Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

3"-U) 78. országos iilts márczins r>. 1879. fizeti, s szomorú helyzetét az államnak tudván le — netaláni roszlelkü izgatások nélkül is — hazájának, melyben megélhetését nem találja, önkénytelenül is ellenségévé válhatik. Nekünk pedig magyaroknak nem az a feladatunk, bog}' állami családunkból hű gyermekeket veszítsünk, de ellenkezőleg, abba bele vonjunk, s egy államnak sem lehet feladata, hogy népek milliói elszegényedjenek, elpusztuljanak s kivándorolja ak, mert hiszen a történe lem s tapasztaláson eléggé okulhatunk, hogy csak nagy s gazdag nemzetek hatalmasak s életképesek. Ezen politikai s nemzetgazdászati nézetek utaljanak tehát minket arra, hogy a hegyvidéki állanijavak ne egyedül pénzügyi, de egyúttal politikai s közgazdászat! ezélokra is használtassanak s ott és akkor, a hol e mellett még a pénzügyi czél is elérhető, hazafiúi kötelesség mulasztását látnám, ha a létező bajokat nem orvosolnánk s praeventiv szabásokhoz nem nyúlnánk. A hegyvidéki államjavak tehát ezen indokolásból, az illető községeknek, mint testületnek hosszabb időre, méltányos árakon leimének bérbe adandók; magától értetődik, hogy ez által az állam jövedelme nem csökkenne, sőt növekednék ; mert hisz a községek most is kénytelenek harmadik kézből a bérleteket átvenni, s igy azon nyereség, melyet azon harmadik kéz húz, az államháztartásnak jutna, ezen intézkedés megtételére az illetek, főleg a Máramaros, Ugoesa, Beregh és ungi mintegy fél milliónyi oroszok némi jogosultsággal is bírnak, s méltán várhatják a már majdnem halaszthatlan segélyt a magyar kormánytól, mert ezeknek soraiból a flórák, Kloskák, Jankuk, Jellasicsok es Urbánok csordáik részére nem toborzottak, de a dicső emlékű Rákóczy Ferencz derék hadai s az 1848-ki forradalom hősei nagyrészt ezen derék, vitéz, ügyes s magyar érzelmű oroszokból állottak. De a nép nem csak vérrel, hanem erkölcsileg is támogatja a magyar államiság eszméjét; elég legyen a tegnapi lapokra utalni, melyek mindannyian e nép felöl a tanügybeni magatartásáért elismerőleg nyilatkoztak. Ha vesszük, hogy az államjavak az eddigi részleges hosszú bérrendszer mellett is 7^31%-ot jövedelmeztek, bátra \ feltehető, miként az általános hosszú időre szabott bérrendszer legalább 1% nyi, vagyis 45°,000 frtnyi javulást fog eredményezni, s így a pénzügyi helyzet is javul. Azon körülmény, hogy az államnak 9.415,645 fft 417Í krnyi bérkövetelése van kint, arra enged következtetni, mikép a bérlők nem teljesítik rendesen fizetéseiket, s hogy a kincstáii jogkezelés nem elég p.ompt, mert lm zen mást az oly szigorral kötött bérszerződések mellett feltételezni nem is lehet. Az államra, melynek napra szóló fizetései vannak, s melyek hitelünk megóvásáért a legpontosabban teljesítendők, nem lehet az közönb's, hogy az Ő hitelezői pontosan ne fizessenek, de nemcsak a fizetésben! felakadhatás, de tényleges anyagi haszon is követelik, hogy az állam bérlői pontosan fizessenek; p. o. az állam terhei után 87a, 9, sőt néhol 10°/Vos kamarot is fizet; a bérlők pedig a bér-hátralékok után eddig csak is 6% késedelmi kamatot fizettek, s igy az államnak karaatdifferencziákban átlag i% vesztesége volt, a mi 10.000,000 fiinál évenként 300,000 frtot teszem A 10 évi tapasztalás igazolja, hogy a mostani kincstári ügyészi hivatalok mellett, melyeknek reformjáról később szólok, a bérletek pomos befizetése nincs biztosítva, a bérhátralékok összege évről-évre ugyanaz, sőt a helyett, hogy fogyna, még emelkedik; igy szaporodott ez fel 1877. évben 3*11 százalékkal, de a perrendtartás hiányossága s a bírósági eljárásnak lassú volta is sok részben okai ezen bajnak s igy kell egy más biztos szerről gondoskodni, mely azt gyökeresen gj^akorolja. Né?etem szerint ezen czél csak úgy lenne elérhető, ha az állanijavak utáni bérek &r. adótartozás behajtási módozatainak kiváltságaival barnának; igaz, hogy ez egy kissé szigorú eljárás, de striete felvéve a dolgot, nem igazságtalan; mert ha az állam az állami czélok közvetítéseért a magán birtokostól járó dijat behajthatja executióval, akkor azt saját javadalmait haszonélvezők ellenében még inkább teheti. Igaz, hogy bérleteknél előfordulhatnak a tulajdonos s bérlő között különféle magánjogi természetű kérdések, melyek a bér fizetésére kihatással lehetnek, de az állam s bériéi között ilyen kérdések nem keletkezhetnek, mert a szerződések oly szigornak, hogy minden kérdés keletkezését kirekesztik, s különben is az állam az adón kivül adósai irányában már él ezen előjogával más esetekben, például az inségi kölcsön adásánál, a hol az illetőket közigazgatásilag exequálja s nem veszi igénybe a bíróságot; már pedig a kölesöa-ügylétből ép úgy folyhatnának magánjogi kérdések, mint a bérleti viszonyból. A régi bérhátralékoknak behajtása iránt is kellene gondoskodni, ezeket talán legjobb lenne ugy, mint az adóhátralékokkal történt, több évi részletekre beosztva, erélyesen be' övetelni s biztosítani, hogy idő folytán el ne vesszenek. Megdöbbentő eredményként konstatálja az 1877. évi zárzámadás, hogy 1876. évben a bérhátralékokból 47,618 fit 40 kr. elveszett, illetőleg leíratott; a ki ösmeri a kincstári bérleteknél a feltételeket s a ki ösmeri a perrend e részbeui szigo-