új rente kibocsátására vállalkozni többé nem akartak és kénytelen a kormány az államjószágok elzálogosítására és azon kívül függő adósságok csináiására felhatalmazást kérni a háztól, hogy a pillanatnyi szükségen segíthessen. Ez mindenesetre mutatja azt, hogy az ország hitele ezen kormány alatt nem gyarapodott, hanem ellenkezőleg, — csökkent. Ezután igyekszik a minister ur összehasonlítást tenni a volt kormányok és a jelen kormány gazdálkodása közt. Én megengedem, és számtalanszor mondtam is, és igyekeztem számokkal bebizonyítani, hogy az előbbi kormányok roszul gazdálkodtak; de ez a jelen kormányt nem menti fel attól, hogy jói gazdálkodjék. Mikor a kormányra lépett, ismerte a helyzetet és vállalkozott az ország pénzügyeinek rendezésére. Azt mondani már most: nem tudtuk, miben van a dolog, engedelmet kérek, komoly férfiúnak, a ki ezt nem tudja, kormánybuktatásra nem szabad vállalkoznia. (Ugy van! a s,zélst> baloldalon.) Kormányt csak akkor buktatok, mikor bizonyos vagyok benne, hogy jobbat tudok helyére állítani; ha erre nem vagyok képes, akkor KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. III. KÖTET. a haza ellen bűnt követek el, ha a létező kormányt megbuktatom. [Helyeslés a szélső halon.) Én tehát nem azt mondom, hogy az előbbi kormányok jól gazdálkodtak. Magam is állítom, hogy roszul gazdálkodtak, de ez a mostani kormányra nem mentség. Mikor a mostani kormány 4 évvel ezelőtt hivatalt vállalt, elvállalta azt saját maga által éveken át e házban nyilíau hirdetett és vallott politikai elvek megtagadásával azért, mert azt mondta, hogy mindenek felett szükséges és mindennél fontosabb a pénzügyek rendezése és ő arra vállalkozott és azért akasztotta szegre elveit. Szegre akasztotta, ott felejtette, megtagadta elveit, de a pénzügyeket nem hogy rendezte volna, hanem roszabbá tette mint azelőtt voltak. [Helyeslés a szélső balfel öl.) A miuister ur azután átmegy azon módoknak előszámlálására, melyek az ő nézete szerint a pénzügyek rendezésére elegendők, vagy ha legalább ahoz hozzájárulhatnak. És itt első helyen azt mondja, hogy a boszniai költségeket a lehető legkisebb mértékre le kell szállítani. Én azt mondanám, hogy a boszniai költségeket tökéletesen meg kellene szűntetni [Ugy van! balfelöl.) Ez az egész occupátió a nemzet akarata ellenére történt, a nemzet és az ország érdekei ellen történt és folytonos negatiója az alkotmányosságnak, úgy nálunk, mint a Lajthán túl, folytonos törvényszegésen alapul. Önök egy perczig nem maradhatnak Boszniában a nélkül, hogy az önök által vallott szentséges 1867-iki törvényeket lábbal ne tiporják. Azután azt mondják, hiszen ez ország nem is tartozik AusztriaMagyarországhoz, tehát ezeket a közös ministerium kormányozhatja. No hát ez olyan kibúvó ajtó, milyeneket utczaí gyerekek szoktak használni, de nem ministerek. Itt arról van szó, hogy Magyarországnak és Ausztriának minibíerei külön-külön, vagy a két állam közös ministerei mit tehetnek törvényesen, mit nem. Ha akarnak bosnyák ministerek lenni, ám menjenek Boszniába. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hanem ha osztrákmagyar ministerek akarnak maradni és akkor mégis Bosnyákországot az osztrák-magyar törvények ellenére akarják kormányozni, ez nem lehet. (Igaz!) A t. pénzügyminister ur azután ismét némely más dolgokat számit elő, mint például a véderő költségeit, a vasutak csoportosítását és azután az indirect adóknak fokozását, részben az államjavak eladását. — Hiszen kérem, amenynyire ezek az intézkedések képesek volnának Magyarország pénzügyeinek rendezéséhez hozzájárulni, a kormány mikor kormányzatra lépett, az nap, mikor itt a helyet elfoglalta, ezeket a dolgokat programnrjábaa elősorolta és azt mondta, hogy haladéktalanul kezébe veszi. Azóta elmúlt négy esztendő, nem vett kezébe semmit. 7