Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-63
36 68* országos ülés február 15. 1879. van szó, hogy egy históriai kapocs által évszázadokon által együtt élő, egy államot képező népfajok szavazzanak le a felől, hová akarnak tartani, mert az oly absurdum, melyre még a franczia communard-ok sem gondoltak soha. Nem erről van szó, t. miuisterelnök ur, hanem arról, hogy egy erőszakosan elvett provinczia odadobassék-e mint egy árú, a rablónak, vagy hogy a plebiscitum döntsön a felett, vájjon a nép óhajtja-e csatlakozását s mely államhoz. Bármint vélekedjék is valaki III. Napóleon politikájáról — én magam sem vélekedem róla valami nagyon jól — de azt az egyet III. Napóleontól még sem lehet megtagadni, hogy a mi a külnenizeteket illeti, politikája ezekkel szemben mindig nemes volt s ő a népek souverainitási és önrendelkezési jogait respeetálta. Arra nézve, a mit a miuisterelnök ur a compensatió iránt hallatott, hogy t. i. compensatiót a mi kormányunk nem kért, megjegyzem, hogy én ezen választ örvendetes tudomásul veszem, de paradox értelemben, a mennyiben én féltem attól, hogy compensatiót nyertünk, s mert azon compensaíió szerintem csak káros lett volna, legyen az a NoviBazar vagy Szalonichi felé való előnyomulás, Magyarországra nézve csak káros lett volna — s mivel ez nem történt meg, ismétlem, ezen válasz kellemesen hatott reám. Még csak azt kivánom, hogy az események aztán valahogy meg ne czáfolják majd a niiiiisterelnök ur ezen kijelentését. (Derültség balfelöl.) A mi pedig azt illeti, hogy a szerződést nem tartja szükségesnek a ház elé terjeszteni, e fölött, megvallom, ámulok, mert én úgy találom, hogy a miuisterelnök ur, a ki 7 évig küzdött Magyarország jogainak kibővítésén, most — talán azon bibliai történet analógiájára, hogy 7 évig szűk idő, 7 évig bő idő: 7 évig fog küzdeni Magyarország jogainak megcsorbításán. (Derültség bal/elöl, zajos ellenmondás jobbfelöl.) A minap is, midőn a berlini szerződés ügye került elő, s midőn a ház ezen oldala a berlini szerződésnek a ház asztalára való letevését sürgette; s a miuisterelnök ur ez ellen kikelt: az osztrák minisíerium már beterjesztette volt az okmányt s az osztrák parlament aztán le is tárgyalta ezen szerződést. Én nem akarnék az osztrák parlameníarismus s az osztrák constiturionalismus mögött maradni. (Helyeslés balfelöl.) De még a világ legreactionariusabb embere Bismarck herczeg is beterjesztette ezt a kérdéses egyezményt a német birodalmi képviselőháznak. Hát már a magyar miuisterelnök ur Bismarckon is túl akar tenni a reactió terén? Hisz így félüünk kellene, hogy miután ott már behozatott az úgynevezett „Maulkorb-Gesetz", itt majd re idkivlilibb dolgok fognak történni. (Zajos derültség hal/elöí!) En, t. ház, a parlament jogát ;> nemzetközi szerződések megbirálására fenn akarom tartani, s nem egyezhetem azért bele abba, hogy csupán a hivatalos lapban fog közzététetní ez egyezmény, mert hiszen ott sok mindenféle haszontalanság is megjelenik; sőt követelem, hogy a parlament jogai teljes és tökéletes épségben tartassanak, s a törvény szavai ne csűressenekcsavartassanak, s hogy oly következtetések ne vonassanak, melyek ezen jogok megszorítására vezethetnek. A válasz többi részét tehát nem vehetem tudomásul. (Élénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Nem akarok mindazokra válaszolni, mik nem a dologhoz tartozólag felhozattak; csupán egy pár észrevételt kiánok tenni. (Halljuk!) Pázmándy képviselő ur azt kívánja, hogy a ministerek kövessék az angol parlament példáját: feleljenek rögtön az interpellatiókra. Hát én is bátor vagyok hozzá és a ház t. túloldalához egy kérést intézni: kövessük mindnyájan az angol parlamenti szokásokat. Angliában ilynemű interpellatiók soha sem szoktak a nélkül megtörténni, hogy előbb be ne jelentetnének, s azontúl magán utón az illető kormánytaggal az illető képviselő által ne közöltetnének. Ha ez megtörténik, ha néhány nappal előbb tudja a minister, hogy interpelláltaim fog, akkor a legtöbb esetben azon helyzetben van, hogy felelhessen. (Helyeslés jobb felöl.) Ez az egyik, a miben jó az angol példát követni. De méltóztassék elhinni, hogy van sok, a miben lehetne az angol példát mindnyájunknak követni. Majd adandó alkalmakkor fogom a t. képviselő urat is reá figyelmeztetni. Egyet azonban tudok, és ez az egy az: hogy az angol parla| ment, — a mely pedig a nagybrittaniai birodal; mat illetőleg a külügyeknek egyesegyedüli fóruma, — a külügyek és szerződések elbírálásánál soha sem mond ugyan le jogáról, de mindig kellő mértékkel gyakorolja azt úgy, mint az állam érdekében gyakorolni egyedül lehetséges. Ebben is jó lesz némelyeket az angoloktól megtanulni. Végzetül csak egy egyéni személyes megjegyzést teszek. Először engedelmet kérek, az. hogy a berlini szerződés előbb terjesztetett be a Lajthán túl mint itt, egyszerűen nem áll. Itt adatott be először, és nem a Lajthán túl, (Ellenmondások és felkiáltások balfelöl: De nem tárgyaltatott!) de igen, tárgyaltatott is, mert hiszen az összes válaszfelirati vita, — szeretném tudni — miről szólt egyébről, mint a keleti kérdésről és a berlini szerződésről? (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) És másodszor azt is kívánom még megjegyezni — méltóztassék megnézni a háznak ! összes naplóit.—én oly szerződések tekintetében.