Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-63

63. országos ölés február 15. 1879. S5 Ott van a szerződés, én itt nem a magam jogáról mondok le, hanem egy más állam jogáról mondok le. {Igaz! Igaz! a szélső halon.) Ez pedig nem áll hatalmamban. Én nem állítom azt, hogy mennyiben helyes, mennyiben nem helyes az ilyen nagy politikai kérdésekben a suffrage uuiversel. Azt sem tudhatom, hogy mennyire lehet annak alaposságára valamit adni vagy nem? Vannak példák a történelemben pro és contra; de a mikor ez már benne van egy szerződésben, mikor az létezik, akkor annak a megszüntetése mégis bir némi fontossággal, oly annyira, hogy azt ingyen nem adja oda senki. A t. ministerelnök ur mintegy méltatlankodva visszautasította azon — nem tudom, mondjam-e — vádamat, mintha kormányunk Boszniaés Herczegoviuába a szerződések megszegésével ment volna be, holott világos, hogy ez épen a berlini szerződés alapján történt. Először hát figyelmeztetem a t. ministerelnök urat, hogy én azt mondottam, hogy az „előbbi szerződések" megszegésével, .mert azon szerződések előbb nem lettek felmondva senki által, azok érvényben voltak — és ha a kormány akarta volna, azoknak érvényt szerezhetett volna. De én megengedem, hogy a későbbi megszünteti az előbbi szerződéseket, és ilyen czímen a kormány azt mondhatja, hogy oda ment a berlini szerződés alapján. De bocsánatot kérek, volt azon szerződésnek is egy clausulája, csak nem olyan, a milyenről itt szó van. A jegyzőkönyvben az volt mondva, hogy a kormánynyal egyetértőleg kötendő conventió alapján járjon el. {Helyeslés a szélső baloldalon), de a szerződésnek ezen pontjára vonatkozó részét megszegte a kormány, midőn Boszniába és Herczegovinába bement a török kormány előleges beleegyezése nélkül, {ügy van balfelől!) Én, t. ház, habár beismerem is, hogy a magyar politikát közvetlenül érintve nem látom, mégis azt hiszem, hogy a népjogok sértetlen fentartása minden nemzet érdekében áll és ezért a kormányelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. {Helyeslés balfelől.) Pázmándy Dénes: Mielőtt a ministerelnök ur válaszára megtenném észrevételeimet, örömmel kell consíatálnom azon új irányt és azon előzékenységet, melyet az utóbbi szavazások által egy kissé megpuhított kormány irányunkban tanúsít. {Zaj, nyugtalanság jobb Jelöl, helyeslés baljelöl.) Ezelőtt három hétig, sőt három hónapig is kellett várni, mig a ministerek egy interpellatióra válaszoltak ; most pedig ime ez órában három minister három interpellatióra válaszolt. {Derültség balfelöl.) En csak gratulálok ezen valóban angol eljáráshoz és arra kérem a t. ministerelnök urat, hogy ezen angol parlamenti eljárás mellett az angol parlamentarismust s különösen annak lényeges egyéb szokásait is tessék alkalmazni. {Helyeslés balfelől.) A mi megjegyzéseimet illeti, én a ministerelnök ur válaszában csak egy kérdésemre találtam választ, t. i. arra, hogy a ministerelnök urnak már előlegesen volt tudomása ezen ügyről. A ministerelnök ur mintegy mentség formájában adta ezt elő, hogy ámbár ő erről az előleges tudomásról diplomatiai ügyekben nem sokat tart, de történetesen ezen egy kérdésről birt tudomással. Ebből természetszerűleg az a következtetés vonható le, hogy más kérdésekről előleges tudomással nem szokott birni. Én azt hiszem, hogy az oly szerződés-kötés, a mely belevág az általános európai diplomatiába, nem technikai oldala a diplomatia vezetésének, mert ez érdemleges kérdés. Az előttünk fekvőből meglehet, hogy nem lesz európai kérdés, — és ezt hiszem magam is — hanem ily hasonló dolgokból könnyen származhatnak egyszer-másk< >r európai eomplicatiók, és ezért egy, bármely csekély értékű nemzetközi szerzőilés megkötését is oly kicsinységnek nem tartom, hogy annál a ministerelnök törvényszabta befolyását ne gyakorolja. A t. ministerelnök ur továbbá azt mondta, hogy ő ezen egyezményt a magyar politika szempontjából helyesnek tartja. így nyilatkoztam én már interpellátiómindokolásánál. Azonban arra, hogy miért és hogyan jött létre azon egyezség, midőn más európai kérdés nem volt napirenden, mint a franezia választások, és hogy mért tartatott ezen egyesség titokban — ezekre nem válaszolt. Arra pedig, hogy létezik-e egy titkos szerződés, azzal a viczczel felelt a t. ministerelnök ur, hogy kérdezi tőlem, vájjon vártam-e én valóban erre a kérdésre választ? Igenis vártam, és az ő válasza magában véve válasz, mert „l'absenee du signe est un signe" az egy valóságos igazság, melyet bebizonyított, most maga a ministerelnök ur is; mert az, hogy ő erre nézve nem tud semmit sem mondani, ez maga a válasz, még pedig az, melyet tőle vártam. {Derültség jobbról.) E választ előre is tudtam, és erre nézve egyetértünk, t. i. én sem tudok semmit a titkos szerződések létezése íelől és a ministerelnök ur sem tud semmit. Ennél tehát egyetértünk. (Derültség jobbról) A népsouverainitásra nézve a f. ministerelnök ur applicálja régi theoriáját és mindig a magyar nemzetiségi kérdés bolygatásával ijesztget minket. Én, t. ház, egészen máskép vélekedem Magyarország nemzetiségeiről; oly kérdésnek tartom, melyre a magas politikának gondot kell fordítani, hanem, s azt itt meg kell beszélni, az analógia Schleswig népsouverainitási joga s ezen jognak Magyarországra való applicatiója köztt semmi connexiót nem találok, mert itt nem arról 5*