Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-78

78. országos ülés niárcziu- 5. 1879. 3S1 rát, azt e tény csakis megdöbbentheti: a bérleti feltételek szerint a bér évnegyedenként előlegesen fizetendő, s a bérlet félévi bért képező óvadékkal biztosítandó; a perrend szerint pedig miaden bérhátraléki követelésre, a biztosítási végrehajtás feltétlenül megrendelendő; s igy lehetetlennek látszik az, hogy mégis a bérből valami elvcszszen, pedig hogy elvész, az factum, tehát ez egy rejtély, mely megfejtésre vár; e rejtélyt, a ki némileg a gyakorlati kezelésbe be van avatva, könnyen megoldhatja, nevezetesen az állami közegek óvadékul készpénz, vagy könnyen pénzzé tehető állampapír helyett, többnyire ingatlan biztosítékot vesznek; ezen biztosítékok nem mindig érnek fel a félévi bérrel, de ha fel is érnek, ezeknek behajtása végett évekig kell a pert s árverést szorgalmazni, ez alatt az ingatlan értéke csökken, de ha nem is csökkenne, az árverésen a bérlő czinkosaival a lekötött birtokot — mert az állam nem árverel — potom áron megvéteti s igy vész cl az államnak bérkövetelése három avagy négyszeres biztosíték mellett is. Továbbá az ügyészi hivatalok néha a bérlők iránt elnézők is szoktak lenni, elmulasztván idején a biztosítást foganatosítani, időközben pedig az alap elenyészik. Ez ellen az egyetlen óvszer, hogy a bér biztosítéka csakis készpénzben vagy állampapírban fogadandó el; mi által a bérnek teljes biztosításán kivül indirecte még azon czéi is eléretik, hogy nagyobb keresés mellett az úgy is alacsonyan álló állampapírok ára emelkedui fog. Végre elkerülhetetlenül szükséges kimondani, hogy a behajthatlanná vált bérköveteléseket azon államhivatalnok köteles lesz megtéríteni, a ki a kellő időbeni behajtás és biztosítás iránt nem intézkedett. Áttérek most az állaffijavakuak jogügyi ellátására; a jogügyet vezetik az ugynevezeit kincstári ügyészségek, a melyek a központi jogügyi. igazgatóság alatt állanak, a kisebb s kevésbé fontos ügyeket magok az ügyészségek intézik el, a fontosabb ügyeknél pedig az informatiót az igazgatóságtól veszik. Már az 1876. évi költségvetési tárgyaláskor, november hó 26-ik napján javaslatba hoztam, hogy a kincstári ügyészségek töröltessenek el; ezen nézetemben azóta nemcsak hogy nem változtam, de ellenkezőleg megerősödtem, s most is, mint j akkor, azon véleménynek adok kifejezést, hogy I ez az államvagyonra nézve igen czélszerű intézkedés lenne; mert a kincstári ügyészségek az 1879. évi előirányzat szerint 74,6?1 frtba kerülnek, államháztartásunkban pedig minden megtakarított fillérre szükségünk vau, hogy a megzavart egyensúly helyreállittassék, s igy egy 75,000 frtra menő megtakarítás lehetsége elől nem szabad kitérni. Továbbá valljuk be őszintén, hogy az állam jogügyi kezelése nem a legjobb; nem hiszem, hogy léteznék a magángyakorlatban annyi pervesztés, mint az államnál; közmondásos kezdett már lenni, hogy az állam majdnem minden pert elveszít: ez pedig magában véve igen nagy calamitás, mert igen sok pénzbe kerül; távol legyen tőlem azt feltételezni, mintha az ügyészségek s jogügyi igazgatóság személyzete nem lenne elegendő szakértő, avagy mintha a kedvezőtlen eredmény talán vastag mulasztások kifolyása lenne ; mindezt nem állítom s nem feltételezem, de mindamellett a tény mégis megvan, s mi lehet annak az oka? Az ok nézetem szerint ott rejlik, hogy a fontosabb perekben az illető ügyész önállókig nem működvén, az informatiókat a jogügyi igazgatóságtól veszi; sok esetben az igazgatóság, — a mely a helyi körülményekkel nem ismerős -— az ügyészségtől eltérő nézetben van, s más utasítást ad, mint az ügyész javait; már legyen azon utasítás akár helyes, akár helytelen, annak az ügyész engedelmeskedni köteles, de mert az nem a saját eszméje, s a védelem, illetve perbeszéd nem saját felfogása szerinti, az a dolog természetéből s a felelősség súlyának megosztásából kimagyarázhatok g nem ugy van kidolgozva, hogy a várakozásnak megfeleljen, a magánfeleknek pedig a nagyobb ügyekben rendszerint a legügyesebb s a íegkörmönfontabb ügyvédeik lévén, a kik a disharmonián alapuló periratokat szétbonczolják, s a kik az ellenfél e részbeni gyönge oldalát felhasználják s ez lehet oka a gyakori pervesztéseknek. Szerény véleményem után tehát az államjavaknak kisebb jogügyei a megyei tiszti ügyészek kezébe lennének teendők, kiket a közigazgatási bizottság ellenőrizne; e részbeni javaslatom nem ellenkezhetik a gyakorlattal, mert hiszen az állam egyik igen fontos kérdését, a közadók jogi kérdését szintén a tiszti ügyészekre bizta, a ndnt a tapasztalás igazolja, ezt eddig nem volt oka megbánni; azt h szem, hogy ez a perlekedés gyorsaságát, a megbízhatóságot emelné, s a mi legfőbb, nem kerülne semmibe, meri a tiszti ügyészek elengedő)eg houoráltatnának a megítélendő perköltséggel, s ez által mintegy ösztönöztetiíének a perek megnyerésére. A nagyobb fontosságú ügyek jogi kezelési módját az általános kezelés mikéntjének előadásánál fogom felhozni, most csak annyit érintek meg, hogy az egy, a központban alakítandó államjavak igazgatóságához beosztott jogi osztály által történnék; a mostani peiiekedési rendszer mellett, a hol a feleknek a tárgyalásokra nem kell megjelenni, de kész perirataikat a pertárba beadhatják, a jogügyeknek a központból költségnélküli ellátása lehetséges, s ez által azon ezé] lesz elérve, hogy véleménykülönbség nem lévén, a