Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-63
34 «S. oMiájros ülés február 15. 18fÖ. gyakorlatunk szerint ezen szerződés irányában is más eljárás nem követelhető. En egyáltalában — s ezzel szándékozom bevégezni beszédemet— azt hiszem, hogy egy oly szerződési pontnak megszüntetése, a melynek fenntartása, — mint mondám, — általában a magyarosztrák monarchiának és specifice Magyarországnok nincs érdekében, de a melynek fenntartása a jövendőben bonyodalmak kútforrásává lehetett volna: az ilyennek megszüntetése már magában véve is helyes, czélszerű. S mielőtt kérném a t. házat, hogy adott felvilágosításaimat tudomásul venni méltóztassék, csak még arra kérem, méltóztassék megfontolni minden itt felemlített nagy világpolgári eszmékkel szemben, ha vájjon ép a magyar-osztrák monarchia-e az, és Magyarország-e az az állam, a melynek az állampolgárok népfaj szerinti megszayaztatásának elvét fenntartani érdekében van? (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem hogy nem, s ezen szempont is igazolván a szóban levő clausula megváltoztatását, kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Mielőtt a t. képviselő urak válaszolási jogukkal élnének, méltóztassék megengedni, hogy a főrendi háztól érkezett izenet átvétethessék. B. Nyári Jenő a főrendiház jegyzője: Méltóságos elnök ur! T. képviselőház! Tiszteletteljesen jelentein, hogy a főrendek az 1879-ik évben hitelműveletek útján fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslathoz hozzájárulván, jelentésem kapcsán legyen szabad az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot ezennel átnyújtani. Baross Gábor jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: E szerint, t. ház, az 1879. évben szükséges hitelmüveletek útján fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat mindkét ház által elfogadva lévén, legfelsőbb szentesítés végett ő Felségéhez fog felterjesztetni. Most Helfy Ignácz képviselő ur fog élni válaszolása jogával. Helfy Ignácz: T. ház! Mindenekelőtt megjegyzést kell tennem arra nézve, a mit a t. ministerelnök ur bevezetőleg jelzett, hogy t. i. a szóban forgó egyezmény legközelebb, talán már holnap a hivatalos lapban meg fog jelenni, a mi által ő válaszolni vélt azon kérdésemre, hogy hajlandó-e azt tudomásunkra hozni. Ez két különböző dolog. Hogy a szerződés a hivatalos lapban megjelenik, az egy tény, de ez önmagában még nem felel meg sem a törvény szavának, sem a parlamentarismus szellemének, mert a t. kormánynak alkotmányos kötelessége a 'nemzetközi szerződéseket a parlamenttel hivatalosan közölni, (Helyeslés a szélső baloldalon) s így kötelessége az azokban koronként beállott módosításokat is a ház tudomására hozni. A t. ministerelnök ur a dolog lényegére megmagyarázta azt, hogy itt tulajdonkép nem adatott fel semmi s nem is kellett volna erre semmi különös ok; következőleg viszonszolgálatról szó sem lehet; me;t itt feladatott egy oly dolog, melylyel a kormány élni úgy sem akart, sőt mely törvénybe iktatva, későbbi bonyodalmakra szolgáltatott volna alkalmat. Továbbá felemlítette azt is, hogy maguk azon uépek, melyeknek számára a jog fenn volt tartva, 12 éven át azt igénybe nem vették. Én úgy gondolom, a mi ez utóbbit illeti, az súlylyal birna előttem, mert csakugyan, ha egy nép anynyi éven áí nem él a szerződések által számára biztosított joggal, akkor csakugyan azt kell következtetnem, hogy a nép maga arra semmi súlyt nem helyez, de a tények nem azt bizonyítják. Sehleswignek képviselői a német birodalmi tanácsban, igenis, valahányszor alkalmuk kínálkozott reá, sürgették ezen clausula teljesülését. Hogy a porosz kormány nem egyezett abba bele, az érdekeiből kifolyólag természetes, de hogy azt anynyira semminek tüntesse fel a kormány, mintha az olyan dolog volna, a minek tulajdonképen semmi értéke nem volt, az nem áll; mert igenis bírt értékkel azon népekre nézve, annyira, hogy abból erőt merítve, a par!inneniben ezen dolognak lebonyolítását sürgették. Hogy a magyar politika szempontjából ez miért legyen olyan jó, vagy hogy miért lenne olyao rósz, ha az ellenkező fennállana, én megvallom, hogy nem vagyok képes megérteni, sőt megvallom azt is, hogy tisztán magyar politika szempontjából tökéletesen mindegy, hogy mily joga van Sehleswignek vagy Dániának tisztán magyar szempontból. De vannak ismét bizonyos tekintetek, melyek minden népre, a világ m ; nden népességére nézve egyaránt fontossággal bírnak; és ez az, hogy ott, a hol a iiépjog szerződés által törvényileg biztosítva van, az egyoídalúlag meg ne bontassék és egy fennálló népjog ne csorbittassék. Ez tény, melyet eltagadni nem lehet. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a magyar érdek is megkívánja azt, hogy egy oly hatalomnak, a melylyel barátságos viszonyban vagyunk, hogy —mondom — annak ne refusirozzunk olyasmit, a minek mi semmi hasznát nem vesszük. Hiszen, a mennyire én tudom, Dániával is barátságos viszonyban élünk. Miért viseltetik a kormány oly delicatessel csupán Németország irányában és nem egyúttal Dániával szemben is; azért talán, mert az nagy állam, ez pedig kicsiny? Ez, úgy hiszem, nem döntő ok. Ha Dánia hatalmasabb volna, akkor a kormány azt bizonyára bebizonyította volna Németországnak, hogy lehetetlenség ezen feltételről lemondani és azt mondotta volna, hogy
