Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-63

63. országos ölés február 15. 1879. S5 Ott van a szerződés, én itt nem a magam jogáról mondok le, hanem egy más állam jogáról mon­dok le. {Igaz! Igaz! a szélső halon.) Ez pedig nem áll hatalmamban. Én nem állítom azt, hogy mennyiben helyes, mennyiben nem helyes az ilyen nagy politikai kérdésekben a suffrage uuiversel. Azt sem tud­hatom, hogy mennyire lehet annak alaposságára valamit adni vagy nem? Vannak példák a történelemben pro és contra; de a mikor ez már benne van egy szerződésben, mikor az létezik, akkor annak a megszüntetése mégis bir némi fontossággal, oly annyira, hogy azt ingyen nem adja oda senki. A t. ministerelnök ur mintegy méltatlan­kodva visszautasította azon — nem tudom, mond­jam-e — vádamat, mintha kormányunk Bosznia­és Herczegoviuába a szerződések megszegésével ment volna be, holott világos, hogy ez épen a berlini szerződés alapján történt. Először hát figyelmeztetem a t. minister­elnök urat, hogy én azt mondottam, hogy az „előbbi szerződések" megszegésével, .mert azon szerződések előbb nem lettek felmondva senki által, azok érvényben voltak — és ha a kor­mány akarta volna, azoknak érvényt szerezhetett volna. De én megengedem, hogy a későbbi meg­szünteti az előbbi szerződéseket, és ilyen czímen a kormány azt mondhatja, hogy oda ment a ber­lini szerződés alapján. De bocsánatot kérek, volt azon szerződés­nek is egy clausulája, csak nem olyan, a milyen­ről itt szó van. A jegyzőkönyvben az volt mondva, hogy a kormánynyal egyetértőleg kö­tendő conventió alapján járjon el. {Helyeslés a szélső baloldalon), de a szerződésnek ezen pont­jára vonatkozó részét megszegte a kormány, mi­dőn Boszniába és Herczegovinába bement a török kormány előleges beleegyezése nélkül, {ügy van balfelől!) Én, t. ház, habár beismerem is, hogy a magyar politikát közvetlenül érintve nem látom, mégis azt hiszem, hogy a népjogok sértetlen fen­tartása minden nemzet érdekében áll és ezért a kormányelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. {Helyeslés balfelől.) Pázmándy Dénes: Mielőtt a ministerelnök ur válaszára megtenném észrevételeimet, örömmel kell consíatálnom azon új irányt és azon előzé­kenységet, melyet az utóbbi szavazások által egy kissé megpuhított kormány irányunkban tanúsít. {Zaj, nyugtalanság jobb Jelöl, helyeslés baljelöl.) Ezelőtt három hétig, sőt három hónapig is kellett várni, mig a ministerek egy interpellatióra vála­szoltak ; most pedig ime ez órában három minis­ter három interpellatióra válaszolt. {Derültség balfelöl.) En csak gratulálok ezen valóban angol eljáráshoz és arra kérem a t. ministerelnök urat, hogy ezen angol parlamenti eljárás mellett az angol parlamentarismust s különösen annak lé­nyeges egyéb szokásait is tessék alkalmazni. {Helyeslés balfelől.) A mi megjegyzéseimet illeti, én a minister­elnök ur válaszában csak egy kérdésemre talál­tam választ, t. i. arra, hogy a ministerelnök ur­nak már előlegesen volt tudomása ezen ügyről. A ministerelnök ur mintegy mentség formájában adta ezt elő, hogy ámbár ő erről az előleges tudomásról diplomatiai ügyekben nem sokat tart, de történetesen ezen egy kérdésről birt tudomással. Eb­ből természetszerűleg az a következtetés vonható le, hogy más kérdésekről előleges tudomással nem szokott birni. Én azt hiszem, hogy az oly szer­ződés-kötés, a mely belevág az általános európai diplomatiába, nem technikai oldala a diplomatia vezetésének, mert ez érdemleges kérdés. Az előt­tünk fekvőből meglehet, hogy nem lesz európai kérdés, — és ezt hiszem magam is — hanem ily hasonló dolgokból könnyen származhatnak egyszer-másk< >r európai eomplicatiók, és ezért egy, bármely csekély értékű nemzetközi szerzőilés megkötését is oly kicsinységnek nem tartom, hogy annál a ministerelnök törvényszabta befolyását ne gyakorolja. A t. ministerelnök ur továbbá azt mondta, hogy ő ezen egyezményt a magyar politika szempontjából helyesnek tartja. így nyilatkoztam én már interpellátiómindokolásánál. Azonban arra, hogy miért és hogyan jött létre azon egyezség, midőn más európai kérdés nem volt napirenden, mint a franezia választások, és hogy mért tar­tatott ezen egyesség titokban — ezekre nem vá­laszolt. Arra pedig, hogy létezik-e egy titkos szerződés, azzal a viczczel felelt a t. minister­elnök ur, hogy kérdezi tőlem, vájjon vártam-e én valóban erre a kérdésre választ? Igenis vár­tam, és az ő válasza magában véve válasz, mert „l'absenee du signe est un signe" az egy való­ságos igazság, melyet bebizonyított, most maga a ministerelnök ur is; mert az, hogy ő erre nézve nem tud semmit sem mondani, ez maga a válasz, még pedig az, melyet tőle vártam. {Derültség jobbról.) E választ előre is tudtam, és erre nézve egyetértünk, t. i. én sem tudok semmit a titkos szerződések létezése íelől és a ministerelnök ur sem tud semmit. Ennél tehát egyetértünk. (De­rültség jobbról) A népsouverainitásra nézve a f. minister­elnök ur applicálja régi theoriáját és mindig a magyar nemzetiségi kérdés bolygatásával ijeszt­get minket. Én, t. ház, egészen máskép vélekedem Magyarország nemzetiségeiről; oly kérdésnek tar­tom, melyre a magas politikának gondot kell fordítani, hanem, s azt itt meg kell beszélni, az analógia Schleswig népsouverainitási joga s ezen jognak Magyarországra való applicatiója köztt semmi connexiót nem találok, mert itt nem arról 5*

Next

/
Thumbnails
Contents